A gyümölcstermesztés története arról szól, hogy a nagyméretű fák helyett az ezzel foglalkozók igyekeztek egyre kisebb, egyre könnyebben kezelhető fákat nevelni, minél hamarabb termőre forduló ültetvényeket létesíteni. Volt egy időszak, amikor a sövény művelési rendszerek kialakításában látták a fő megoldást.
Ez az 1960-as, 70-es évekre tehető. Nagyon sokféle faalakot, koronaformát dolgoztak ki, elsősorban Európa vezető gyümölcstermesztő országaiban, de másfelé is. Magyarországon már akkoriban is nagyon innovatívak voltak a gyümölcstermesztő szakemberek. Gyorsan átvették és kipróbálták ezeket az új megoldásokat, sőt tovább is fejlesztették és magyarországi viszonyokra adaptálták az új művelési rendszereket, új elnevezéseket adva nekik.
Hazai próbálkozások
Az említett időszakban megjelent igen színvonalas gyümölcstermesztő szakkönyvekben nagyon részletes leírásokat találunk a gyümölcssövényekről. Ezek közül csak egyet emelek ki, Fejes Sándor-Horn Ede-Brunner Tamás: Gyümölcssövény és a belterjes gyümölcstermesztés új útjai című könyvét, amely az 1960-as években készült első két kiadás után 1972-ben jelent meg bővített és átdolgozott harmadik kiadásban, és ebben a külföldi és a hazai tapasztalatokat is nagyon részletesen összefoglalták.
A szerzők nagyon hittek a sövényszerű művelési rendszerekben, és az intenzitás fokozásának legfőbb útját ebben látták hazánkban. Nem biztos, hogy az ő hibájuk, de jóslatuk nem vált be, és üzemi ültetvényekben hazánkban nem terjedtek el ezek a megoldások. Úgy is fogalmazhatunk, hogy megbuktak, miközben külföldön sokfelé széles körben elkezdték alkalmazni, és még ma is sok ilyen ültetvényt láthatunk.
Központi tengelyes sövények
A sokféle gyümölcssövény közül először a központi tengelyes formákkal foglalkozunk. Ennek két fő típusa alakult ki, az egyiknél a vázágak vízszintesen állnak, a másiknál pedig ferdén. Nagyjából egyidőben kezdődött el ezek fejlesztése Európa két különböző helyén, majd fokozatosan terjedtek el és nyertek teret az erre fogékony termesztők körében világszerte. A mostani cikk a vízszintes vázkarú megoldásról szól, de visszatérünk majd a másikra is.
A Haag-sövény
A vízszintes vázágú központi tengelyes gyümölcssövényt Belgiumban dolgozták ki elsősorban alma, részben körtetermesztés céljára. Az első szakmai közlemény 1959-ben jelent meg róla német nyelven (Schmitz-Hübsch-Fürst, 1959). Ekkor már rendelkezésre állt a növekedést csökkentő alanyok széles választéka az almatermesztés számára, hála az East Malling-i kutatóállomás munkájának, a körtefákhoz pedig a birs alanyt javasolták ennek a művelési rendszernek a kialakításához, melynek neve Haag-sövény.
Belgiumban és a szomszédos Hollandiában nagyon népszerűvé vált, sok ültetvényt létesítettek ezzel a módszerrel. Később az egyszerűbben kialakítható és fenntartható karcsú orsó háttérbe szorította, de a mai napig találunk ilyen ültetvényeket arrafelé.
Erős, huzalos támrendszer mellett
A Haag-sövény neveléséhez erős, huzalos támrendszert építettek, az almafajtákhoz a növekedési erélyüktől függően M 9-es vagy M 26-os alanyt használtak, a fákat 3 x 3 vagy 3 x 2,5 méretes sor- és tőtávolságra telepítették, és a koronanevelés időszakában páronként egymással szemben vízszintesre lekötözött vázágemeleteket alakítottak ki, kb. 50-70 centiméter távolságra egymástól.
