Az elmúlt néhány évben egyre több gazdálkodó jelezte felénk, hogy számára ismeretlen, kiirthatatlan egyszikű gyomfaj jelent meg az őszi vetésű növényeikben, őszi káposztarepcében és őszi kalászosokban.
A legelső Vas megyei termelői telefonhívás 2013 novemberéből:
„Ősszel már kétszer lepermeteztem a repcémet egyszer Pantera 1,0 l/ha-ral, majd rá egy hónapra ismét Panterával, de már 2,5 l/ha-ral, de nem hatott semmit. Fogalmam sincs, mi lehet!? Mit csináljak?” Azon nyomban kocsiba szálltam és a helyszínen ez a látvány fogadott (1. kép). A Veszprém megyei kollégámtól, Doma Csabától már hallottam, hogy Csabrendek környékén is egy „új” egyszikű gyomnövény jelent meg a kalászosokban. Azon a héten még három hívást kaptam hasonló problémával a megye különböző pontjairól.
1. kép: Tömeges egércsenkesz fertőzés repcében
Tovább már nem csigázom az olvasó kíváncsiságát: ez a keskeny, szálas levű gyomnövény a vékony egércsenkesz (Vulpia myuros). Azóta országosan egyre több helyen felbukkan, nem kis bosszúságot okozva ezzel a gazdáknak.
Úgy gondoltuk, hogy mindenképpen szükséges egy figyelemfelhívó cikk, mely a gyomnövény könnyebb felismerését segíti, valamint a védekezésben eddig szerzett tapasztalatokat összefoglalja.
Hogyan lehet felismerni a növényt?
A vékony egércsenkesz a Poaceae (Pázsitfüvek) családjába tarozó faj. 10-80 cm magas, bokros növésű, világoszöld, felálló szárú vagy lekönyöklő növény. Levele keskeny, szálas (2. kép).
2. kép: Keskeny, szálas levelű növény
A virágzat hosszan megnyúlt, legalább háromszor hosszabb a legalsó bugánál. A buga 5-35 cm hosszú, legalsó ága 2-7 cm-es (3. kép). A szár a bugáig leveles. Toklász szálas-lándzsás, mintegy 5 mm hosszú. A szálka 10-15 mm hosszú, még egyszer akkora, minta toklász. Nyelvecskéje max. 1 mm hosszú.
3. kép: Az egércsenkesz bugája
(Fotó:www.aphotoflora.com by David Fenwick)
A növény fejlődésének kezdetén alig észrevehető, jelentéktelen gyomnövénynek tűnik (4. kép), azonban a kultúrnövény érésének idejére képes azt túlnőni, nagy számban elbokrosodva adott élőhelyen jelentősen visszaszorítani (5. kép).
4. kép: Kezdetben alig észrevehető, jelentéktelen gyomnak tűnik
5. kép: Tömeges fertőzés esetén a kultúrnövényt elnyomja
A vékony egércsenkesz életciklusa
Egyéves, ősszel és kora tavasszal csírázó gyom (T2 életforma). Szaporodása kizárólag generatív úton, magvakkal történik. A magprodukciója jelentős, a magvak a talajba kerülve életképességüket minimum 3 évig megőrzik. A növény magvai a talaj felszínéről, ill. közvetlen közeléből képesek csak csírázni, a 3 cm-nél mélyebb rétegekből már nem kel ki. Fő csírázási ideje szeptembertől márciusig tehető. A csapadékos 2014-es év nyarán, június-júliusban folyamatosan csírázott a tarlón is (6. kép).
6. kép: Folyamatosan csírázhat csapadékos nyáron
A frissen kihullott magvak 1-2 hónapos magnyugalom után igen magas százalékban csíráznak. Saját vizsgálataink alapján különböző hőmérsékleti hatások (5-35 °C) esetén is igen magas a csírázóképessége (89-94 %). A nyárvégi talajmunkák után helyenként robbanásszerű kelése indulhat meg. Tömeges virágzása május közepétől június közepéig tart.
Hol fordul elő?
A Földközi-tenger környékéről származó, melegkedvelő növény régóta a magyar flóra tagja. Ujvárosi Miklós: Gyomnövények című könyvében (1973) így ír róla: „Nálunk szórványosan fordul elő az egész országban parlagokon, erdőirtásokon, utak mentén, száraz homoki gyepekben, mindenütt megbolygatott vagy feltört helyeken, leginkább savanyú, laza homok-, törmelék- vagy kavicstalajon. Teljesen értéktelen, parlagos helyeken termő gyom.” A magyar szakirodalom jelentős gazdasági kárt is okozó szántóföldi előfordulását nem említi.
