A gyümölcsfák kiegyensúlyozott növekedésükhöz és fejlődésükhöz az év különböző időszakaiban eltérő mennyiségben és összetételben igénylik a tápanyagokat. A korszerű gyümölcstermesztésben kisméretű fákkal dolgozunk, melyek gyökérzete is sokkal kisebb, mint a korábbi extenzív ültetvényekben lévő nagyméretű fáké.
Az ültetvények intenzitásának fokozódásával, a gyökérzet méretének csökkenése miatt fáink egyre kisebb tömegű talajból veszik föl a számukra szükséges vizet és a vízben oldott tápanyagokat, ezért ezek folyamatos pótlása egyre nagyobb jelentőségű.
Mindig legyen elegendő tápanyag
Fontos, hogy mindig rendelkezésre álljon a talajban minden fontos makro és mikroelem, méghozzá a növények számára fölvehető formában és a szükséges mennyiségben. A tápelemek arány is fontos, ha valamelyik túl nagy mennyiségben van jelen, az akadályozhatja más tápelemek felvételét. Ismernünk kell az ültetvényünk talajának jellemzőit is, mert a különböző összetételű talajoknak eltérő a tápanyag-tároló és -szolgáltató képessége.
A telepítés előtti feltöltő trágyázással, majd a folyamatosan végzett fenntartó trágyázással juttatjuk ki a szükséges tápelemeket, szerves trágya és műtrágya formájában, és ezek mennyiségét, arányát folyamatosan ellenőrizzük talaj- és levélvizsgálattal, a szakkönyvekben található határértékek figyelembe vételével.
Elosztva adagolás
Intenzív ültetvényekben évente többször, elosztva juttatjuk ki a tápanyagokat, a legkorszerűbb módszer pedig az, ha tápoldatos öntözést alkalmazunk. Minél intenzívebb az ültetvényünk és minél korszerűbb módszereket alkalmazunk, annál fontosabb tudnunk, hogy a tenyészidőszak különböző időszakaiban mely tápelemekből fogyasztanak többet és melyekből kevesebbet a fáink. A tápanyagok adagolásánál azt is figyelembe kell vennünk, hogy azok hogyan mozognak a talajban és a növényen belül.
Fejlődési folyamatok átfedésben
A tápanyag-felhasználás dinamikájának meghatározása a fák esetében bonyolultabb, mint a lágyszárú, egynyári növényeknél. A növények vegetatív és generatív fejlődési folyamataikhoz ugyanis más-más tápanyagokat igényelnek nagyobb mennyiségben. Az egynyári, lágyszárú növényeknél ezek a folyamatok többnyire időben szétválnak.
Először kifejleszti a növény a hajtásrendszerét és lombtömegét, majd virágzik és termést érlel. A termő gyümölcsfákon a vegetatív és generatív folyamatok egymással párhuzamosan zajlanak. Tavasszal a virágzással közel egy időben megkezdődik az új hajtások fejlődése is. Az intenzív hajtásnövekedés és az intenzív gyümölcsfejlődés időben nagymértékben átfedi egymást.
A nyár második felében a hajtásokon megkezdődik a következő évi termés képzéséhez nélkülözhetetlen virágrügyek kialakulása, miközben a késői érésű fajok és fajták fáin még az adott évi gyümölcsök is fejlődnek és növekednek. A termés beérlelése után a gyümölcsfa nem pusztul el, mint a lágyszárú növények, hanem készül a téli nyugalmi állapotra, a zord tél átvészelésére és a következő vegetációra. Ehhez sok tápanyagot tartalékol áttelelő szerveiben.
Tavaszi megindulás
Tavasszal a vegetáció megindulásakor az első nagy tápanyag- és energiaigényű fejlődési fázis a virágzás. Ehhez nagyrészt a télire elraktározott tápanyagokat használja a gyümölcsfa, mert ilyenkor éppencsak megindult a gyökérzet működése, és még lombfelület sincs, ami szerves tápanyagokat készíthetne. A virágzás után indul meg fokozatosan az egyre intenzívebb tápanyag-felvétel a talajból.
A gyümölcsfejlődés és az intenzív hajtásnövekedés idején sok tápanyagra van szükség. A vegetatív folyamatokhoz, a lombfejlődéshez sok nitrogén, magnézium, kálium, cink, vas szükséges, a generatív folyamatokhoz, a gyümölcsfejlődéshez pedig főként foszforra, kalciumra, káliumra és bórra van szükség.
