Zöldtrágyázás szerepe az ökológiai gazdálkodásban

Különösen igaz ez, mivel az (érett) istállótrágya hozzáférhetősége az állatállományok létszámának csökkenéséből eredően erősen korlátozott. Bár nem helyettesíti az istállótrágyát, a szakszerűen végezett zöldtrágyázás segíti a talaj termékenységének fenntartását és fokozását. A zöldtrágya helyben megtermelt szerves trágyát jelent, kifejezetten erre a célra vetett, nagy biomassza tömegű növényfajok talajba dolgozásával.

A zöldtrágyázás jelentősége

A zöldtrágyázás jelentőségét mi sem bizonyítja jobba, minthogy a műtrágyák megjelenéséig a növénytermesztési gyakorlat részét képezte. Alig 50 évvel a műtrágyák széleskörű elterjedése után, (részben a szervesanyag pótlás hiányából eredően) talajok gyors leromlása újra a zöldtrágyázás felé irányította a figyelmet. Ma már elterjedt gyakorlata van a nyugat-európai országokban (Ausztria, Németország, Franciaország), ahol a magas szintű növénytermesztést folytató gazdálkodók pár hétnél tovább nem hagyják fedetlenül a talajaikat.

Hazánkban a zöldtrágyázást sokáig csupán csak a homoktalajok javítására alkalmazták. Számos magyar szakember ‑ Westsik Vilmos, Gyárfás József, Cserháti Sándor, Villax Ödön és Grábner Emil – munkásságán köszönhetően jól ismerjük a zöldtrágyázás pozitív hatásait és tudjuk, minden talajtípuson sikerrel alkalmazható, amelyen a termékenység fokozása és megőrzése a cél. Azonban hatása erőteljesebben érvényesül gyenge termőképességű, sekély termőrétegű, vagy erőteljesen kötött talajokon.

A zöldtrágyázás módjai

A vetés idejétől, illetve attól függően, hogy mennyi ideig maradnak a területen a növények, a zöldtrágyázásnak több módozata is ismert:

1. Fővetésű zöldtrágya egy (kora tavaszi vetés és nyári, vagy őszi bedolgozás) vagy több évre vetett ugaroltatást jelent, amely során termés nem kerül betakarításra a területről. Ez a módszer a kieső bevétel miatt a legdrágább, azonban a leghatékonyabb zöldtrágyázási forma. Különösen hatásos szélsőséges, sekély termőrétegű talajok javítására, illetve olyan területeken, ahol a nyári csapadékszegény időszakban a másodvetésű zöldtrágyázás nem kivitelezhető. Alkalmazható olyan területeken is, amelyek nehezen művelhetők, a zöldtrágya növények után pedig őszi vetésű növény is kerülhet.
2. Fedett tarló vagy heretakarós zöldtrágyázásnak két módszere ismert:
   • Az alávetés során egy időben vetnek tavaszi kalászost (pl. tavaszi árpával) és valamilyen pillangóst (vöröshere, fehérhere, komlós lucerna, korcshere, somkoró, bíborhere, szarvaskerep), vagy fűfélét (pl. angol perjét).
   • A másik módozat a rávetés, mikor őszi kalászosra tavasszal vetnek pillangós növényt.

Ezen zöldtrágyázási módban a kalászosok termését betakarítják azonban, annak mennyisége kevesebb lehet. A módszer előnye, hogy a gyenge kezdeti fejlődésű pillangós növények már megerősödnek a gabona betakarítás idejére. Továbbá, a rávetett vagy alávetett növények nem igényelnek külön talajmunkát.

3. Sarjú-zöldtrágyázás során évelő pillangós növények első növendékét takarmányként hasznosítják, a másodikat – a sarjútermést – pedig zöldtrágyaként a talajba dolgozzák.
4. Tarló-, vagy másodvetésű zöldtrágya jól beilleszthető a vetésforgóba. Korán lekerülő elővetemények (borsó, repce, őszi vagy tavaszi kalászos) esetén alkalmazható. A zöld növényi részeket még ősszel bedolgozzák a talajba, vagy az elfagyott növényeket mulcsként a talaj felszínén hagyják (talajvédelem) és tavasszal forgatás nélkül munkálják be.

Az áttelelő zöldtrágyázás a másodvetésű zöldtrágyázás egyik módozata. Az áttelelő zöldtrágyanövények vetése ősszel történik, beforgatásuk pedig kora tavasszal.

