A ’Granny Smith’, a tipikus „zöld alma” mostanság nagyon divatos világszerte. Gyümölcsei gyakran piros fedőszínt kapnak. Ez vajon mitől van? A jelenség oka a metaxénia, amit a környezeti hatások felerősítenek.
Az almafajták önmeddők, tehát pollenadó fajtát (fajtákat) kell hozzájuk telepíteni az ültetvényben. Ha a pollenadó fajta genetikailag öröklött tulajdonságai nagymértékben eltérnek a megporzott fajta tulajdonságaitól, előfordul, hogy a pollenadó fajta jellemzői megjelennek a megporzott fajta gyümölcsein. Ezt a jelenséget nevezzük metaxéniának.
Ha tehát a zöld alma mellé piros gyümölcsű fajtát teszünk megporzónak, a zöld alma felületén is megjelenhet a piros fedőszín. Ezt erősítheti, ha a klíma nem optimális a fajta számára, ha valamilyen stressz éri a fákat (hőstressz, erős napsugárzás), illetve, ha a szüreti időpont előtt meleg nappalokat túlságosan hűvös éjszakák követnek.
A piros szín kialakulásához napfényre is szükség van. A fák koronájának belsejében kevésbé tapasztaljuk a gyümölcsökön a piros fedőszín kialakulását, mint a korona külső részén. Ha a gyümölcs felületére levelek tapadnak, amelyek eltakarják a napot, az eltakart részen nem alakul ki a piros szín.
A pollenadó fajták kiválasztása
A pollenadó fajták kiválasztásának fő szempontjai, hogy a megporzó fajtával együtt virágozzanak, és ne legyenek inkompatibilisek, tehát ténylegesen megtermékenyítse a pollenadó a megporzandó fajtát. Ezek szerint a szempontok szerint megvizsgálva ajánlanak a szakkönyvek pollenadókat.
A ’Granny Smith’ ajánlott pollenadói között minden szakkönyvben ott van a ’Jonathan’, a ’Red Delicious’ és még néhány piros gyümölcsű fajta is. Ezekkel társítva valószínűleg meg fog jelenni a piros fedőszín a gyümölcsökön. Ha el tudjuk adni a „zöld” almát halvány piros bemosódással a felületén, akkor nyugodtan válasszuk ezeket pollenadónak. Ugyanolyan savanykás, kemény húsú, ropogós almák lesznek ezek is, mint a teljesen zöld héjúak.
A javasolt pollenadók között ott van a sárga gyümölcsű ’Golden Delicious’ is, ha el akarjuk kerülni a metaxénia pirosító hatását, akkor válasszuk ezt. A régi magyar almafajták között is vannak zöld héjúak, pl. ’Ponyik alma’, ’Miskolci kormos’, ’Szacsvai tafota’.
Érdemes lenne megvizsgálni, hogy ezek esetleg alkalmasak-e a ’Granny Smith’ mellé pollenadónak. Ha igen, akkor is felmerül az a probléma, hogy ezek gyümölcseinek manapság nincs piaci értéke. Márpedig a pollenadó fajták kiválasztásánál az is fontos szempont, hogy ezek is teremjenek piacképes gyümölcsöt. A másik lehetőség, hogy fajtatiszta ’Granny Smith’ ültetvénybe díszalmát (vadalmát) ültetünk pollenadóként, de ehhez ki kell választani a megfelelő genotípusokat.
A metaxénia egyéb hatásai
A metaxénia nemcsak a szín megváltoztatásában jelentkezik, hanem egyéb gyümölcsjellemzőkre is hat. A kocsányhossz, a gyümölcsök alakja, a húskeménység, sőt kismértékben a beltartalmi értékek is megváltozhatnak a pollenadó hatására. Ha egy gömb alakú gyümölcsöket nevelő fajta mellé harang alakú gyümölcsöket nevelő fajtát teszünk pollenadóként, annak is kissé harang alakúak lesznek a gyümölcsei. Egy hosszú kocsányú fajta megporzóként meg tudja növelni egy rövid kocsányú fajta gyümölcseinek kocsányhosszát.
A zöld alma a déli féltekéről jött
A ’Granny Smith’ egy nagyon régi ausztráliai származású fajta. Nálunk és egész Európában 25-30 éve terjedt el választékbővítőként. Kezdetben a déli féltekéről szállították a gyümölcsöket, majd egyre többfelé létesítettek ültetvényeket belőle Európában is. A reklámoknak nagy szerepük volt a fajta elterjesztésében.
A reklámkampány a „környezettudatos”, „zöld” életszemlélet terjedését lovagolta meg, nem kis sikerrel. Itt kell megjegyezni, hogy ez a fajta éppen olyan fogékony a betegségekre, mint a többi mai árufajta, termesztése tehát semmivel sem környezetkímélőbb, mint a többi hagyományos fajtáé, de ezt nem kötötték a fogyasztók orrára.
Az igazi környezettudatos almatermesztést a rezisztens fajták telepítése jelenti. A ’Granny Smith’ fajtát Ausztráliában véletlen magoncként 1868-ban szelektálták Új Dél-Wales-ben, Ryde településen, Maria Ann és Thomas Smith farmján. Valószínűleg a ’French Crab’ fajta magonca. 1920 után kezdtek belőle nagyobb ültetvényeket létesíteni Ausztráliában, 1950 után pedig a déli félteke többi almatermesztő országában (Új-Zéland, Dél-Afrika, Argentína, Chile) is elterjedt.
Az egyik legjobban tárolható almafajta
Ma a déli félteke legjelentősebb fajtája, világviszonylatban pedig régóta benne van a 10 legnagyobb mennyiségben termesztett almafajták csoportjában. Sikerét (a zöld héjszín mellett) leginkább annak köszönheti, hogy hosszú ideig tárolható. Szabályozott légterű tárolóban 9-10 hónapig jó minőségben eltartható. Hosszú tenyészidejű, igazi „téli” almafajta.
Magyarországon október végén szüretelhető, de ha késői a kitavaszodás és ősszel korán jönnek a fagyok, nem tud beérni. Ez is jelzi, hogy nem igazán érzi otthon magát a magyar ökológiai körülmények között. A szüret időzítése ennél a fajtánál is, mint minden téli almánál nagyon fontos.
Optimális időpontban szüretelve, és azonnal hűtőtárolóba helyezve az utóérése nagyon lassú lesz, köszönhetően annak, hogy nagyon kicsi a fajta gyümölcseinek etiléntermelése. A tárolóból kivéve is kemény húsú, ropogós marad, és a héja megőrzi zöld színét. A héja vastag, ez is hozzájárul a jó tárolhatósághoz, felületén fehér paraszemölcsök találhatók.
A kép a szerző felvétele.