A tápanyagszükséglet időbeni változása
A nyár közepén, amikor a hajtásnövekedés intenzitása csökken, a gyümölcsök pedig már sejtmegnyúlással és nem sejtosztódással növekszenek, a gyümölcsfa tápanyag felhasználása lecsökken. A következő évi termés képzéséhez szükséges virágrügyek kialakulása a nyár második felében kezdődik, ekkor újból sok foszfor, kálium és bór szükséges. Emellett a télre való felkészülés és tápanyag-tartalékolás is megkezdődik, ami fokozott tápelem felvétellel jár a gyökérzeten keresztül.
Az ősz közeledtével a gyümölcsfa sok tápanyagot raktároz el a fás részekben és a gyökérzetben, a lombhullás előtt a levelek tápanyag-tartalma is a fás részekbe vándorol. Ha sematikusan akarjuk ábrázolni a gyümölcsfáink tápanyag-felvételének dinamikáját, az 1. ábrán látható görbét kapjuk.
A tenyészidőszak első felében fokozatosan növekszik a tápanyag-felhasználás, elér egy csúcspontot, majd kismértékben visszaesik. Nyár közepén, június-július fordulóján van a mélypontja ennek a görbének, ami után újból növekszik, majd az őszi lombhullás közeledtével lecsökken. A nyár közepén a lecsökkent tápanyag-felvétel összefüggésben van azzal, hogy ebben az időszakban a hajszálgyökerek képződésének intenzitása is lecsökken.
Az almafák igényei
A legrészletesebb vizsgálatok ezzel kapcsolatban az almáról vannak. Dr. Szűcs Endre vizsgálatai alapján mutatjuk be az almafák tápelem-igényének szezonális változását a 2. ábrán. Az ábrán csak az adott tápelem felhasználásának dinamikáját látjuk, mennyiségi adatokat nem. A szükséges mennyiség tápelemenként változó.
Nitrogén főleg a vegetatív növekedéshez
Nitrogénre az új szervek képződésének helyén van szükség nagy mennyiségben, elsősorban az intenzíven osztódó és intenzív anyagcserét folytató növényi részek felé szállítódik. A virágzás és a gyümölcsfejlődés kezdeti szakasza, valamint a hajtásnövekedés igényel sok nitrogént a tenyészidőszak első felében.
A nyár második felében pedig a virágrügyképződéskor, majd később a téli tartalékképzéskor van szükség rá nagyobb mennyiségben. A nitrogén a talajban és a növényen belül is gyorsan mozog, ezért az a legjobb, ha folyamatosan adagoljuk, a túladagolásától pedig tartózkodni kell.
Foszforból kevés kell
A makroelemek közül foszforból fogyasztanak a legkevesebbet a gyümölcsfák. Gyümölcskötődéskor, és a gyümölcsfejlődés kezdeti időszakában van intenzív foszfor felhasználás, majd a rügydifferenciálódás kezdetén újból szükség van rá. A foszfor a talajban lassan, a növényen belül gyorsan mozog. A magyarországi talajok többsége a gyümölcsfák számára elegendő foszfort tartalmaz.
Ha a talaj- és levélvizsgálat eredményei alapján mégis foszforpótlásra van szükség, az egy évre szükséges mennyiséget kora ősszel juttassuk ki a talajfelszínre, vagy sekélyen bedolgozva, hogy következő tavasszal a gyökérzet már fel tudja venni.
A kálium szerepe
A kálium fontos szerepet játszik a növények anyagcsere folyamatainak szabályozásában, ezért az egész tenyészidőszak alatt fontos a jó káliumellátás. A gyümölcstermő növények sok káliumot igényelnek, a legintenzívebb a felhasználás a gyümölcsfejlődés és hajtásnövekedés kezdeti időszakában.
A virágrügy-képződés kezdetén és a télre való felkészülés időszakában újból nagyobb mennyiségű káliumra van szükségük a gyümölcsfáknak. A kálium a talajban nagyon nehezen mozog, a növényen belüli mobilitása viszont az összes tápelem közül a legnagyobb. Ezért nem könnyű megvalósítani az optimális kálium ellátottságot az ültetvényben. A talajfelszínre kijuttatott kálium lassan mosódik le a gyökérzónába, főleg ha kötött talajunk van.