A modern gazdálkodási rendszerekbe a másodvetésű és az áttelelő zöldtrágyázás illeszthető be sikerrel, hiszen ezek nem járnak bevétel kiseséssel és bővítik a vetésforgó elemeit.

5. Takarónövényes zöldtrágyázás módszere főként szőlő- és gyümölcstermesztő ültetvényekben jellemző. A takart felület lehet teljes, minden sorköz, vagy minden második sorköz. A fedettség időszakát tekintve a legjellemzőbb az egész éves fedettséget biztosító évelő keverékek használata, de alkalmazható tavasztól-őszig, nyár végétől őszig, valamint nyár végétől a következő év tavaszáig is.

A zöldtrágyázás pozitív hatásai

A zöldtrágyázás hatékonyságát és így, az elérhető pozitív hatásokat is, alapvetően befolyásolja a megtermelhető és beforgatható biomassza tömege, amely függ a zöldtrágyázás módjától, az alkalmazott növényfajoktól, a vetésidőtől, a talajadottságoktól és az évjárathatástól (csapadék mennyiség) is.

A zöldtrágyaként alkalmazott keverékekben mindig vannak gyors növekedésű növényfajok, amelyek hamar beborítják a talaj felszínét, így jó gyomlenyomó képességűek és védik a talajfelszínt a szél és vízerózióval szemben. A talajt takaró növényeknek elsődleges szerepük van a talaj termőrétegének és szerkezetének védelemben, amelynek az egyre gyakoribb heves esőzések és viharos szél miatt, már nem csak a lejtős területeken van jelentősége.

A különböző fajú zöldtrágyanövények eltérő gyökérszerkezete más- más mélységében van közvetlen hatással a talajszerkezetre. A szerteágazó, nagytömegű, mélyre hatoló gyökérzetet fejlesztő meliorációs retek, olajretek vagy mustár talajlazító hatással rendelkezik. Ezzel szemben, a finom gyökérzetű zöldtrágyanövények, mint pl. a facélia, a pohánka, vagy a pillangósok a talaj víztartóképességének fejlesztésében játszanak különösen fontos szerepet.

A folyamatos növényi jelenlétnek fontos szerepe van a tápanyagok megőrzésében és feltáródásában is (gyökérsavak és mikorhizza rendszer), a megtermelt biomassza (gyökérzet és a beforgatott növényi részek) pedig táplálékul szolgálnak a talajmikrobák számára. Ennek főként a talajoldatban könnyen mozgó nitrogén, illetve a nem könnyen oldódó makroelemek, mint a foszfor, illetve a mikorlelemek (pl. réz, cink, mangán) esetében van jelentősége. A keresztesvirágúak jelentős mennyiségű nitrogént képesek megkötni, csökkentve a kimosódásból adódó veszteséget és környezeti terhelést. A facélia, vagy a csillagfürt foszfor, míg a pohánka kálium feltárására képes. A megkötött, ill. feltárt tápanyagok mennyisége a talajban található mennyiségtől függ. Pillangósok alkalmazásával növelhető a nitrogén mennyisége, amely fajtól függően, éves szinten 50-80 kg/ha is lehet. Ez a mennyiség 5-50 t/ha istállótrágyában lévő nitrogénnek felel meg. A zöldtrágyanövények által megkötött és feltárt tápanyagok elérhetővé vállnak a nem csupán a következő növény számára, hanem a teljes vetésforgó növényei számára.

A zöldtrágya növények vetésforgóba illesztésével megtörhető bizonyos kórokozók és kártevők fejlődési ciklusa. Számos zöldtrágyanövényről bizonyított, hogy gyökérváladékukban olyan vegyületek találhatók, amelyek hatására bizonyos talajkártevők egyedszáma gyérül. Nematóda gyérítő hatással főként a keresztesvirágúak rendelkeznek, de a répa-fonálféreg ellen (Heterodera schachtii) a facélia is hatékonynak bizonyult. A nematóda rezisztens mustár és olajretek fajták a fonálféreg teljes fejlődési ciklusát gátolják. Facéliával, mustárral és olajretekkel végzett kutatások szerint a gyökereik által termelt ciántartalmú vegyületek jelentős, akár 50-70 %-os cserebogár pajor pusztulást is okozhatnak.

Sokan úgy gondolják, hogy a zöldtrágyázásnak negatív hatásai is vannak – különösen a másodvetésű zöldtrágyák esetén, azonban ezek minden esetben a helytelenül végzett zöldtrágyázási gyakorlatból erednek.

