A napraforgó gyomirtása – a gyomirtás eredményességét befolyásoló tényezők

Ha ekkor robbanásszerű kelést és konkurenciamentes fejlődést tudunk biztosítani, akkor megalapoztuk a sikeres növényvédelmet. Ellenkező esetben a gyomok nagy veszteséget okozhatnak tápanyag és vízkonkurenciájukkal, párásabb mikroklímát teremtve elősegítik a kórokozók fertőzését és a kártevőknek is melegágyat biztosítanak.

A sikeres gyomirtás megvalósítása összetett folyamat. Nem elegendő csak a vegyszeres megoldásra alapozni a védelmet, mivel a tökéletes gyommentesség nehezen megoldható. Vannak olyan fontos gyomok, amelyek nagy termésveszteséget okoznak, ezért minden tényezőt figyelembe kell venni és nem szabad egyet sem elhanyagolni.

A gyomirtás eredményességét befolyásoló tényezők

A napraforgó hatékony gyomirtását, illetve a technológia megválasztását számos körülmény befolyásolja. A következő tényezőket veszem sorra:

• A terület gyomösszetételének és a gyomok biológiájának ismerete
• Terület kiválasztás
• A talaj kötöttsége és szervesanyag-tartalma
• Az elővetemény gyomirtása
• Talajművelés, magágykészítés minősége
• Vetés ideje
• Tőszám
• Megfelelő gépkapacitás
• A gépek pontos beállítása
• Alkalmas gépkezelő, a csatlakozások pontos betartása
• Csapadékviszonyok
• Kultivátorozás
• Deszikkálás
• Betakarítás
• Utóvetemény megválasztása

A terület gyomösszetételének és a gyomok biológiájának ismerete

A kultúrnövények közül a napraforgó az a növény, ahol az egyik legnehezebb feladat a terület tisztán tartása. Ez több tényezőre vezethető vissza. A legfontosabb talán az, hogy nagyon kevés hatóanyag áll a rendelkezésünkre. A másik lényeges tényező, hogy számos gyomnövény (parlagfű, mezei acat, szerbtövis fajok stb.) is ugyanabba a növénycsaládba (fészkesek) tartozik, mint a napraforgó. Emiatt több olyan hatóanyagot nem használhatunk, amely egyébként kiváló hatású lenne, de a napraforgóra káros.

A napraforgóban a melegigényes magról kelő és az évelő kétszikű gyomok okozzák a legnagyobb gondot (1. ábra). Tudni kell, hogy az adott területen milyen gyomokra számíthatunk, milyen gyomirtási technológiára kell felkészülni. Ismerni kell a gyomok érzékenységét, milyen stádiumban lehet őket irtani, mikor számíthatunk a kelésükre (hőmérséklet és csapadék függvényében) stb.

A gyomok között több olyan faj található, amelyek napraforgóban nem vagy nehezen irthatóak. Amelyek mélyről csíráznak, azokat a preemergens gyomirtók nem érik el (szerbtövis fajok, selyemmályva). Vannak, amelyek egy-egy eső hatására később is képesek csírázni, de a preemergens készítmények hatóanyagai a később csírázók ellen már kevésbé hatékonyak (parlagfű, csattanó maszlag). Az évelő kétszikű gyomok közül a mezei acat ellen csak herbicidtoleráns napraforgóban posztemergensen vagy mechanikailag kultivátorral védekezhetünk. Segíthet az évelő kétszikű gyomok elleni védelemben a pre/poszt technológia alkalmazása, mikor már a kikelt gyomokat glifozát hatóanyagú készítménnyel pusztítjuk. Az évelő egyszikű gyomokat viszonylag könnyen ki lehet irtani napraforgóból, mivel engedélyezve van több olyan készítmény, amely a kultúrnövény kelése után, állományban a gyomnövényre kipermetezve azok pusztulását idézik elő a napraforgó károsítása nélkül.