Ezért a hagyományos művelési rendszerekben az egy évre szükséges mennyiséget egyszerre szokták kijuttatni. Ha tápoldatos öntözést alkalmazunk, akkor is számolnunk kell azzal, hogy a kálium lassan fog a gyökerekhez eljutni. Túladagolása viszont nagyon káros, mert az ionantagonizmus miatt a nagy mennyiségű kálium megakadályozza a nitrogén, a magnézium és a kalcium felvételét.
Kalcium a jó hússzilárdságért
A kalcium az aktívan osztódó és aktív anyagcserét folytató növényi részekbe épül be, és onnan nem mozgósítható, a növényen belül a mobilitása igen gyenge. A sejtek életfolyamatainak szabályozásában és a sejtfalak szilárdságának biztosításában nagy szerepe van, ezért minden gyümölcsfaj számára fontos a folyamatos kalcium ellátottság.
Az elvirágzás után, az intenzív hajtásnövekedés és gyümölcsfejlődés idején a legnagyobb a gyümölcsfák kalciumigénye, majd ez a tenyészidőszak végéig fokozatosan csökken. Ha alacsony mésztartalmú, savanyú talajunk van, az almatermésűek és a csonthéjasok termesztése során is elengedhetetlen a rendszeres meszezés. Egy-két évente a talajfelszínre mészport kell kiszórnunk, és ha lehet sekélyen a talajba kell dolgoznunk.
Sok magyarországi termőhelyen viszont éppen a magas mésztartalom okoz gondot. Az ugyanis gátolja sok tápelem, többek között a vas, a bór és a cink felvételét. Mivel a gyümölcsfejlődés második felében a hajtások elszívó hatása miatt a gyümölcsökbe kevés kalcium jut, permetező trágyázással a fejlődő gyümölcsökre juttatva javítható a gyümölcsök húskeménysége és tárolhatósága.
Magnézium a fotoszintézishez
A magnézium a klorofill alkotórésze, ezért minden fotoszintézist folytató növényi rész számára igen fontos. Elvirágzás után egy darabig a fiatal gyümölcskezdemények is folytatnak fotoszintézist, számukra is fontos a magnézium. Még fontosabb a levelek számára, hiszen enélkül nem tudnak szerves tápanyagokat előállítani. Az intenzív hatásnövekedés kezdetén, ami egybe esik a gyümölcsfejlődés kezdetével, nagy a gyümölcstermő növények magnézium-felhasználása, majd a nyár közepe után fokozatosan csökken.
Bór a jó gyümölcskötődéshez
A generatív fejlődési folyamatokhoz a mikroelemek közül a bórra van a legnagyobb szükség. Ezért tavasszal a virágzási időszakban, a gyümölcskötődéskor és a gyümölcsfejlődés kezdetén intenzív a bór felhasználása, majd júliusban és augusztusban a virágrügyek képződéséhez kell megfelelő bórellátást biztosítani. Az őszi lombhullás előtt a fás szövetekben sok bór raktározódik el, ami biztosítja a következő év tavaszán a virágzási időszak kezdetének szükségletét.
Egyéb mikroelemek
A többi mikroelem közül a vasat és a cinket érdemes még megemlíteni, mert ezekkel gyakran szokott probléma lenni az ültetvényekben. A vas elsősorban a levelek megfelelő növekedéséhez szükséges mikroelem, felhasználása akkor a legintenzívebb, amikor a hajtások dinamikusan fejlődnek. A magas mésztartalom erősen rontja vas felvehetőségét a talajból. A cink szintén a megfelelő hajtásnövekedéshez és levélfejlődéshez kell, felhasználásának dinamikája egybeesik a vaséval.
Fontos a kiegyensúlyozott tápanyag-ellátottság
Gyümölcsfáink jó kondícióban tartása érdekében lombtrágyázást is alkalmazhatunk, de a tápanyagellátásukat alapvetően a talajon keresztül kell megoldanunk. A megfelelő, kiegyensúlyozott tápanyag-ellátottság biztosítása nagy szakértelmet és gyakorlatot igénylő mérnöki feladat. A munka során sok tényezőt kell figyelembe venni, ezek közül az egyik a gyümölcsfák tápelem-felhasználásának dinamikája, amivel a mostani cikk foglalkozott.
A kép a szerző felvétele.