Vetésekben való tömeges megjelenése 2013-ig szinte kizárólag a többéves fűmag-előállítás, valamint évelő pillangós kultúrák termesztése során jelentkezett. Ez év őszétől kezdve azonban a gazdák tömegesen jelezték az előfordulását repcében, őszi kalászos gabonában, sőt a tavaszi vetésűek közül napraforgóban és kukoricában is. A növény terjedése, ill. megjelenése azóta is folyamatos. Jelenleg Győr-Moson-Sopron, Nógrád, Pest, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Vas és Veszprém megyéből van információnk a növény egyéves kultúrákból való előfordulásáról. Nagyon nehéz még megbecsülni is, hogy országosan mekkora a fertőzött terület nagysága. Gyakran a nagy széltippannal együtt fordul elő (7. kép).
7. kép: Gyakran a nagy széltippannal együtt fordul elő
Sokszor tapasztaljuk, hogy a gazdálkodók csak akkor veszik észre a növényt vagy ismerik fel a fontosságát, amikor már tömegesen jelen van (8. kép).
8. kép: Sokszor a gazdálkodók már csak fejlett állapotban veszik észre
Hogyan tudunk ellene védekezni?
A gyomnövény ellen eredményesen védekezni csak komplexen, az integrált védekezés elemeinek felhasználásával lehet:
- Agrotechnikai védekezés:
– A gyomnövény tömeges csírázása ősszel és kora tavasszal van, ezért elsősorban az őszi vetésekben jelentős a kártétele. Tavaszi kapás növények vetésforgóba beiktatásával jelentősen csökkenthető az egércsenkesz száma.
– Az egyik fő fertőzési forrás a szennyezett vetőmag. Nagyon fontos a tiszta szaporítóanyag használata. Fűmagból szinte lehetetlen az eltávolítása.
– Az egyértelműen látszik, hogy a vékony egércsenkesz előfordulására forgatásos talajművelésben nem részesített területeken kell elsősorban számítanunk (9. kép). A gyomnövény magja 3 cm-nél mélyebb rétegből már nem képes kicsírázni. A fertőzött, vagy a növény által veszélyeztetett táblákon, mélyszántás alkalmazása javasolt. Tapasztalataink alapján ezzel a módszerrel nagyon hatékonyan visszaszorítható a gyom.
9. kép: Elsősorban fogatásos talajművelésben nem részesített területeken fordul elő
- Mechanikai védekezés:
– Legtöbbször a tábla környéki fertőzött árokszélek, ruderális területek, folyó töltések a fő fertőzési források. A tábla elszennyeződésének megakadályozásában egyik alapvető feladat a közvetlen környezetének tisztán tartása. Tudom, hogy ez nem mindig egyszerű feladat.
- Kémiai védekezés:
– A növény tömeges szántóföldi megjelenése óta őszi vetésű növényekben és tarlón növényvédő szeres védekezési kísérleteket állítottunk be. A vizsgálat részletes leírása helyett csak az eddigi eredményeket és a tapasztalatokat foglaljuk össze.
– Repce: a kétszikű kultúrákban felhasználható ún. speciális egyszikűirtók (hatóanyagok: propaquizafop, fluazifop-P-butil, quizalofop-P-tefuril, quizalofop-P-etil, haloxyfop-P, cikloxidim, kletodim) szinte teljesen hatástalanok.
– Őszi kalászosok: a növény morfológiájából adódóan, a csírázásgátló és talajon keresztül tartamhatással is rendelkező őszi kezelések bizonyultak hatékonynak. 90 %-nál magasabb gyomirtó hatást a diflufenikan+pendimetalin+klórtoluron; proszulfokarb+triaszulfuron; klórtuloron+diflufenikán és a diflufenikan+penoxszulam+floraszulam hatóanyagú, kombinációs készítmények, kezelések mutatták.
– Pillangósok: az imazamox hatóanyagú készítménnyel a fejlett (bokrosodás fenológiai állapotában lévő) gyomnövény ellen max. 40 % hatékonyságot értünk el.
– Tarló: Az őszi vetésű növények lekerülése után a glifozát hatóanyagú készítményekkel eredményesen védekezhetünk a gyomnövény ellen.
Felhasznált irodalom:
- Király G. szerk. (2009): Új magyar füvészkönyv 509.
- Simon T. (1992): A magyarországi edényes flóra határozója 773-774.
- Ughy P. (2015): A vékony egércsenkesz (Vulpia myuros) tömeges szántóföldi megjelenése Vas megyében 61. Növényvédelmi Tudományos Napok, Budapest. (Előadások összefoglalója, 66.)
- Ughy P. (2016): A vékony egércsenkesz (Vulpia myuros) további terjedése és a védekezés lehetőségei őszi kalászosokban 62. Növényvédelmi Tudományos Napok, Budapest. (Előadások összefoglalója, 68.)
- Ujvárosi M. (1973): Gyomnövények 733.
Fotó: A szerző felvételei a 3. kép kivételével
