A szabadföldön termesztett paradicsom legfontosabb kártevői és kórokozói után a különböző élettani károsodások és legjellemzőbb hiánybetegségek kerülnek sorra.

Növényeinken a vizuálisan érzékelhető elváltozások jelentős részét NEM kártevők vagy kórokozók okozzák, hanem élettelen tényezők, úgymint az időjárás, tápanyaghiány, nem megfelelő termesztési eljárások stb. Rendkívül fontos ezeknek a kiváltó okoknak az ismerete is ahhoz, hogy a lehető legideálisabb körülményeket teremtsük növényeink – így a szabadföldön termesztett paradicsom – számára.

Gondoljunk abba bele, hogy előfordulhat, hogy „csak” egy tápelem (pl.: nitrogén, foszfor, vas, magnézium) hiánya okozza a növény levelének elszíneződését, és csupán egy kis tápanyag-utánpótlásra lenne szükség, de ha mi megrémülve „vírust kiáltunk”, és pánikolva kitépjük helyéről az amúgy egészséges növényt, nagy veszteséget számolhatunk el a házikertünkben.

A növényvédelemnek az is a feladata, hogy a kultúrnövényt érintő különböző káros hatásokat csökkentse. A káros hatások körébe a már említett élettelen, nem fertőző okok (pl. szélsőséges időjárás, toxikus anyag), illetve vegetatív vagy generatív szervekkel kapcsolatos rendellenességek is beletartoznak. A legtöbb esetben az elváltozások visszavezethetők a kiváltó okra, ám vannak nehezen beazonosítható, kórokozók által okozott elváltozásokkal könnyen összetéveszthető tünetek is.

Talaj- és időjárási tényezők

A talaj- és időjárási tényezők okozta károk között a virághullás az egyik legsúlyosabb tünet, mely bekövetkezhet hosszan tartó szárazság és magas léghőmérséklet esetén.

Ezenkívül az egész állományt érinthetik a paradicsom leveleinek és bogyóinak rendellenességei is. A paradicsomlevél kanalasodása a magas hőmérséklet és alacsony relatív páratartalom hatására következik be. A levelek keményekké válnak, és jellemzően a színük felé kanalasodnak. Rod és munkatársai (2005) vírustünettel könnyen összetéveszthető fiziológiás levélsodródásnak nevezik, és további indokok közé sorolják az egyenetlen vízellátást. Ezen kívül a kacsozás, a tápanyag-túladagolás és a levélkurtítás is eredményezhet levélsodródást.

Vírus vagy fitoplazma tünettel összetéveszthető bokrosodást okozhat a korai termesztésben a magas hőmérséklet melletti kevés fény – szabadföldön főként fülledt, borult időben (Crüger 2011). Egyes paradicsomfajták erősen elágazó fürtökkel reagálnak a jelentősebb éjszakai lehűlésre (Horinka és Knipf 2007).

Tápanyag-ellátásból adódó zavarok

A tápanyag-ellátási zavarokból fakadó hiánytünetek általában először az idősebb leveleken jelentkeznek, mivel az esetek többségében a makroelemek (nitrogén, foszfor, kálium) hiányát jelzik a paradicsom vegetatív részei. Ezek között az egyik leggyakoribb szabadföldön a nitrogénhiány: a levélszélek száradása, a levélfonákon lilásvörösre színeződő erek és a sárgászöldre színeződött paradicsomlomb jelzi. Terbe és Orosz (2011) szerint lágyszárú növényeken a nitrogénhiány átmenetileg a fiatal leveleken okozhat klorózist, ha a hideg talajból a gyökerek nem tudják megfelelő ütemben felvenni a tápanyagot.

Ezenkívül szabadföldön előfordulhat még, de nem kifejezetten jellemző a bogyók csúcsi végén érzékelhető kalciumhiány, de ez inkább üvegházi körülmények között jelent nagy problémát.

Bogyóelváltozások

Bogyóelváltozások között a bogyók felrepedése a leggyakoribb. A repedésre való hajlam lehet fajtatulajdonság, melyet környezeti tényezők és a termesztéstechnológia is befolyásolhat. A bogyók kocsány felőli részén kör alakú vagy sugaras elhelyezkedésű repedések keletkeznek. Szabadföldön ennek legfőbb oka a hosszan tartó szárazság utáni, esőben bőséges időszak.

Másik jellegzetes fajtatulajdonság lehet a zöldtalpasság vagy zöldvállasság, amikor a bogyó kocsány körüli része zöld marad, húsa kemény, miközben a bogyó többi része érésnek indul. Nagyobb mértékű a zöldtalpasság nappali magas hőmérséklet vagy nitrogén-túlsúlyos tápanyag-utánpótlás miatt alakulhat ki, de Crüger (2011) szerint foszfor- vagy káliumhiány is elősegíti a kialakulását. Mivel az erős napsugárzás fokozza ezt a bogyótünetet, a szélső sorokban, erősen levélhiányos növényeken és a növény felső részén fejlődő bogyókon gyakoribb.

A paradicsom bogyóin megjelenő világos, enyhén csillogó, kissé besüppedt és ráncos foltokat napégés okozza. A tünet szabadföldön akkor jelentkezik főként, ha a növényen kevesebb az árnyékot adó levél, illetve az erős napsugárzást néhány napos borult idő előzi meg. A hideg miatt bekövetkező tápanyagforgalom-zavar egyenetlen színű, sötétzöld sávos bogyókat vagy óriásfürtöket is eredményezhet (Horinka és Knipf 2007).

Napégés sárga bogyón	Napégés és repedések sárga bogyón

Terméstorzulást a paradicsomon a kórokozókon és kártevőkön kívül a beporzás zavara vagy genetikai eredetű rendellenesség is okozhat (Rod et al. 2005). Genetikai eredetű torzulás különböző kinövésekben vagy több bogyó egybenövésében nyilvánul meg.

A nagytermésű paradicsomon különböző alakú, jellegzetes, forradásos torzulás jelenik meg („catface”), amik olykor igen bizarr-nevetséges formákat képesek produkálni. Beporzási zavart túl hideg vagy túl meleg idő okoz. Hideg idő következménye a portok magházzal történő összenövése. Ezt a rendellenességet a bogyón a kocsánytól futó hosszú, keskeny, nekrotikus, cipzárra emlékeztető heges forradás mutatja.

Heges cipzár-forradások sárga bogyókon

Crüger (2011) szerint a nagyon erős növekedést biztosító talajon termesztés is okozhat üreges, szegletes vagy gerezdes bogyókat, melyek a rossz termékenyülés vagy magházhiányos fejlődésnek a következményei. Ezenkívül a termés torz fejlődését kötődésjavító készítmény túladagolása is okozhatja.

Felhasznált és ajánlott irodalom:

– Crüger, G. (2011): Növényvédelem a zöldségtermesztésben. Mezőgazda Kiadó, Budapest. 197. p.
– Horinka T., Knipf R. (2007): Zöldségnövények hiánybetegségei. Modok és Társa Kft., Kiskunhalas, 230. p.
– Rod, J., Hluchý, M., Zavadil, K., Prášil, J., Somssich, I., Zacharda, M. (2005): A zöldségfélék betegségei és kártevői. Biocont Laboratory Kft. Brno. 392. p.
– Terbe I., Orosz F. (2011): Fontosabb növényi tápelemek hiány- és mérgezéstünetei. In: Terbe, I., Slezák, K., Kappel, N. (szerk.) (2011): Kertészeti és szántóföldi növények fejlődési rendellenességei. Mezőgazda Kiadó, Budapest. 312. p.