A helyspecifikus, más néven táblán belüli differenciált tápanyag-kijuttatás régóta része a precíziós gazdálkodás eszköztárának, mégis viszonylag kevés üzem alkalmazza következetesen. Ennek oka nem a technológia hiánya, sokkal inkább a bevezetés során jelentkező nehézségekben keresendő.
Egy friss németországi vizsgálat arra kereste a választ, hogy a gazdálkodók utólag is jó döntésnek tartják-e a beruházást. Az eredmények árnyalt képet rajzolnak, de a végkövetkeztetés sokakat meglephet.
Kutatás a gyakorlatból: nem számok, hanem tapasztalatok
A Nürtingen–Geislingenben működő felsőoktatási intézmény két kutatója hat baden-württembergi gazdaság vezetőjével készített mélyinterjút. Az üzemek mérete 75 és 660 hektár között mozgott, a gazdák szakmai tapasztalata 6-28 év volt. Közös bennük, hogy mindannyian alkalmazzák a helyspecifikus nitrogén-kijuttatást, eltérő technikai háttérrel és eltérő digitalizációs szinttel.
Mi motiválja a beruházást?
A döntés mögött ritkán állt részletes költség-haszon számítás. A gazdák elsősorban a hatékonyabb munkavégzést, az időmegtakarítást, valamint a műtrágya jobb eloszlását várták a technológiától. Fontos szerepet játszott a jogszabályi megfelelés – különösen a tápanyag-gazdálkodási előírások betartása –, valamint az elérhető támogatások. Többen említették a digitalizáció iránti személyes nyitottságot is, mint döntő tényezőt.
Bevezetési nehézségek: a tanulóév kihívásai
Szinte minden megkérdezett gazda egyetértett abban, hogy az első év kifejezetten nehéz. A gépbeállítások, az alapparaméterek megadása, valamint az alkalmazási térképek kezelése jelentős időráfordítást igényel. Kiemelt problémaként jelent meg a forgalmazói és gyártói betanítás hiányossága: a képzések gyakran túl rövidek, nem térnek ki a tipikus hibákra és azok megoldására.
A gyakorlati problémák között szerepelt a hibás dózisbevitel, a dokumentációs fájlok (PDF-ek) előállítása, illetve az adatok importálása az elektronikus gazdálkodási naplókba. Több gazda számolt be szenzorcsatlakozási hibákról is, amelyek szűk időablakokban – például fejtrágyázáskor – komoly stresszt okoztak.
Offline térképek és tudásfelhalmozás
A szenzoros megoldások alternatívájaként sokan tértek át az előre elkészített, ún. offline kijuttatási térképekre. Ezek elkészítése kezdetben bonyolult, de a tapasztalatok szerint évről évre egyszerűbbé válik. A gazdák hangsúlyozták: a technológia használata során jelentősen nőtt a saját tábláikról szerzett tudásuk, ami önmagában is értéket képvisel.
Látható eredmények a táblán – de nem mindenhol a mérlegen
A legtöbben egyenletesebb állományt tapasztaltak, ami különösen heterogén talajadottságok mellett volt szembetűnő. Konkrét termésnövekedést azonban csak egy gazdaság tudott mérési adatokkal alátámasztani, a többieknél nem állt rendelkezésre hozamtérképezés. A műtrágya-megtakarítás mértékét illetően sem volt egységes a kép: volt, aki érzékelte, más nem tapasztalt számottevő változást.
Meglepő válasz: újra belevágnának
A felsorolt nehézségek ellenére minden megkérdezett gazda egyértelműen kijelentette: újra a helyspecifikus nitrogén-kijuttatás mellett döntene. Ugyanakkor hangsúlyozták, hogy a megszerzett tapasztalatok birtokában tudatosabban, felkészültebben vágnának bele. A legnagyobb előnyként az automatizált dokumentációt, az irodai adminisztráció csökkenését és a munkaszervezés egyszerűsödését emelték ki.
Mit érdemes mérlegelni beruházás előtt?
A vizsgálat tanulsága szerint a technológia sikere nem elsősorban a gépen, hanem a felhasználón múlik. Elengedhetetlen a megfelelő digitális kompetencia, a tanulási hajlandóság és a technológia iránti elkötelezettség. Aki gyors megtérülést és problémamentes működést vár, könnyen csalódhat. Aki viszont hosszú távon gondolkodik, és hajlandó energiát fektetni a rendszer megértésébe, annak a helyspecifikus tápanyag-kijuttatás valódi versenyelőnyt jelenthet.
(Forrás: Teilflächenspezifische Düngung: Würden Landwirte die Technik nochmal kaufen? | agrarheute.com)
Képek: Pixabay.