Az első vázágemeletet 50 centiméteres törzsmagasság felett nevelték, a vázágemeletek távolságát a központi tengely visszametszésével szabályozták. Suhánggal telepítve, és évente egy vázágemeletet nevelve a Haag-sövény alakító metszése 4-5 évet vesz igénybe, hiszen a kész fának általában 4 vagy 5 vázágemelete van.
A termőre fordult fák magassága 3 méter és 60-80 centiméter vastagságú, összefüggő lombfalat alkotnak a sorban. A korszerű, intenzív művelési rendszerekkel szemben támasztott követelményeket ebből a szempontból kielégítik.
Nagy szaktudást igényel!
Kialakításuk és fenntartásuk viszont nagy szaktudást és nagyon sok kézi munkát igényel. A fák természetes formában kör alapvetületű koronákat nevelnek, ennek a síkban való kiterítése rendszeres metszést, hajtásválogatást, kötözést és egyéb metszést kiegészítő műveleteket igényel.
Haag-sövény almából
Mivel a Haag-sövényt elsősorban almára dolgozták ki, beszéljünk először csak az almáról. Más művelési rendszereknél is hangsúlyozzuk, de itt különösen fontos, hogy a fajtát és az alanyt az adott termőhely környezeti adottságainak és a művelési rendszer, ezesetben a Haag-sövény igényeinek megfelelően kell megválasztani. Míg Belgiumban, az ottani ökológiai körülmények között például a Golden Delicious vagy a Jonathan fajta M 26-os alanyon, a Jonagold fajta M 9-es alanyon jól működik Haag-sövényként,
Magyarországon, az itteni termőhelyi viszonyok között ezek a fajta-alany kombinációk valószínűleg nem jók. Belgiumban kiegyenlített, óceáni klíma uralkodik, kis hőmérsékleti szélsőségekkel, sok csapadékkal, magas páratartalommal. Nálunk erős a kontinentális hatás az időjárás alakításában, nyáron magasabb a hőmérséklet, kevesebb a csapadék, nagy a hőingadozás, a klímánk alapvető elemeiben eltér a belgiumitól.
Az itteni viszonyok között a hajtásnövekedés és a gyümölcsképzés folyamata más, mint Belgiumban. Itt a nyár közepén sokkal erősebben fejlődnek a hajtások, és a termőrügyek differenciálódásának kezdete is máskor van. A Haag-sövény kényes pontja a vízszintes elemekből álló vázágszerkezet. Tudjuk jól, hogy az alakító metszés során vízszintesre lekötözött vesszők, gallyak nehezen növekszenek tovább, nehéz belőlük megfelelő erősségű vázágat nevelni.
Termőkorban aztán az élettani hatások (csúcsdominancia, hormonális egyensúly) miatt a fa fölső részén lévő vázágak túlságosan megvastagodnak, megerősödnek, az alsók pedig legyengülnek, különösen akkor, ha túl erős a fajta-alany kombináció növekedési erélye az adott termőhelyen. Mindezek a problémák természetesen előjöttek a Haag-sövény kidolgozása során Belgiumban is, és a koronanevelési javaslatok között hangsúlyozottan szerepelt, hogy csak megfelelően fejlett hajtásképleteket érdemes vízszintesre lekötözni.
A vázágaknak szánt hajtásokat fiatal korban első lépésben a vízszinteshez képest 20-30 fokos szögben javasolták rögzíteni, majd később, az oldalelágazások megerősödése után tartották célszerűnek a vízszintesen történő rögzítésüket. Csak gyenge növekedésű fajta-alany kombinációval javasolták ezt a művelési rendszert, erőssel nem.
Haag-sövény körtéből
A körtefákból először birs alanyon létesítettek Haag-sövény művelési rendszerű ültetvényeket. Azoknál a fajtáknál, amelyek nem élnek jól együtt a birssel közbeoltást alkalmaztak. A különböző birs genotípusok jó növekedés csökkentő alanyai a körtének.
Ezek nemesítése sokfelé régóta zajlik, talán legintenzívebben éppen Belgiumban és Hollandiában, valamint újabban az Amerikai Egyesült Államokban is. A birsen kívül más fajokat is bevontak az alanyok előállításába. Lehet tehát körtéből is kis méretű fákat nevelni, például Haag-sövényt.
