„Társaságunk – a Biocsárda Kft. – 2000 óta foglalkozik kizárólag ökológiai gazdálkodással. Kifejezetten erre a célra hozták létre a Csárdaszállási Petőfi Mgtsz leányvállalataként, hogy elkerüljük a párhuzamos gazdálkodással együtt járó plusz adminisztrációt és ellenőrzéseket. Kezdetben 250 hektár területen gazdálkodtunk, ami mostanában már eléri az 500 hektárt.” Izsó Lajossal, a csárdaszállási Biocsárda Kft. ügyvezetőjével, termelési igazgatójával a termelési tapasztalatokon túl, a szűk esztendőkről, azok okairól, illetve a megküzdési lehetőségekről is beszélgettünk.
A kezdeti 250 mára 500 hektárrá bővült…
Ennek nem csak az az oka, hogy jobb a biogazdálkodás piaci helyzete, illetve jobb volt egészen a közelmúltig, hanem a földpiaci helyzet, a jogszabályi háttér, tehát minden egyes egyéb tényező arra sarkalta a cégcsoportunkat, hogy ha meg akarja tartani a területeket, akkor igyekezzen a földeket szép lassan átcsurgatni a biogazdaságba. Én magam már az egyetem alatt, 1996-ban elvégeztem egy tanfolyamot, amely megismertetett az ökogazdálkodás alapjaival. Így lényeges szempont volt számomra, hogy egészséges táplálékot állítsunk elő, ne vegyszerezzünk, ha nem muszáj. Érthető tehát, hogy örültem, amikor megkaptam az állást egy bio kft.-nél. Miután a gazdaság irányítását átvettem, mindehhez a szemlélethez járult az a cél is, hogy nyereségesen termeljünk, mindennek a hozadékai tükröződnek a Biocsárda eredményeiben.
Milyen termelési tapasztalatokról számolhat be az elmúlt húsz évvel a háta mögött?
2003-ban vettem át a gazdaság irányítását. Nem azt mondom, hogy teljesen kezdő voltam, hiszen volt három év mögöttem, de igazából fejest ugrottam ebbe az ismeretlen területbe. Mindennek voltak hátrányai és előnyei. Nem voltak korlátaim, tettem, amit úgy éreztem, hogy tenni kell… Azóta számos problémával szembesültem a biogazdálkodás során. Megismertem rengeteg új technológiát, amiket a konvencionális gazdák most kezdenek alkalmazni a szerválaszték szűkülése miatt. Számomra a biogazdálkodás kihívás, egyben megoldás az egészséges növénytermesztésben. Utóbbi időkben a kézimunka igényes kultúrák termesztése nehezebb, mivel nincs ember rá. Az ökológiai gazdálkodásban engedélyezett szerek fent vannak az ellenőrző szervezet (Biokontroll, de még inkább a NÉBIH) internetes oldalán, onnan tudunk választani. Számos olyan készítmény áll rendelkezésre, amely jobb, mint a konvencionális megoldások. Gyomirtó szer, azonban nincs engedélyezve jelenleg. Így elmondható, hogy összességében a gyomosodás a legnagyobb gond. A rovarok, a gombák ellen van biológiailag ellenőrzött szer, a gyomok ellen nincs. Ezért, a gyomok ellen az integrált növényvédelem elveit maximálisan szem előtt tartva kell küzdeni. Azaz ismerni kell a területek előéletét, a vetőmagok igényeit, alkalmazni kell a vetésváltást, okszerű talajművelést kell végezni, és ha mindez nem elég, akkor jöhet a mechanikai gyomirtás.
Az értékesítésben milyen stratégiát követ a cég?
Kettős stratégiánk van. Két növényünkre támaszkodva, hosszú távú együttműködéssel vagy szerződéssel megalapoztuk a gazdálkodás biztonságát. Ez a kettő a tönkölybúza és a rizs, amelyeket már hosszú ideje ugyanannak a partnernek adunk el, közös megelégedésünkre. Ha ez a két növény „bejön” akkor mindegy, mi van a többivel, hiszen e kettő kiteszi a terület felét és adja a biztonságot. A maradék területen igyekszünk kihasználni a piaci trendeket és a lehető legmagasabb áron eladni az olyan termékeket, mint például a csemegekukorica, az olajnapraforgó. Foglalkozunk lenmag, lóbab, pohánka, bükköny, őszi borsó, hibrid napraforgó, facélia, olajretek, lucerna magfogás, vetőmag előállításával és minden mással is, amit keres a piac. Ezek adhatják akár az extraprofitot is vagy gyakran a tanulságot, hogy mit kell másként csinálni…
Az elmúlt években, a rendelkezésre álló adatok szerint, növekedett az ökogazdálkodással művelt területek száma hazánkban. Mi a véleménye szemléletváltásról van szó? Tartós lesz ez a folyamat?
Nem. Mindez ugyanis nagyrészt a támogatások függvénye. Személyes ismeretségi körömben is nagyon sok az a gazdálkodó, akit ’bevittek’ ezekbe az VP ÖKO (ökológiai gazdálkodás támogatása) programba és akik egy-két év után ki is léptek, mert nem bírták az adminisztrációt, a szemléletet, vagy azt a szemük, hogy gazosabb a táblájuk, mint a szomszédé. Biotermesztésben valóban gazosabb, nincs ezen mit szépíteni. Félreértés ne essék, én most a nagyokról beszélek, nem a családi gazdaságokról. Az idei évtől kezdődően pedig nagyon sokan fogják abbahagyni a biogazdálkodást, mivel az ökotermékek alacsonyabb értékesítési áron mennek el, mint a konvencionálisak. Kevés gazda fogja ezt hosszú távon tűrni.
Készüljünk a hét szűk esztendőre?
Remélem nem lesz hét. A gazdasági prognózisok szerint, 2024-25-ben már visszatérünk a korábbi árszintekhez, kereslethez. Pályám során, két ilyen hullámvölgyet értem meg, egyik sem volt ilyen súlyos, mint ez. Mindkettő az öko VP-hez kapcsolódott, az egyik 2015-ben a másik 2018-ban volt. Akkoriban nagyon sok új ’belépő’ jelent meg, nagyon nagy termékbőség keletkezett, a kereslet pedig maradt, így nehéz volt értékesíteni. Most a háborúra, illetve annak a következményeire vezetik vissza a pangást. Az egyik meghatározó ok, hogy a német piacon takarékoskodás kezdődött el, a fogyasztók nem a bio, hanem az olcsóbb konvencionális terméket veszik le a polcról. Meglátjuk meddig tart ez a helyzet, amit tudtunk megtettük.
Milyen szükséges lépések voltak ezek?
Mi nem most kezdtünk el készülni, hanem a korábbi években. Igyekeztünk stabil piaci helyzetet, partneri kapcsolatot kiépíteni azokkal, akikre lehet számítani a nehéz helyzetben, a Natur Gold pl. ilyen. Termelésbe bevonható új növényeket kerestünk, növeltük a hatékonyságot, szóval mindent, ami általában szükséges a túléléshez.
