A meggyszezon kezdetének közeledtével a FruitVEB értékeli a várható termésmennyiséget és -minőséget, valamint a piaci várakozásokat, kilátásokat. A prognózis a meggy termékpálya szereplőinek (termelők, TÉSZ-ek, kereskedők, feldolgozók) körében végzett felmérésre alapoz, illetve annak tartalmát – közzététel előtt – az e piaci szereplőkből álló munkabizottságok kontrollálták is.
Az európai meggytermelés, piaci pozíciók
A számunkra releváns versenykörnyezetet a meggy piacán döntően négy ország: Lengyelország, Magyarország, Szerbia és Németország alkotja mintegy 300-400 ezer tonnás termésmennyiséggel. Németország termelése egyre csökken (jelenleg már csak 15-20 ezer tonna), főleg vételi pozícióval lép fel a piacon. Lengyelország a legnagyobb meggytermelő évi 150-200 ezer tonna terméssel (átlagosan 170-180 ezer tonna), ezt követi Szerbia a 80-95 ezer tonna közötti átlagos mennyiségével. Magyarország elmúlt tíz éves átlagtermése 70 ezer tonna körül alakul, de a legrosszabb évben (2007) az 50 ezer tonnát alig haladta meg, míg a legjobb évben (2014) a 90 ezer tonna magasságában volt.
Európában a legnagyobb mennyiségben előállított feldolgozott késztermékek a fagyasztott meggy, a lé és sűrítmény, illetve a meggybefőtt. Az európai piaci pozíciók a következőképpen jellemezhetők:
- Németország – csökkenő termelése mellett – Európa legnagyobb meggybefőtt- és fagyasztott meggy vásárlójaként van jelen a piacon, tehát meghatározó importőr/vevő.
- Európa meggybefőtt termelésében meghatározó szereplő Magyarország, évente átlagosan 60-65 millió üveges gyártásával mintegy 60%-os piaci részesedést ér el, amivel a német meggybefőtt-igény 2/3-3/4 részét elégíti ki (a magyar meggybefőtt döntően német piacra kerül). Második legnagyobb meggybefőtt-gyártó Németország kb. 20 millió üveges gyártásával, amit nagyobbrészt magyar meggyből állít elő.
- A fagyasztott meggy, valamint a lé és sűrítmény piacát egyértelműen Lengyelország és Szerbia határozza meg: előbbinek mintegy 40%, utóbbinak 30% a piaci részesedése (Magyarország e piacokon marginális szereplő, piaci részaránya 3-6%). Lengyelország átlagosan 80-110 ezer tonna alapanyagot használ fel fagyasztott meggy előállítására (ebből 60-85 ezer tonna készterméket gyárt, és azt döntően exportálja), míg a maradék termés nagyobb részéből lé és sűrítmény lesz. Szerbiában hasonlóak az arányok: a termés mintegy 2/3-ából fagyasztott meggy készül, a maradék döntően lé- és sűrítményipari feldolgozásra kerül. Lengyelország és Szerbia elhanyagolható mennyiségekkel van jelen a meggybefőtt piacán.
Magyarország termelése és meggypiaca
Magyarország évi átlagos 70 ezer tonnás meggyterméséből kb. 20 ezer tonna kerül exportra, 50 ezer tonna pedig a belső piacainkon értékesül:
- A nyers export kb. 85-90%-a feldolgozóipari alapanyag, 10-15%-a frisspiaci meggy. Az export tekintetében 10-12 ezer tonna körüli mennyiséggel stabil piacunk Németország, mely döntően konzervipari alapanyagot vásárol. Lengyelország vásárlása – termése és gazdasági érdekei alapján – rendkívül hektikusan változik (2017-ben mintegy 25 000 tonna, míg 2018-ban mindössze 1 400 tonna nyers meggyet vásárolt Magyarországról hűtő-, illetve léipari feldolgozásra). Kisebb mennyiségeket vesz fel még Hollandia, Belgium, Szlovákia, Csehország, Ausztria, Románia, stb.
- A belpiacon értékesített kb. 50 ezer tonna meggy 5-8%-ára tehető a frisspiac, döntő hányad tehát a feldolgozóipari alapanyag (~46-48 ezer tonna). A belföldi feldolgozó-iparon belül meghatározó a konzervipar évi átlagosan 32-34 ezer tonnás felvásárlással (~60-65 millió üveg befőtt), 6-7 ezer tonnát vesz fel a fagyasztóipar (~ 5 ezer tonna késztermék), évente változóan 3-5 ezer tonna jut a sűrítmény- és léiparba, továbbá 2-4 ezer tonna közötti mennyiség kerül más feldolgozóipari szakágazatokba (szárítmány, pálinka, stb).
A fentiekből kitűnik, hogy – a rendkívül hektikus lengyel vásárlás nélkül – kb. 65-70 ezer tonna magyar meggynek van meg a stabil piaca, vagyis ez az az „egyensúlyi mennyiség”, amit a szokásos bel- és külpiacokon piaci zavarok nélkül képesek vagyunk levezetni. Az e fölötti termések lefelé, míg az alacsonyabb termések felfelé tolhatják a meggy termelői árait – erősen függően a meglévő (főleg meggybefőtt) készletszinttől. Továbbá jelentős részben képes a hazánkban kialakuló árat befolyásolni a Lengyelországból megnyilvánuló kereslet intenzitása: 2018-ban érdemi kereslet hiányában abszolút nem voltak hatással az árakra, míg 2017-ben rendkívül intenzív piaci jelenlét mellett mintegy 60-80 Ft/kg-mal „húzták feljebb” a nyers meggy termelői árát a hazai feldolgozóipari induló árakhoz viszonyítva. A piaci viszonyaink mellett hozzávetőleges „egyensúlyi állapotnak” az tekinthető, ha:
- várható hazai termés az egyensúlyi mennyiség körül alakul;
- van több hónapra való, raktározott és kiszállításra váró meggybefőtt-készlet, de nincs érdemi eladatlan készlet;
- Lengyelországban, Németországban és Szerbiában is közepes-jó, de nem rekord termés várható;
- lengyelek magyarországi vásárlása nem haladja meg a néhány ezer tonnás nagyságrendet (a magyar meggy iránt tanúsított keresletük intenzitása legfőképpen a várható meggytermésüktől és a meglévő fagyasztott meggy készleteiktől függ).
A hazai meggyágazat vezérterméke, vagyis a meggybefőtt tekintetében Németország és Magyarország egymásra utaltsága nagyon nagy: a német igény döntő részét hazánk elégíti ki, illetve a hazai gyártás döntő részét egyedül Németország veszi fel, így a meggybefőtt kvázi „egypiacos” termék. Tovább fokozza a konzervmeggy, illetve meggybefőtt piac „kétoldalúan monopol” jellegét, hogy meggybefőtt gyártására egész Európában szinte csak a magyar meggy alkalmas (így gyenge termés esetén az alapanyagnak nincs alternatív beszerzési forrása, ezért a termelő kerül jó alkupozícióba), míg fordítva is igaz: a magyar meggytermés döntő részét csak – magyar vagy német – konzervipar felé tudjuk levezetni (ennél fogva nagy termés esetén nincs más érdemi levezetési lehetősége, a vevői oldal van jó alkupozícióban). Erre vezethető vissza a meggy árának hektikus és széles intervallumban történő mozgása.
A 2019. évi várható meggytermés Európában
A várható európai meggytermésről számszerű pontos adatok még nem állnak rendelkezésre, a terméskötődés bizonytalanságai okán minden szereplő óvatosabban becsül. A jelenleg rendelkezésre álló információk alapján a következő megállapítások tehetők:
- Szerbia jó termést vár, nem voltak érdemi fagykárok. A szüret a napokban kezdődik.
- Lengyelországban március közepe és május közepe között több alkalommal voltak éjszakai fagyok, melyek a tavalyi rekordtermés és nagymértékű aszály után még nagyobb bizonytalanságban tartják a terméskilátásokat, jóllehet a szüret június végén ott is megindul. A jelenleg rendelkezésre álló információk szerint valamivel jobb termést várnak, mint a 2017. évi – eddigi leggyengébb – 70 ezer tonna, de sokkal alacsonyabbat, mint a 2018. évi 200 ezer tonnás rekordtermés. A lengyel helyzet jelenleg nagyon zűrzavarosnak, átláthatatlannak és felmérhetetlennek tűnik az egyes termőtájak és ültetvények rendkívül heterogén termése miatt. A prognózisuk bizonytalanságát jelzi, hogy az optimistább becslések 140 ezer tonnáról szólnak, míg a pesszimistább becslések a 100 ezer tonna körüli vagy akár valamivel az alatti termést sem tartják kizártnak. Tehát széles intervallumban megadva: az idei termésük 20-45%-kal lehet alacsonyabb, mint a sokéves átlagnak tekinthető 170-180 ezer tonnás termés.
- Németországban lokálisan voltak fagyok, termőtájtól függően eltérő a kép, de összességében drámai terméskiesés nélkül közepes termésre számítanak.
Mindezek alapján megállapítható, hogy a meghatározó európai szereplőknél összességében a közepesnél egyértelműen alacsonyabb termés várható, ami – a termés oldaláról – a keresleti viszonyokat erősítheti a piacon. E piaci várakozások egyik előjele lehet, hogy a tavalyi 0,8-0,9 €/kg lengyel fagyasztott meggy árak az utóbbi hetekben az 1,0 €/kg fölé emelkedtek (a fagyasztott meggy tekinthető a lengyel vezérterméknek, így mozgásai iránymutatók a piaci folyamatok tekintetében). Hangsúlyozandó azonban, hogy a lengyel helyzet jelenleg nehezen átlátható.
A 2019. évi várható meggytermés Magyarországon
A 2019. évi hazai terméskilátások vonatkozásában már az első, kb. egy hónappal ezelőtti becslések is arról szóltak, hogy a tavalyi, 90 ezer tonna körüli meggytermésnél jóval gyengébb termés várható. Ennek oka alapvetően az időjárási körülményekben keresendő, hiszen a virágzás közepes-jó volt, ami még lehetővé tett volna egy jó termést (bár a tavalyi nagy termés és aszály miatt lehettek látens problémák a virágok minőségével, fejlettségével). A március-április folyamán több alkalommal előforduló éjszakai fagyok, az április közepén zajló virágzás alatti aszályos időjárás (különösen a légköri aszály) miatt azonban rossz volt a termékenyülés. A virágzást követő 3-4 hétben pedig borult, hűvös és fényszegény időjárás uralkodott, jóllehet a terméskötődésnek éppen a kiegyenlítetten meleg és napos idő kedvezne. Emiatt az egyébként sem túl jó termékenyülés mellett rossznak bizonyult a terméskötődés, ami a nagyon nagy mértékű természetes tisztuló hullásban öltött testet a virágzást követő 3-4 hétben.
A terméskilátások – az azóta is folyamatosan tartó gyümölcshullás miatt – az utóbbi egy-két hétben kis mértékben tovább romlottak. A pontos, mennyiségi becslést nagyon megnehezíti, hogy termőtájanként és termesztőkörzetenként is meglehetősen változékony a kép, de a nagyságrendek vonatkozásában az alábbi megállapítások tehetők:
- A jelenlegi termőkorú ültetvényeken az optimistább várakozások szerint 30-40%-kal, míg a pesszimistább becslések szerint 40-50%-kal lesz alacsonyabb termés a tavalyinál. Irányadó középértéknek a kb. 40%-os terméscsökkenés tekinthető.
- A termőültetvények kieső termését részben felfelé korrigálhatja majd az elmúlt 4-6 évben telepített ültetvények felfutó, ebben az évben „megérkező” termése. Ez azonban nagyon nehezen becsülhető, de nagyságrendileg néhány ezer tonnára tehető.
- Nagyon nagy bizonytalanság rejlik a termésbecslésben abban vonatkozásban is, hogy az alacsonyabb fánkénti gyümölcs-darabszámot milyen mértékben fogja kompenzálni az egyedi gyümölcsméret/gyümölcstömeg növekedése. A nagyobb gyümölcsméret irányába hat a számottevő mennyiségű májusi csapadék, azonban – akár jelentős – korlát lehet a méretnövekedésben a virágzást követő időszak fényszegény, hűvös időjárása, ami gyümölcskezdemények kezdeti intenzív sejtosztódását hátráltatta.
Fentiek alapján ebben az évben a tavalyi – 90 ezer tonna körüli – terméshez viszonyítva mintegy 35-40%-kal alacsonyabb termés prognosztizálható Magyarországon.
Az egyes fajták termése vonatkozásában egyértelműen kirajzolódik az a kép, hogy változó, de közepes vagy jó a termés a hazai termőfelület 28-30%-át adó, korai érésű Érdi bőtermőnél, elfogadható vagy jó a cigánymeggyeknél és az Oblacsinszkánál (együtt a hazai termőfelület 12-14%-a), de visszafogottabb a késői érésű főfajtáknál (együttesen a termőterület 55-60%-a): csak közepes vagy gyenge közepes a Kántorjánosi, Újfehértói fürtös és Petri fajtánál, továbbá nagyon gyenge a Debreceni bőtermő esetében.
A termésminőség tekintetében egyelőre különösebb problémát nem érzékelünk: érdemi glöospórium- (antraknózis), monília- és a cseresznyelégy-fertőzés mindeddig nem lépett fel. E tekintetben azonban természetesen vannak bizonytalanságok a szezonban: a csapadékos, párás, meleg időjárás fokozza a monília és a glöospórium kockázatát, és a napokban „berobbanó” kánikulában alattomos kártevő lehet a cseresznyelégy is. A bőséges májusi csapadék kérdőjeleket vet fel a gyümölcsök későbbi repedési hajlama, fajsúlya, húskeménysége, konzisztenciája, illetve szárazanyag-tartalma tekintetében is, jelenleg azonban ezekkel összefüggésben érdemi problémák még nem láthatók.
Az érési folyamatok – a májusi lehűlések miatt – pár napos csúszásban vannak az átlagoshoz képest: az Érdi bőtermő szüretének kezdete június 15-16-ra tehető, a konzervgyárak várhatóan június 17-én indítják be a gyártást (egy konzervüzem az Érdi Jubileummal már dolgozik). A késői érésű főfajták (Újfehértói fürtös, Kántorjánosi, Debreceni bőtermő, Petri, stb.) szüretének kezdete a szokásosnak megfelelően június végén várható. Ebben az évben a különböző termőtájak és fajták között jól széthúzódó éréssel számolunk, a tavalyihoz hasonló jelentős mennyiségi torlódásokra nem számítunk (bár nyilván ezek a folyamatok az időjárás későbbi alakulásától is függenek).