A napraforgó fejlődésének első 5-6 hetében a területet gyommentesen kell tartani. Ezért nagyon fontos, hogy a gyomirtás sikerüljön. Ha ebben az időszakban az állomány tiszta, akkor később a gyomok vagy ki sem tudnak kelni, vagy ha ki is kelnek, akkor a nagy árnyékolást adó napraforgó állományban csak csenevész növény fejlődik ki, ami már nem okoz gondot. A napraforgóban a következő gyomnövények jelenthetnek problémát a teljesség igénye nélkül:

Magról kelő egyszikű gyomok:

• kakaslábfű (Echinochloa crus-galli)
• muhar fajok (Setaria)
• pirókujjas muhar (Digitaria sanguinalis)
• vadköles (Panicum miliaceum)
• vadzab (Avena fatua)

Évelő egyszikű gyomok:

• fenyércirok (Sorgum halepense)
• tarackbúza (Elymus repens)
• nád (Phragmites communis)
• csillagpázsit (Cynodon dactylon)

Magról kelő, viszonylag könnyebben irtható kétszikű gyomok:

• disznóparéj fajok (Amaranthus)
• libatop fajok (Chenopodium)
• vadrepce (Sinapis arvensis)
• repcsényretek (Raphanis raphanistrum)
• keserűfű fajok (Polygonum)
• varjúmák (Hibiscus trionum)
• fekete ebszőlő (Solanum nigrum)
• ugari szulákpohánka (Fallopia convolvulus)

Magról kelő nehezebben irtható kétszikű gyomok:

• selyemmályva (Abutilon theophrasti)
• csattanó maszlag (Datura stramonium)
• szerbtövis fajok (Xanthium spp.)
• parlagfű (Ambrosia artemisiifolia)
• vadkender (Canabis sativa)

Évelő kétszikű gyomok:

• mezei acat (Cirsium arvense)
• apró szulák (Convolvulus arvensis)
• selyemkóró (Asclepias syriaca)
• hamvas szeder (Rubus caesius)
• vidra keserűfű (Polygonum amphibium)

A gyomnövények által okozott kártétel sokrétű. Nagyon fontos az általuk generált tápanyag- és vízkonkurencia. A legnagyobb termésveszteséget a magról kelő egyszikű gyomok (kakaslábfű, muhar fajok stb.) okozzák. Ezen kívül a folyamatosan és a mélyről csírázók jelentik a legnagyobb gondot. Számos gyomnövény faj (pl. mezei acat) gyökere termel olyan anyagokat, amelyek gátolják más növények csírázását vagy lassítják azok fejlődését (allelopátia). A nehezen irtható gyomok által okozott termésveszteség fajtól függően elérheti a 700-1400 kg/ha-t (1. ábra).

Terület kiválasztás

A gyomirtás sikerének alapja a jól kiválasztott terület. Nem célszerű olyan táblákat választani, ahol olyan évelő (apró szulák, selyemkóró, hamvas szeder, vidra keserűfű stb.) gyomok találhatók, amelyeket nem, vagy csak rossz hatékonysággal tudunk irtani. Nem kedvezőek a kétéves gyomokkal fertőzött területek sem. Ilyenek pl. az orvosi atracél, a foltos bürök vagy a közönséges kígyószisz. Ezek megfelelő talajmunkával szántóföldön nem okoznak gondot, csak a gyeptörés utáni évben találhatók meg. Sajnos hazánkban számos kistermelő ilyen területen termel napraforgót, holott itt ezek megoldhatatlan problémát jelentenek. Olyan helyekre, amelyeknek nem ismerjük a gyomflóráját, nem napraforgót, hanem őszi búzát vagy kukoricát célszerű vetni, ahol posztemergens gyomirtási technológiával elpusztíthatók a gyomok.

