A faapríték minősége nemcsak az alapanyagtól, hanem a szárítás és a tárolás körülményeitől is függ. A túl nedves faanyag a tárolóban felmelegedhet, penészedhet, és közben a hasznosítható energiatartalma is csökkenhet.
A veszteség különösen akkor lehet jelentős, ha a frissen aprított fát nagy halmokban, megfelelő szellőzés nélkül tárolják. A problémák jelentős része megelőzhető, ha már a kitermelés és az aprítás időpontját is a későbbi felhasználáshoz igazítják.
Nem érdemes elsietni az aprítást
A frissen kitermelt fa víztartalma gyakran eléri a 45–50 százalékot. Ez sok kisebb teljesítményű biomasszakazán számára túl magas, ráadásul a nedves tüzelőanyag elégetésekor az energia jelentős része a víz elpárologtatására fordítódik.
A kedvezőbb az lehet, ha a faanyag először rönk vagy más darabos választék formájában szárad, és csak később kerül az aprítógépbe. Így az elkészült faapríték már kisebb nedvességtartalommal kerülhet a tárolóba, ami mérsékli a mikrobiológiai lebomlás és a felmelegedés kockázatát.
Az előszárítás időigénye azonban változó. A fafaj, a rönkök vastagsága, a tárolás módja és az időjárás egyaránt befolyásolja, mennyi vizet veszít a faanyag. Ezért az aprítás időpontját célszerű nedvességmérés alapján meghatározni.
Mi történik a halom belsejében?
A nedves tüzelőaprítékban baktériumok és gombák kezdik lebontani a fa szerves anyagait. A folyamat hőtermeléssel jár, amely a nagyobb, tömörödött halmok belsejében felhalmozódhat.
A felmelegedés mellett szárazanyag-veszteséggel is számolni kell. Ez azt jelenti, hogy a tárolt tüzelőanyag egy része már azelőtt lebomlik, hogy a kazánba kerülne.
Különösen kedvezőtlen a sok finom szemcsét, kérget, tűlevelet és vékony gallyat tartalmazó alapanyag. Az ilyen összetételű aprítékban intenzívebb lehet a mikrobiológiai aktivitás, miközben a tömörödés a levegő áramlását is akadályozhatja.
A tárolás szempontjából ezért előnyösebb az egyenletesebb szemcseméretű, kevés finom frakciót tartalmazó tüzelőapríték.
A fedett tárolóban is lehet gond
A csapadék elleni védelem alapvető, de önmagában nem elegendő. A száradó faanyagból felszabaduló vízpárának távoznia kell, különben a tetőszerkezeten lecsapódhat, majd visszacsepeghet az aprítékra.
Fedett tárolóknál ezért fontos a megfelelő légbevezetés és a felső szellőzőnyílások kialakítása. A légmozgást szükség esetén szellőzőcsatornákkal vagy ventilátorokkal is segíthetik, bár utóbbiak villamosenergia-felhasználása növeli a költségeket.
A szabadtéri tárolás sem feltétlenül kedvezőtlenebb. Egy vizsgálatban az előzetesen kiszárított, páraáteresztő takarással védett tüzelőapríték öt hónap alatt hasonlóan megőrizte minőségét, mint a csarnokban tárolt anyag. Az átlagos nedvességtartalom mindkét esetben 14 százalék körül maradt.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a frissen előállított, nedves tüzelőapríték ugyanilyen biztonsággal tárolható egyszerű takarás alatt.
Mennyi nedvességet visel el a tüzelőanyag?
Sok kisebb biomasszakazán esetében a 20–25 százalék körüli nedvességtartalmú tüzelőapríték megfelelő választás lehet. A tényleges követelményt azonban mindig az adott berendezés műszaki előírása határozza meg.
A nedvességtartalom csökkentése a tárolási veszteségeket is mérsékelheti, de a teljesen száraz anyag előállítása nem feltétlenül gazdaságos. A mesterséges szárítás energiaigényét ugyanis össze kell vetni az elérhető minőségjavulással.
Nagyobb mennyiségnél előnyös lehet a hulladékhő hasznosítása, például biogázüzemek kapcsolt energiatermelő berendezéseinek hőjével. A konténeres és más gépi szárítók szabályozhatóbb folyamatot biztosítanak, de a beruházási és üzemeltetési költségekkel is számolni kell.
A tárolt készlet ellenőrzésénél a halom felszíne nem ad megbízható képet a belső rétegek állapotáról. A nedvesség méréséhez ezért több helyről vett, reprezentatív mintára van szükség. Nagyobb készleteknél a belső hőmérséklet rendszeres ellenőrzése is indokolt lehet.
A tárolóhely megválasztása sem mellékes
A fedetlen, csapadéknak kitett tüzelőaprítékból szerves vegyületeket tartalmazó csurgalékvíz távozhat. A tárolóhelyet ezért úgy kell kialakítani, hogy a csurgalékvíz ne juthasson közvetlenül felszíni vizekbe vagy vízelvezető árkokba. A megfelelő tereprendezés és vízelvezetés különösen nagyobb, hosszabb ideig tárolt készleteknél fontos.
Szereti az Agrofórum cikkeit?
Állítsa be, hogy gyakrabban jelenjenek meg a Google keresőben! KATTINTSON!
Képek: Pixabay.