Speciális nevelési módszerek
A kissé erősebb fajta-alany kombinációknál a körteültetvényekben is a vázágak több ütemben történő lekötözését javasolták. Ezekről a javaslatokról később sokan megfeledkeztek. Sokfelé a termőhelyi viszonyokhoz nem megfelelően kiválasztott, túl erős növekedésű fajta-alany kombinációkkal létesített, nem megfelelő szakértelemmel alakított és fenntartott Haag-sövény ültetvényekkel találkozhattunk. Ez okozta a bukását Magyarországon is.
Túl sok ilyen ültetvény nem létesült, de elsősorban almaültetvényekben többfelé kipróbálták. Ezeknek az ültetvényeknek a jelentős része 15-20 éves korukban úgy nézett ki, hogy az alsó vázágak teljesen legyengültek, alig hoztak termést, a fölsők túlságosan megerősödtek és a fa tetején rendszeresen sok vízhajtás képződött.
Nem voltak gazdaságosan fenntarthatók, ezért kivágták őket. Körtéből és csonthéjas fajokból is próbáltak többfelé Haag-sövényt létesíteni Magyarországon. A fák erős növekedése miatt többnyire ezek a próbálkozások sem voltak túlságosan sikeresek.
Az idők során a vázágemeletek száma csökkent, és egymástól nagyobb távolságra nevelték azokat. Az 1980-as, 90-es években létesített Haag-sövény ültetvényekben általában már csak 3 vázágemeletet láttunk, egymástól 80-100 centiméteres távolságban, ezáltal a lombozat szellősebb lett, fényellátottsága javult.
Haag-sövény kajsziból
A kajszi nem tartozik a legkönnyebben alakítható gyümölcsfajok közé, de ebből is alakítottak ki Haag-sövényt egyes hazai ültetvényekben. A fák 8-10 éves korától már nem volt könnyű a vázágemeletek közötti egyensúlyt megtartani. A fölső vázágak gyakran túl erőssé váltak, rajtuk sok hajtás képződött, míg az alsók legyengültek és kevés hajtást, vesszőt, ennek következtében kevés termést hoztak.
A magyar változat
A Haag-sövény problémáit látva magyar szakemberek megpróbálták ennek hazánkban jobban használható változatát kidolgozni, elsősorban az almaültetvények számára. Ez volt a Hungária sövény, amely Gyuró Ferenc és munkatársainak nevéhez fűződik, és az első szakmai közlemény 1967-ben jelent meg róla. Lényege, hogy nem alakítottak ki határozott vázágemeleteket.
A koronanevelés időszakában az oldalelágazásokat 20-30 centiméteres távolságban meghagyva egymástól, a huzalos támrendszer segítségével, egy síkban kiterítve, vízszintesre kötözték le. Ezeket később a termőkori fenntartó metszés során kiritkították 60-80 centiméteres távolságúra. M 9-es alanyon a Jonathan és a Golden Delicious fajták jó terméseredményeket produkáltak a kísérleti ültetvényekben ezeken a fákon.
Üzemi ültetvényekben széles körben nem terjedt el ez a művelési rendszer sem. A vázágak vízszintesbe állítását csak gyenge növekedésű alany-fajta kombinációkon javasolták, erősebb növekedés esetén a vízszinteshez képest 20 fokos szögállást tartották jónak.
A sövény koncepció újból virágzik
A hagyományos sövény művelési rendszerek, amelyek közül a Haag-sövény csak az egyik, mára kimentek a divatból. Azért érdemes mégis foglalkozni velük, mert az alap koncepció nagyon jó volt. Készítsünk egy produktív, keskeny lombfalból álló ültetvényt, ami hamar termőre fordul, és nagy mennyiségű, kiváló minőségű termést ad.
Esetleg gépesíthető is. A 21. század elején nemcsak a növekvő minőségi igények, hanem az égető munkaerőhiány is újból a felszínre hozta ezt a koncepciót. A keskeny lombfalon ráadásul a precíziós műveletek is elvégezhetők. Csak ma már másképpen csináljuk. Későbbi cikkeimben arra is ki szeretnék majd térni, hogy hogyan.
A kép a szerző felvétele.