Probléma	Megoldás
Betegségek, kártevők felszaporodása	Különböző növénycsaládokba tartozó kultúrák vetése. Vetésforgó figyelembe vétele.
Nitrogén lekötés, ill. lassú növényi anyag bomlás	Bimbós, vagy virágzó állományt kell a talajba dolgozni.
Főnövény talajelőkészítését, vetését akadályozza	Megfelelő talajba dolgozás, talaj túlzott lazításának, üregessé tételének kerülése.
A zöldtrágya növény szárítja a talajt	Időszakos állapot a talaj felsőbb rétegeiben!
	A téli csapadék jobban hasznosul, magasabb talajnedvesség alakul ki, mint a fedetlenül hagyott területeken.

A másodvetésű zöldtrágyázás gyakorlata

A másodvetésű zöldtrágyázásra számos növény alkalmazható, amelyekkel szemben általánosan a következőket várjuk el:

• lágyszárú,
• rövid tenyészidejű,
• csírázáshoz és a kezdeti fejlődéshez mérsékelt vízigényű,
• gyors növekedésű,
• dúsan és mélyen gyökerező,
• nagy zöldtömeget ad,
• takarja a talajfelszínt,
• jó tápanyagfeltáró és mobilizáló,
• vetőmagja olcsó.

A leggyakrabban használt fajok a fehér mustár, az olajretek, a facélia és a pohánka, pillangósok közül pedig a herefélék. A zöldtrágyázás során mindig ajánlatos keverékeket alkalmazni, mivel a keverékeknek szinergista hatásukból eredően számos előnye van a tiszta vetésekkel szemben:

• gyorsabb biomassza és gyökérképződés,
• különféle növényfajok előnyeinek egy időben történő hasznosítása, hasznosulása,
• a sokféleség miatt nő a víz, a tápanyag és a fény hasznosulása,
• nő a biológiai változatosság,
• csökkenti a biotikus és abiotikus stresszfaktorokat,
• a gyökértípusok különböző horizontális elhelyezkedése miatt a talajunk termőrétegének minden szintjén talajélet javulás tapasztalható,
• növeli a termés stabilitását és a minőséget,
• többféle tápanyag megkötés és feltárás.

Az alkalmazandó keverék kiválasztását befolyásolja a vetésidő, amelyet meghatároznak a növényi összetevők (keresztesvirágúakat csak augusztus második felétől érdemes vetni), klimatikus adottságok és a munkacsúcsok. Hazánkban a keverékek általában 2-4 komponensűek, azonban külföldön nem ritkák a 10 növényből álló keverékek sem. Az aszályos időjárás sokszor megnehezíti a sikeres zöldtrágyázást, mivel a növények vontatottan kelnek és nem tudnak megfelelően fejlődni. Ezért a szélsőségesen száraz régiókon kívül az augusztusi vetések előnyösebbek. Az említett aszályos térségekben érdemes a betakarítást követően, július végén azonnal vetni. Száraz klímájú területekre pohánka, négermag, facélia és mustár tartalmú keverékeket ajánlott alkalmazni, magasabb vetőmagnormával vetve.

Fontos figyelembe venni a keverék tenyészidejét, a bedolgozás tervezett idejét és az utóveteményt is. Például őszi repce után korán vetett, rövid tenyészidejű zöldtrágya korai bedolgozást, így őszi kalászos vetését is lehetővé teszi. Tavaszi vetésű növény előtt azonban későbbi (augusztus második fele-szeptember) vetésű, hosszú tenyészidejű, vagy áttelelő keverék is alkalmazható. A kifagyó komponensek mulcsként védik a talajt és a téli csapadék jobb hasznosulását teszik lehetővé.

A bedolgozás idejét úgy kell megválasztani, hogy bimbós, vagy legkésőbb virágzó a növényállomány kerüljön beforgatásra. A pillangósok kivételével a virágzást követően a növények elfásodnak, a C/N arány megnő, amelynek következtében a beforgatott növényi maradványok bontása elhúzódik. Amennyiben nagy a zöldtömeget nem szabad aprítás nélkül, egy tömegben beforgatni, mert a talaj túlzottan levegősség válik, ami szintén megnehezíti a szerves anyagok bontását, a később a talajművelést és az utóvetemény fejlődését is hátráltatja.