A talaj kötöttsége és szervesanyag-tartalma

Ezek a körülmények befolyásolják a felhasználható készítményt és annak dózisát. Alacsony szervesanyag-tartalom (1,0-1,5 %) és kötöttség (32-38 KA) esetén a megadott kisebb, más esetben a magasabb dózist kell választani. Nem megfelelő dózis használatakor a napraforgót is károsodhat. Ha a terület 1,0 % alatt tartalmaz szerves anyagot és a kötöttség kisebb, mint 30-32 KA (gyenge homoktalajok), akkor a gyomirtó szerek okozta fitotoxicitás veszélye jelentősen növekszik. Az 1. táblázatban a napraforgó gyomirtó készítmények és dózisaik kiválasztását befolyásoló szervesanyag-tartalmakat láthatjuk.

Hatóanyag	Szervesanyag-tartalom alsó határa felhasználáskor
benfluralin	0,5 %<
S-metolaklór	1,0 %<
dimetenamid-P	1,0 %<
terbutilazin	1,5 %<
linuron	2,0 %<
1. táblázat: Egyes hatóanyagok felhasználásánál javasolt minimális szervesanyag-tartalom a talajban

Az elővetemény gyomirtása

Az előveteménynek nagy szerepe van a gyomirtásban. Ebből a szempontból a legjobb kultúra a kalászos. Állományában védekezhetünk a mezei acat ellen és van idő elvégezni a tarlókezelést, illetve a magról kelő gyomokat tarlóhántással és tarlóápolással pusztíthatjuk. A kukorica már csak közepes előveteménynek számít gyomirtás szempontjából, mivel annak állományában ugyan lehet védekezni az évelő gyomok ellen, azonban tarlókezelésre nincs lehetőség. Az elővetemények gyomirtásánál figyelni kell arra, hogy olyan készítményt válasszunk, amelyek nem okoznak fitotoxicitást a következő évben vetendő napraforgónál. Arra is figyelni kell, ha valamilyen oknál fogva a főnövény kipusztul, akkor lehet-e vetni napraforgót. A leggyakoribb ilyen eset, ha a repce téli kifagyása után a területet napraforgóval akarják újra hasznosítani. A legfontosabb előveteményekben használt gyomirtóknak a napraforgó vetésére vonatkozó korlátozásait, előírásait a 2. táblázat tartalmazza.

Hatóanyag	Korlátozás
szulfoszulfuron	19,5 g hatóanyag/ha felett 2 év múlva
klopiralid	4 hónap múlva
aminopiralid	kezelést követő évben
klomazon	őszi kezelés esetén csak 2 év múlva, tavaszi kezelést követően 1 év múlva
2,4-D	kezelést követő 4 hét múlva
imazamox	hagyományos és Express-toleráns napraforgó 12 hónap múlva, míg Clearfield napraforgó azonnal vethető
kloridazon	szántás közbeiktatásával 4 hét múlva
izoproturon	kezelést követő évben vethető
mezotrion	szántást követően vethető
nikoszulfuron	kezelést követően 5 hónap múlva szántás közbeiktatásával
tembotrion	kezelést követő 6 hónap múlva
izoxaflutol	kezelést követő 11 hónap múlva
2. táblázat: Az előveteményben kijuttatott herbicid hatóanyagok után a napraforgó vetésére vonatkozó előírások

Minden esetben figyelembe kell venni azt, hogy az adatok normál időjárás esetén érvényesek. Ha az időjárás száraz, aszályos, akkor a hatóanyagok csökkent lebomlása miatt az utónövény kockázatok fokozódnak.

Talajművelés, magágyelőkészítés minősége

A talajművelés szintén lényeges a gyomirtásban. A mezei acat elleni komplex védelem nem csak vegyszeres kezeléseket jelent. A kalászosok aratása utáni tarlóhántás az acat gyökértarackjainak feldarabolásával azok kihajtását segíti elő, így a későbbi tarlókezeléssel több egyedet tudunk lepermetezni és irtani. Az őszi szántással a növény tartaléktápanyagait merítjük ki, és a felszínre került gyökérdarabok a télen elfagynak, elpusztulnak. Mivel a nem herbicidtoleráns napraforgó technológiájában a terület gyommentesen tartásának bázisa a preemergens gyomirtás eredményessége, ezért az apró morzsás magágy készítése alapfeltétel. Ha ezt nem tudjuk biztosítani, akkor nem lesz sikeres.

Vannak olyan készítmények (oxifluorfen, pendimetalin), amelyeknek „asztallap” simaságú talajfelszínt kell biztosítani a hatás eléréshez. Ennek oka, hogy ezen készítmények vízoldékonysága rendkívül alacsony és a felszínen egy filmréteget képeznek. A jobb vízoldékonyságú készítmények csapadék hatására néhány cm mélységben a talajba mosódnak és itt fejtik ki csírázásgátló hatásukat. A gyenge vízoldékonyságú anyagoknál a hatóanyag nem mosódik be és a csírázó gyomok ezzel a filmréteggel érintkezve pusztulnak el. Jó eredményt csak akkor tudunk elérni, ha őszi szántással és megfelelő tavaszi elmunkálással rög- és szármaradványmentes magágyat tudunk készíteni. Nagyon fontos a bedolgozásos technológiánál (ppi) a megfelelő minőségű magágy készítése, mivel alapvető követelmény a 8-10 cm mélységig homogén, aprómorzsás magágy megléte és a kipermetezés utáni azonnali bedolgozás illetve a talaj lezárásának (illékony készítmények használata) lehetősége.

Vetés ideje

A napraforgóban uralkodó gyomviszonyokat döntően befolyásolja a vetés ideje. A korai vetéseknél (március vége-április eleje) inkább a T₃-as gyomok (vadrepce, vadzab, repcsényretek) és a hűvösebb időben is kelő T₄-es gyomok (libatop fajok, parlagfű) jelennek meg, és a nagyobb hőigényűeknek kisebb esélyük van a fejlettebb napraforgó állományban. Hátrány viszont, hogy a később kelő gyomok (csattanó maszlag, selyemmályva, disznóparéj fajok) ellen a preemergens készítmények hatása jelentősen csökken. Korai vetésnél általában nem valósítható meg a vetés előtti mechanikai gyomirtás, valamint a posztemergens kezeléseket már akkor el kell végezni, amikor a nehezen irtható gyomok jelentős része még nincs is jelen.

A kései vetéseknél (május) kombinátorral lehet a már korábban kelő gyomokat pusztítani, és a preemergens gyomirtás hatása kellő csapadék megléte esetén elegendő. Hátránya, hogy csapadék hiányában a melegigényes gyomok felveszik a versenyt a napraforgóval és könnyen túlnövik a kultúrnövényt.

Tőszám

A kelő gyomok mennyiségét meghatározza a tőszám. Sűrűbb állományban a fényigényes gyomok magvai a csírázáshoz nem kapnak elegendő fényt, így az elmarad. Ha mégis kikelnek, akkor csökevényesek maradnak, és nem virágoznak. Kivétel a csattanó maszlag, amely csökevényes állapotban is virágzik és magot is érlel, bár jóval kevesebbet. Hátránya a sűrű állománynak, hogy a kórokozóknak kedvezőbb mikroklíma alakul ki, és nagyobb lesz a fertőzöttség az állományban.

Megfelelő gépkapacitás

Ahhoz, hogy a napraforgó vetésterületet időben gyomirtani tudjuk (ppi kezelés esetén a vetés előtt 2-5 nappal, míg preemergens kezelésnél a vetést követő 3 napon belül), megfelelő gépkapacitással kell rendelkezni. Általában egy megfelelő erejű traktor (100-120 LE) és 18 m-es keretszélességű permetezőgép 7-8 km/h-val számolva a táblák elhelyezkedésétől és tulajdonságaitól függően naponta 80-100 ha-t képes lekezelni, míg a nagy teljesítményű hidas permetező gépekkel akár 200-300 ha is teljesíthető naponta (ha megfelelően ki van szolgálva). A vetés előtti kezelést kombinátorral bedolgozva és lezárva naponta 40-60 ha-t lehet elvégezni.

A gépek pontos beállítása

Nagyon lényeges a preemergens gyomirtásoknál a permetezőgép és a szórófejek pontos beállítása. Csak abban az esetben érhetünk el kellő hatékonyságot, ha minél pontosabb fedettséget tudunk elérni. A pontosságot segítheti a Real Time Kinematic (RTK) rendszer használata.

Alkalmas gépkezelő, a csatlakozások pontos betartása

Fontos, hogy kellő felkészültségű és megbízható gépkezelő vezesse a traktort és kezelje a permetezőgépet. A pontos csatlakozások betartását segítheti a korszerű technika alkalmazása (pl. a John Deere traktorok rendelkeznek vagy felszerelhetőek az automatikus sorkövetés, az ún. „párhuzamos nyomkövetés” képességével vagy RTK rendszerrel).

Csapadékviszonyok

Mint tudjuk, a preemergens gyomirtás hátránya, hogy a kezelést követő két hétben min. 15-20 mm csapadéknak kell hullani a hatékonyság eléréséhez. Ha ennél kevesebb esik, akkor a készítmények jelentős része nem képes a csírázó gyomokat elpusztítani. Viszont sok esetben a 15-20 mm eső sem elég, ha nem megfelelő nedvességtartalmú talajra hullik. Ha kezeléskor a felső 10 cm már kellően át van ázva, akkor kevesebb csapadék is elegendő. Ha ez a réteg teljesen száraz, akkor csökken a hatékonyság. Azonban hirtelen, nagy mennyiségben lezúduló csapadék hatására a készítmények felverődhetnek a kikelt napraforgó levelére és károsíthatják azt. Ha a kezelést követő 3 héten túl hullik kellő mennyiségű csapadék, akkor is a hatás csökkenésével kell számolni. A bedolgozásos technológiában (ppi) alkalmazható nagy gőztenziójú hatóanyagnak (benfluralin) nagy előnye, hogy független a csapadékviszonyoktól. Ha nincs csapadék, akkor is kiváló hatékonysággal bír, ha extrém csapadék hullik, akkor is hatékony és nem „bántja” a napraforgót (1. kép).

Kultivátorozás

Normál időben elvetett napraforgó esetén május közepétől június elejéig még van arra lehetőség, hogy a sorközöket mechanikailag tisztán tartsuk. Erre a műveletre lúdtalp alakú kapákkal és sortöltögetővel felszerelt sorközművelő kultivátorok a legalkalmasabbak. Ez a technológiai elem csak a preemergens gyomirtás kiegészítéseként vagy a nem sikerült gyomirtás „tűzoltásaként” jöhet számításba, mivel tökéletes eredményt nem lehet vele elérni. A gyomirtáson kívül a talaj levegőztetését is elérhetjük a kultivátorozással, ami különösen a vizes, letömörödött talajoknál létkérdés lehet.

Deszikkálás

A gyomirtás sikertelensége miatt a gyomos állomány akadályozhatja a termés betakarítását és ezen kívül a gyomok maghozásukkal gyarapítják a talajok gyommagkészletét. Ezt megakadályozandó, be kell illeszteni a technológiába a deszikkálást. Ezzel a gyomokat elpusztítjuk és a gyomok maghozását megakadályozzuk.

Betakarítás

A betakarítás során ügyelni kell arra, hogy a betakarítógépekkel és a szállítóeszközökkel ne vigyük át a gyommagvakat a fertőzött táblákról a még tiszta területekre.

Utóvetemény megválasztása

Olyan kultúrát válasszunk, amiből nagy hatékonysággal ki tudjuk irtani az árvakelésű napraforgót és az esetlegesen felszaporodó egyéb gyomnövényeket. Ez a kultúra kalászos vagy kukorica legyen.

Fotó: A szerző felvétele

A cikkben található növényvédő szerekre vonatkozó információk tájékoztatásul szolgálnak, az aktuálisan engedélyezett készítmények engedélyokiratai a Nébih Növényvédő szerek adatbázisában érhetők el.

Az AF szaklap átszerkesztett változata Papp Zoltán: A napraforgó gyomirtása (2015 E60 71. old.) című írása alapján.