A hazai szakirodalom leggyakrabban a búza és az árpa betegségeivel foglalkozik részletesen, beleértve a kórokozók elleni vegyszeres védekezésre használható fungicidek széles skáláját is. A kisebb jelentőségű gabonafélék (tritikále, rozs, zab) betegségeivel gyakran csak elnagyolt, általános ismertetésre kerül sor, mondván, hogy a betegségek elleni védekezés alapjaiban megegyezik a két legfontosabb kalászos gabona kórokozói elleni védekezéssel.
Ugyanakkor a rozs környezeti igényei (klimatikus és edafikus tényezők) jelentősen eltérnek az említett gabonafélék igényeitől. Másrészt a rozsfajták mellett (őszi és tavaszi rozs) a gyakorlat választhat a hibridrozs, sőt évelő rozs kínálatból is (1,2. kép).
1. kép: Bókoló rozskalászok (viaszérésben)
2. kép: Különböző rozsfajták kalászai (jobboldalt évelő rozs)
A rozs genetikai és élettani betegségei ritkán jelentkeznek és a gyakorlat számára nem okoznak veszteségeket. Utóbbiak közül a szakirodalom említi a rozs leveleinek lilásvörös elszíneződését (ok: túlzottan nedves talaj, víznyomásos foltok). A rozs ablakos-kalászúságát a virágzás alatti kedvezőtlen időjárás, de örökletes okok is előidézhetik. A nemesítéssel előállított tetraploid rozs ablakosságra hajlamos.
Hasonlóan kis jelentőségűnek látszanak e növényfajnál a vírusbetegségek. Közülük említést érdemelnek a búza csíkos mozaik, búza törpülés, búza talajlakó mozaik, árpa sárga törpülés, árpa csíkos mozaik, zab magtalan törpülés és rozsnok mozaik vírus. Ezek a vírusok termesztett gabonaféléinket, de számos egyszikű gyomnövényfajt is fertőznek, ami biztosítja a vírusok természetbeni cirkulációját és esetlegesen helyi járványok kialakulását.
Ugyancsak jelentéktelen, esetenként a rozsot is fertőző néhány baktériumos betegség fellépése. Közülük a rozsot fertőzheti természetes úton a zab udvaros levélfoltossága (Pseudomonas coronafaciens), illetve a gabonafélék baktériumos csíkossága (Xanthomonas translucens f.sp. secalis).
A rozs gombabetegségei
A rozs legfontosabb betegségeit különböző gombafajok idézik elő. Közülük legismertebbek a többi termesztett gabonafélét is fertőző lisztharmat, rozsda- és üszögbetegségek és a szártőbetegségek. Bizonyos értelemben speciális rozsbetegségeknek minősülnek a rozs barnarozsda, a csíkosüszög, az anyarozs, illetve a rozson leggyakrabban megjelenő hópenész.
Rozs lisztharmat (Blumeria graminis f.sp. secalis)
A gabonafélék lisztharmatbetegségét okozó B. graminis viszonylag jelentős károkat okoz búzában és árpában. Rozson súlyosabb fertőzések nagyon ritkán fordulnak elő. A járvány kialakulásának feltételei: korai vetés, sűrű növényállomány, bő N-műtrágyázás, meleg, párás időjárás. A betegség elleni védekezés elsődleges szempontja az ellenálló fajták termesztése, megfelelő agrotechnika alkalmazása. A lisztharmat elleni fungicides állománykezeléshez a gyakorlat számára különböző készítmények bőséges választéka áll rendelkezésre.
Rozs barna, vagy levélrozsda (Puccinia recondita f.sp. recondita syn.: Puccinia dispersa)
A barnarozsda a rozs legismertebb betegségei közé tartozik. Ritkán már ősszel megjelennek a leveleken a rozsdatelepek, azonban a jellegzetes tünetekkel június hónapban találkozhatunk. A csokoládébarna színű uredotelepek 1-2 mm nagyságúak, pontszerűek, vagy kissé megnyúltak, elszórtan keletkeznek a levelek színén. A feketeszínű, szintén hosszúkás teleutotelepek inkább a levélfonákon és a levélhüvelyen képződnek, epidermisszel fedettek.
A kórokozó köztesgazdái az orvosi atracél (Anchusa officinalis), illetve a mezei farkasszem (Lycopsis arvensis). Ezeken alakulnak ki a narancsszínű ecidiotelepek. A köztesgazdának a gomba fennmaradásában alig van jelentősége. Az őszi fertőzéseket követően a kórokozó uredospórákkal telel át. Járványtani szempontból a meleg, párás időjárás kedvező. Magasabb hőmérsékleten az uredo-nemzedékek 6-8 naponként kialakulhatnak, ami a korai fertőzéseket követően járványos megbetegedést eredményezhet.
Súlyosabb károk általában nem keletkeznek. A kórokozó elleni védekezésben a rezisztens fajták termesztése, a későbbi vetés, az egyoldalú N-műtrágyázás kerülése lehet a fő szempont. Járványveszély esetén pedig a fungicides állománykezelés jöhet számításba.
Fekete, vagy szárrozsda (Puccinia graminis f.sp. secalis)
A betegség megjelenése rozson viszonylag ritka. A kórokozó által előidézett tünetek a levélhüvelyen, száron, ritkábban a levéllemezen jelennek meg. Az uredo- és teleutotelepek kezdetben epidermisszel fedettek, de azok később szabálytalanul felszakadoznak (3. kép). A gomba köztesgazdái a sóskaborbolya (Berberis vulgaris) és Mahonia fajok. A járványok kialakulása, a betegség elleni védekezés hasonló a rozs barnarozsdánál leírtakkal.
3. kép: Rozs szárrozsda tünetei (jobboldalt felszakadó uredotelep)
Rozs szárüszög, vagy csíkosüszög (Urocystis occulta)
A rozsot fertőző üszöggombák közül talán a legjelentősebb annak ellenére, hogy fellépése viszonylag ritka. A jellegzetes üszögtelepek a rozs szárán (4. kép), levelén, elsősorban a levélhüvely belső oldalán fejlődnek ki.
4. kép: Rozs szárüszög jellegzetes tünetei száron és kalászon
Az üszögspóra telepek kissé kiemelkedő, kb. 1,5 mm széles, hosszú megnyúlt csíkok formájában alakulnak ki. Az üszögspórák tömegét kezdetben az epidermisz fedi, amely ekkor még ólomszürke színű. Később a telepek felszakadnak és szétporzik az üszögspórák (teliospórák) tömege. A fertőzött növények általában kisebbek, mint az egészségesek, csenevészek, deformáltak, a kalász gyakran nem tud kibújni a felső levélhüvelyből, vagy megtört alakú (4. kép). A gomba a szemek felületére tapadva terjed, ún. csírafertőző üszöggomba. A fertőző üszögspórák (1-3 db) halmazokban állnak (5. kép), s hozzájuk csatlakozik még 2-3 db világosabb színű melléksejt is. A betegség elleni védekezésben elsőrendű szerepe van a vetőmagcsávázásnak.
5. kép: A rozs szárüszög üszögspóra halmazai
Rozs kőüszög (Tilletia secalis)
A rozs kőüszög még ritkábban okoz megbetegedést, mint a szárüszög. A betegség tünetei gyakorlatilag megegyeznek a búza kőüszög tüneteivel, azaz a szemek helyén viszonylag kemény, gömbölyded üszögpuffancsok keletkeznek. A kőüszöggel fertőzött rozskalászok kékeszöld színűek, borzasak, szaguk kellemetlen. A kórokozó üszögspórái a vetőmag felületére tapadnak, vagy lehullanak a talajba és ott fertőzőképességüket több éven át megőrzik. Mindkét fennmaradási mód elindíthatja a fertőzést. A kórokozó csírafertőző. A kórokozó elleni védekezés vetőmagcsávázással megoldható.
Törpeüszög (Tilletia contraversa)
A betegség elsősorban a búzán károsít, de gazdanövénye lehet a rozs is. A beteg növény szalmaszára rövidebb, a kalászban kisebb szemek képződnek. Nem jellemző rozsbetegség.
Rozs porüszög (Ustilago vavilovi)
A betegség tünetei megegyeznek a búza porüszög tüneteivel. A betegség lefolyása, a kórokozó életmódja (virágfertőző üszöggomba) megegyezik a búza porüszög kórokozójával. A betegség elleni védekezésben a vetőmagcsávázás eredményes. A virágfertőző sajátosságból adódóan erre a célra feltétlen a szisztemikus hatóanyagú fungicideket kell alkalmazni.
Anyarozs (Claviceps purpurea, anamorf: Sphacelia segetum)
A kórokozóról, illetve a betegségről Békésy és Garay (1960) monográfiája ad részletes ismertetést. A középkorban még súlyos betegségként ismert ergotizmus mára szinte teljesen elvesztette jelentőségét (6. kép).
6. kép: Ergotizmus (táblakép) (Stoll 1942 nyomán)
Az anyarozs a legismertebb rozsbetegség, ugyanakkor a rozson kívül számos termesztett gabona- és fűfélét (Agropyron, Bromus, Festuca, Lolium, Poa stb.) fertőz. A nád bugavirágzatában sokszor több tucatnyi kisméretű szklerócium képződik (7. kép).
7. kép: Claviceps szkleróciumok a nád bugavirágzatában
A rozsszemek helyén fejlődött nagyméretű szkleróciumok (8. kép) különböző mérgező alkaloidákat tartalmaznak. Humángyógyászati célokra a rozskalászokat mesterségesen inokulálták a gomba konídium-szuszpenziójával és a begyűjtött szkleróciumokból vérzéscsillapító gyógyszert állítottak elő. Az áttelelt szkleróciumok kicsírázva összetett sztrómákat fejlesztenek. A sztróma feji részében képződő peritéciumokból (8. kép) kiszabaduló aszkospórák kicsíráznak és a bibén keresztül behatolnak a magházba.
8. kép: Anyarozs és a csírázó szkleróciumon képződő sztróma metszete (jobboldalt)
Ezt követően a képződő mézharmatban megjelenik a gomba konídiumos alakja. A konídiumokat a szeles esős időjárás, illetve a rovarok terjesztik. Később a fertőzött szemek helyén 2-3 cm nagyságú, kissé hajlított, kívül barnás-ibolya színű, belül fehér szkleróciumok képződnek. A betegség elleni védekezésre nincs szükség.
Rozs hópenész (Monographella nivalis syn.: Calonectria nivalis, anamorf: Microdochium nivale, syn.: Fusarium nivale)
Az őszi vetésű gabonafélék mindegyikénél kora tavasszal, a hóolvadást követően megjelenő betegség jól ismert. Leggyakrabban a rozsvetésekben figyelhető meg. Általában a korán vetett, túl buja vetések károsodnak a nagy hótakaró alatt enyhe telek után. A betegség foltokban lép fel, a kelő növények dugóhúzó alakban csavarodnak, a levelek fakó-szürkék, majd barnulnak, összekuszálódnak, összeesve fedik a talajfelszínt. A beteg növényi részeken pelyhes, piszkosfehér, fehéres rózsaszín micélium-szövedék képződik. Ez a tünet jól megkülönbözteti a tifulás vetésrothadástól. Ha a növények ebben a korban nem pusztulnak el a szárbaindulás fenofázisban szártő- és gyökérrothadás lép fel.
Tifulás vetésrothadás (Typhula incarnata, syn.: T. itoana, anamorf: Sclerotium fulvum)
A gabonafélék kora tavaszi vetésrothadásaként korábban elsősorban a hópenész kórokozóját jelölték meg. Szakál (1990) első közlését követően Fischl és Szakál (1994) hívták fel a figyelmet a vetésrothadásban elsődlegesen szerepet játszó Typhula fajokra. A betegség tüneteire jellemző a foltszerű növénypusztulás. A beteg növénykék levélhüvelye alatt megjelennek a mustármag nagyságú és alakú, világos, majd sötétbarna, majdnem fekete szkleróciumok Ez jól elkülöníthetővé teszi a gombát a Fusarium nivale okozta hópenésztől.
A rozs szártő- és szártőrőbetegsége (Tapesia yallundae, anamorf: Ramulispora herpotrichoides, syn.: Pseudocercosporella herpotrichoides, Fusarium spp., Gaeumannomyces graminis, Cochliobolus sativus, anamorf:Bipolaris sorokiniana)
A szártő- és szártörőbetegség komplex etiológiájú megbetegedés. Elsősorban a búzatermesztésben okoz jelentős károkat, azonban a rozsnál sem elhanyagolható. Hazánkban a betegség kialakításában résztvevő gombfajokról nincs érdembeli adat, az évelő rozs termesztésekor azonban számolni kell a gyakoribb megjelenésével.
A rozs helmintosporiózisai (Cochliobolus sativus, anamorf: Bipolaris sorokiniana, Pyrenophora tritici-repentis, anamorf: Drechslera tritici-repentis
A rozs helmintosporiózisainak hazai előfordulásáról, a kártétel mértékéről keveset tudunk. A Bipolaris sorokiniana vetőmaggal terjed (feketecsírájúság tünet), csírakori betegséget, levélfoltosságot, majd később szártőbetegséget okoz. A Drechslera tritici-repentis viszont az ún. fahéjbarna levélfoltosság és levélszáradás kórokozójaként ismert betegség.
A rozs levélfoltosság betegségei (Septoria spp., Ascochyta spp.)
A rozsot több olyan gombafaj fertőzi, amelyek gyakran levélfoltosságot, esetleg levélszáradást okozhatnak. A levélfoltosság betegségekre általában jellemző, hogy elsősorban a levéllemezen kerekded, kissé megnyúlt, szürke közepű (pl. Septoria fajok), vagy világosabb barnaszínű (pl. Ascochyta fajok) foltok képeződnek és a foltok szélein sötétebb barnás-lila szegély jön létre. Tünetek alapján azonban a kórokozók azonosítása nem lehetséges (9. kép). Emiatt a pontos diagnózishoz minden esetben mikroszkópi vizsgálatra van szükség. Kártételükről a rozs esetében érdemi hazai adat nem áll rendelkezésre.
9. kép: Levélfoltosság tünetek az évelő rozs levelein
A rozsszemek gombakórokozói
A búza- és árpaszemeken előforduló gombafajok előfordulásának gyakoriságáról, kártételéről, a gombák faji összetételéről számos szakcikk és tanulmány számolt be az elmúlt évtizedekben. Ugyanakkor ez nem mondható el a rozsszemeken előforduló gombafajokról.
2016-ban Dr. Alföldi Zoltán és Volner Lajos jóvoltából 12 hazai és külföldi fajta, ill. tájfajta szemtermését vizsgáltuk meg. A fajták jelentős része kiválóan csírázott (10, 11. kép), egészségi állapotuk hasonlóan kiváló volt, mindössze 1 fajtánál fordult elő 10 %-ot meghaladó Alternaria spp. fertőzés.
10. kép: Csírázó rozsszemek (3. nap)
11. kép: Csírázó rozsszemek (6. nap)
Viszont a Rádulescu és Negru (1971) által írt határozókönyv a rozsszemekről közel 30 gombafajt említ. Ezek közül fontosabbak: Alternaria tenuis, Cladosporium herbarum, Bipolaris sorokiniana, Fusarium graminearum, F. avenaceum, F. nivale, Tilletia secalis, Ustilago vavilovi, Tilletia contraversa, Claviceps purpurea, Urocystis occulta, Penicillium sp., Trichothecium roseum.
Az azonosított gombafajok nagy száma és károsítása megköveteli a vetőmagtételek csávázását. A takarmányozásra, vagy élelmezésre kerülő tételeknél a potenciálisan toxintermelő gombák miatt (Fusarium spp., Penicillium spp.) kell ismerni az előforduló gombák körét és faji összetételét.
