Szerencsére nem minden állat kereszteződhet egymással, a természet ezt bölcsen rendezte el. De mi a helyzet a ló és a szarvasmarha hibridjével, valóban létezhet?
A hibrid lények mindig is megmozgatták az emberek fantáziáját, pedig sokszor ezek is éppúgy a természet alkotásai, mint a „hétköznapi” teremtmények. A mezőgazdaságtól sem idegen a téma, sőt az ágazat egyik fő törekvése, hogy egyre nagyobb potenciállal bíró növény- és állatfajokat kísérletezzenek ki. Akadnak természetesen szélsőséges esetek is, az általában zebra hímtől és szamár nősténytől származó hibrid (angol nevén: zonkey) mindenképpen a furcsább kreálmányok közé tartozik.
A két világháború között a Szovjetunió volt az efféle kutatások egyik vezető terepe. Egy Ilja Ivanov nevű biológus még az ember és a majom keresztezésével is megpróbálkozott, ám állítólag – szerencsére – nem járt sikerrel. Az állatok mesterséges megtermékenyítésében, és különösen a lónemesítésben már több babér termett számára, és vele kapcsolatban is gyakran elhangzik egy különleges állat, a jumart neve.
Az újságok már a múlt században is szívesen kapták fel azokat a híreket, amelyek valamilyen „szörnyszülöttekről” szóltak, még ha ezek igazságtartalmát nehéz is volt ellenőrizni. 1910-ben például Connecticut államból jelentették, hogy különleges hibrid született egy lótól és egy tehéntől – elvileg ez lenne a jumart. De vajon tényleg létezik, létezhetett-e?
Lófejű borjú?
Tény, hogy többször születtek olyan csikók, amelyek patái nem voltak kifejlődve, illetve inkább tehénpatákra emlékeztettek. 1915-ben az Osztrák-Magyar Monarchiából terjedt el a hír világszerte, miszerint egy vendéglős istállójában lófejű borjú született, ám a szerencsétlen jószág mindössze 28 órát élt, így nem lehetett megvizsgálni a fejlődését.
A jumart egyértelműen a kriptozoológia (vagyis a kitalált állatok) ál-tudománykörébe tartozik. Létezésében ugyanakkor egészen sokáig hittek úgy nyugaton, mint a messzi keleten, elsősorban Kínában – tudhatjuk meg Kenéz Árpád alapos összefoglalójából. A jumart név feltehetőleg a francia jument (kanca) vagy a latin iumentum (öszvér, málhás állat) szavakból alakult ki. A mitológiai állatok öszvérszerűek, a szarvasmarhákéhoz hasonlító pofával és lábszárakkal, de nem hasított patával, termetük megfelel az öszvérekének.
Ha megnézzük a jumartoknak tulajdonított koponyákat, akkor sok dolog nyilvánvalóvá válik. A felső állkapocs rendellenesen rövid, a felső metszőfogak szinte vízszintesek. Az alsó állkapocs túlnövése lehet örökletes, veleszületett, de születési trauma is okozhatja. Különböző aránytalan törpenövések miatt pedig az arcorri rész (pofa) fejletlen. Az ellapuló orr miatt az alsó állkapocs kinyúlik és a homlok domborúvá válik, a tehén fejének vizuális benyomását kelti. Nem hibridekről van tehát szó, hanem valamiféle genetikai vagy születési problémával állunk szemben, amit a nép képzelete aztán kiszínezett.
Ezek viszont valóban létező hibrid állatok:
