A mezőgazdasági tevékenység gyakran hoz fel kincseket a föld mélyéről, így bukkant rá egy páratlan értékű tárgyra egy magyar szőlősgazda is.
A Kárpát-medence évezredek óta lakott területnek számít, ráadásul a viharos történelem miatt rengetegféle nép megfordult itt. A mélyben még ma is számos helyen elrejtett kincs lapulhat, ami gyakran a földműveléssel járó talajforgatás révén kerül elő. Sok lelőhely egyelőre nincs feltárva, így a véletlen felfedezések gyakoriak.
Az egyik leghíresebb leletegyüttes az 1970-es évek közepén került elő Székesfehérvár térségében, Polgárdi és Kőszárhegy környékéről. Ez a híres Seuso-kincs, amely a 350 és 450 közötti időszakból származó díszes ezüst lakomakészletből áll. Nevét egy gazdag hadúrról, tartományi főtisztviselőről kapta, akinek neve megjelenik egy aranyozott ezüsttálon. Szakemberek szerint a név nem latin, inkább azt feltételezik, hogy a férfi a pannoniai kelta őslakosságból származott.
Érdekessége a leletnek, hogy egy korai keresztény jelkép, egy Krisztus-monogram is megjelenik rajta, illetve a Pelso felirat. Utóbbi a Balaton latin elnevezése, hiába került tehát a kincs gyanús körülmények között külföldre, mai magyarországi eredete elvitathatatlan. 2014-ben a tárgyakat hazánk visszavásárolta. A leletegyüttes 14 darabjának összsúlya mintegy 68,5 kg, és ezt egészíti ki egy olyan kincs, amely jóval korábban került elő, ám alighanem a Seuso-tárgyakhoz tartozik.
A polgárdi ezüstállványnak azonos a keltezése, de még a stílus és a díszítőelemek is hasonlóak, ezért nagy valószínűséggel a Seuso-kincs egyik elveszett darabja. Az összecsukható tárgyat közel másfél évszázada őrzik a Magyar Nemzeti Múzeumban, de idő kellett hozzá, mire összeállt a kép, miszerint ez egy gazdagabb lelet része lehet. 1878-ban a Polgárdi melletti Kőszárhegy déli lejtőjén egy szőlősgazda kivágta a szilvafáját, ekkor került elő töredékesen az ezüstállvány, amelyet hamarosan restauráltak.
Mivel a további régészeti kutatások akkor eredménytelennek bizonyultak, a terület iránti szakmai érdeklődés megszűnt. Érdekesség, hogy az ezüsttárgyat előbb háromlábú állványként azonosították, és így is hozták helyre. De a forraszok mindig elengedtek, a keresztpántok elgörbültek, látható volt, hogy valami gond van vele. A 2002-es újabb restaurálás során érkezett a megoldás: rájöttek, hogy négylábú állványról van szó, és így „újraalkotva” ma már stabilan áll a lábain az eredetileg 20 kg tömegű tárgy.
Izgalmas története van a Seuso-kincsnek:
