Ritka eset, mert alapos indok kell hozzá, hogy a földrajzinév-bizottság hozzájáruljon egy település nevének megváltoztatásához. Szabolcsban mindez megtörtént.
Magyarországon jelenleg 3155 település létezik, de közülük a legnépesebb – természetesen a főváros, Budapest – is már csak szűk 1,7 milliós lélekszámmal rendelkezik. Számtalan rekordot lehetne felsorolni a hazai falvak és városok kapcsán, például azt, hogy Szombathely a legrégebb óta lakott (ha beleszámítjuk római kori elődjét, Savariát), míg a községek között a Vas megyei Szalafő a csúcstartó, hiszen mind a mai napig őrzi a honfoglalás kori településszerkezetet.
Néhány magyar település azzal került be a hírekbe az elmúlt évtizedekben, hogy névváltoztatási kérelmet nyújtott be, ami nem igazán érthető, hiszen ezzel az ősi múlt egy részétől válnának meg. A közelmúltban a Szon.hu szabolcsi hírportál elevenítette fel azt az esetet, amikor az egyik kelet-magyarországi falunak sikerült is az átkeresztelés, a régit ugyanis túl rosszul csengőnek találták már.
A községet eredetileg Hugyajnak hívták, ami ma már kétségkívül furcsán hangzik, pedig a története annál szebb. A húgy a régi magyar nyelvben a csillagot jelentette, a Hugyaj változatban pedig személynévi eredetet takart. A gúnyolódásra okot adó elnevezéstől a helyiek 1906-ban akartak megszabadulni, az akkori Cserepes javaslatot azonban a földrajzinév-bizottság elutasította. A falu közelében eredő Ér patakra való utalást viszont már elfogadták, így lett a település Érpatak.
Hasonló megfontolásból a Debrecenhez közeli Ondód is kérelmezte a névváltoztatást néhány évtizede. Pedig a név veretes, feltehetőleg onnan ered, hogy a terület Ond honfoglaló vezér birtoka volt. A személynévhez illesztettek egy -d kicsinyítő képzőt, így alakult ki a mai változat. A helyiek itt Kishegyesre akarták változtatni a falu nevét, a kérelmet azonban a földrajzinév-bizottság 2001-ben elutasította.
Látogasson el Érpatakra:
