A tűzifa darabolásánál könnyű kizárólag azt nézni, mekkora rönk fér a gépbe és milyen gyorsan dolgozik a fűrész. Néhány köbméternél azonban egészen más szempontok számítanak, mint amikor rendszeresen nagyobb mennyiséget kell feldolgozni.
Ilyenkor a fa adagolása, a kész darabok elvétele, a kezelő fizikai terhelése és a fűrészlap környezetének kialakítása legalább olyan fontos, mint maga a vágási teljesítmény. A korszerű tűzifafűrészek fejlődése ezért ma már elsősorban nem a nagyobb fűrészlapról, hanem a kézi műveletek kiváltásáról szól.
A hagyományos billenővályús fűrésznek továbbra is megvan a helye
A billenővályús körfűrész egyszerűsége nem véletlenül tette alapgéppé a tűzifa-feldolgozásban. A fa a vályúba kerül, a kezelő előrebillenti, megtörténik a vágás, majd a szerkezet visszatér a kiindulási helyzetbe. A művelet azonban minden egyes vágásnál ismétlődik, a méteres fa feldarabolásakor tehát jelentős mennyiségű kézi anyagmozgatás gyűlik össze.
Kisebb éves famennyiségnél ez még nem feltétlenül jelent komoly hátrányt. A korszerű billenővályús gépek ráadásul már nem azonosak a régi, nagyrészt nyitott fűrészekkel. A fűrészlap takarása, a fa biztonságosabb vezetése, a könnyebben mozgó vályú és a visszatérítő szerkezet egyaránt csökkentheti a kezelő terhelését és a közvetlen baleseti kockázatot.
A gépválasztásnál ezért nem önmagában az a kérdés, hogy billenővályús fűrészről van-e szó, hanem az is, hogyan alakították ki a vágási terület védelmét. A tűzifafűrészeknél különösen fontos, hogy normál munkavégzés közben a kezelő ne férhessen hozzá közvetlenül a forgó fűrészlaphoz.
A szállítószalag többet számíthat, mint elsőre gondolná
Nagyobb mennyiségnél az egyik legkézzelfoghatóbb előrelépést már az jelenti, ha a levágott tűzifát nem kell minden munkaciklus után kézzel elvenni és továbbdobni. A kihordószalag közvetlenül pótkocsira, konténerbe vagy a tárolás helyére továbbíthatja az anyagot.
Ez nem pusztán kényelmi kérdés. Ha a kezelőnek folyamatosan a gép két oldala között kell mozognia, felvennie és arrébb raknia a darabokat, a fűrész névleges teljesítményéből kevésbé lesz tényleges napi teljesítmény. A munkafolyamat akkor válik igazán gyorsabbá, ha a vágás mellett az anyag útját is sikerül egyszerűsíteni.
Erre épülnek a részben vagy teljesen automatikus tűzifafűrészek. A méteres vagy közel méteres darabokat a kezelő az adagolóba helyezi, a gép pedig továbbítja, méretre vágja és szállítószalagon kihordja a kész tűzifát. Egyes konstrukcióknál a kezelőnek a vágási ciklus alatt már nincs szüksége arra, hogy a fűrészlap közvetlen közelében dolgozzon.
Az automatizálásnál már valóban nagy a teljesítménykülönbség
A gyártói adatok jól mutatják, mekkora lehet az eltérés az egyes gépkategóriák között. Egy korszerű automata tűzifafűrész 20 centiméter körüli maximális vágási átmérő mellett, a fa és a kívánt darabhossz függvényében óránként több űrméteres teljesítményre lehet képes. A nagyobb, professzionális automata gépeknél a gyártói csúcsteljesítmény elérheti a 10–15 űrmétert óránként.
Ezeket az értékeket azonban nem érdemes egyszerűen egymás mellé írni és vásárlási döntést alapozni rájuk. A tényleges teljesítményt erősen befolyásolja a fa átmérője, egyenessége, a kívánt vágáshossz, az adagolás folyamatossága, valamint az is, hogyan történik a kész tűzifa elszállítása. A gép akkor tudja kihasználni a kapacitását, ha előtte és utána sem torlódik fel az anyag.
TLT, villanymotor vagy kombinált hajtás?
Gazdaságban használva a traktor teljesítményleadó tengelyéről hajtott kivitel kézenfekvő megoldás lehet, különösen akkor, ha a fűrészt több helyen használják. A TLT-hajtás mellett nem szükséges megfelelő teljesítményű elektromos hálózatot biztosítani a munkaterületen, és a traktor egyben a gép mozgatását is megkönnyítheti.
Telephelyi, rendszeres munkánál viszont az elektromos hajtásnak vannak gyakorlati előnyei. Nem kell a traktort órákon keresztül a fűrész mellett járatni, és az üzemeltetés szervezése is egyszerűbb lehet. A piacon ezért kombinált, villanymotoros és TLT-hajtásra egyaránt alkalmas gépek is megtalálhatók.
Az automatizálás növekedésével a teljesítményigény is emelkedik, hiszen már nemcsak a fűrészlapot kell meghajtani: az adagoló, a hidraulikus egységek és a kihordószalag működtetése szintén energiát igényel. Egy automata, 20 centiméter maximális vágási átmérőjű gépnél például 11 kW-os villanymotor és 15 kW körüli TLT-oldali teljesítményigény is előfordul.
Nem a leggyorsabb gép lesz minden gazdaságban a legjobb
Évi néhány köbméter saját tűzifa feldolgozásához nehéz lenne gazdaságilag indokolni egy nagyteljesítményű automatát. Más a helyzet, ha évente több száz köbméter kerül a gépen keresztül, vagy a tűzifa értékesítésre készül. Ilyenkor már a kezelő munkaideje, az anyagmozgatás és a napi feldolgozható mennyiség is közvetlen költségtényező.
Vásárlás előtt ezért érdemes a teljes munkafolyamatot végignézni: milyen hosszúságú és átmérőjű fa érkezik a géphez, hogyan emelik az adagolóhoz, hová kerül a levágott anyag, rendelkezésre áll-e megfelelő traktor vagy elektromos csatlakozás, és évente hány üzemórát dolgozik majd a berendezés. Egy jól megválasztott kihordószalagos billenővályús fűrész sok gazdaságban ésszerűbb beruházás lehet, mint egy drága automata. Nagy mennyiségnél viszont éppen az automatizálás az, amely a kézi anyagmozgatás csökkentésével érezhetően növelheti a napi teljesítményt.
A biztonságot egyik esetben sem érdemes külön „extraként” kezelni. A mezőgazdasági munkavédelmi előírások és ajánlások azért helyeznek nagy hangsúlyt a fűrészlap takarására, a fa rögzítésére, a gép stabilitására és a veszélyes tértől való elválasztásra, mert a körfűrészeknél súlyos kéz- és ujjsérülés, visszacsapódó munkadarab, zajterhelés és a forgó részek miatti behúzás veszélye egyaránt fennállhat. Használt gépnél ezért az alacsony vételár mellett a védőberendezések állapota és a konstrukció biztonsági színvonala is döntő szempont.
Képek: Pixabay
Szereti az Agrofórum cikkeit? Állítsa be, hogy gyakrabban jelenjenek meg a Google keresőben!
