Ha augusztus, akkor FarmerExpo és természetesen Növénytermesztési Konferencia is. Az idei rendezvény előadásai a fenntartható kukoricatermesztés témája köré rendeződtek.
Dr. Kovács Péter, a Dél-Dakotai Állami Egyetem professzora, precíziós gazdálkodásért felelős oktató-kutató, az Egyesült Államokban jellemző kukoricatermelés módszereiről tájékoztatta a hallgatóságot, illetve gondolatébresztőnek szánt előadásában, a „Mire van szükség, hogy 20t/ha kukoricát tudjunk standard termelni?”- kérdésre igyekzett a válaszokat is megfogalmazni: „Ha előre akarunk nézni, akkor nézzünk előbb hátra”- kezdte az előadását Dr. Kovács Péter, majd ennek megfelelően bemutatta az USA mintegy tizennyolc államának meghatározó termésátlagait az 1960 évekre visszanyúlóan.
„Jelenleg átlagosan 4,5 tonna különbség van az Egyesült Államok és a mi termésátlagaink között. A legmagasabb terméshozamú államokkal, Iowa-val, Indiana-val, Illinois-szal összevetve magunkat, ennél jóval nagyobb különbséget is láthatunk.”
Vízhiány miatt van, ahol csak kétévente…
Ezt követően az előadó bemutatta, milyen hatásokkal szembesülnek az Egyesült Államokbeli termelők. Az éves csapadék mennyiség megoszlása: közép-nyugaton, ahol a legjelentősebb kukoricatermesztés folyik, a nyugati végeknél 120-300 mm, Indiana délnyugati részén 1000 mm/évi csapadék van, emiatt különböző termesztéstechnikákat alkalmaznak keletről-nyugatra, ill. északról-délre haladva. A termelés során immár csak egyszeres keresztezésű hibrideket használnak. Az öntözött terültek száma jelentős, mint ahogy a műtrágya alkalmazása is. Ez utóbbit jellemzően talajvizsgálattal egybekötve használják.
A talajművelési technológia követi a talaj adottságait: száraz helyeken jellemzően kíméletesebb technologiát alkalmaznak a gazdálkodók. Az előadó emlékeztett rá, hogy 1996-tól kezdődően az USA-ban a transzgenikus növények jelen vannak, amelyek esetében csökkentett rovarvédelem szükséges. A már említett öntözés biztosítása közel sem egyszerű feladat, vannak szárazabb területek pl. Kansasban, ahol a fokozott igénybevétel miatt mintegy 30-40 méterrel csökkent a talajvíz szintje. A vízhiány miatt ezeken a területeken csak minden második évben termelnek a gazdák.
És ennek ellenére, jelentősen magasabb a termésátlag
Hogyan érjük el ezt? tette fel a kérdést Dr. Kovács Tamás. Majd egy feladvánnyal érzékeltette a lényeget: „Minek a szorzata adja meg tulajdonképpen a termésmennyiséget?” A választ azonnal meg is kapta a közönség részéről: „Termőtőszám, szemsorok száma, magtömeg, ill. ezek szorzata”. A válaszra alapozva az előadó leszögezte, hogy termésgyarapodást csak akkor lehet elérni, ha ezen elemek valamelyikét növelni tudjuk.
„Ilyenkor merül fel az a kérdés, hogy mi az a faktor, amely megakadályozza a termés növekedést? Mi a szűk keresztmetszet a saját termelésünkben, gazdaságunkban? A tápanyag? Talajadottságok? Időjárás? Csapadék? Hibrid-, fajtaválasztás? Vetésidő? Ezek között lehet az, vagy lehetnek azok a tényezők, amelyek megakadályoznak bennünket abban, hogy növeljük a terméseredményeinket. Ha meghatároztuk ezeket, akkor már jó úton haladunk.”
Ezt követően az előadó a helyes fajtaválasztásra hívta fel a figyelmet. Mint azt bemutatta, az új és régebbi hibridek közötti különbség egyre inkább növekszik, ahogy haladunk előre a termelési szezonban.
Ezt követően a megnövelt tőszám kísérletekre tért rá, személtette azt, hogy az új típusú hibridek később veszik fel a nitrogént, mint elődjeik, illetve többet vesznek fel később, mint a régi hibridek. Ez viszont megköveteli azt, hangsúlyozta, hogy a növény számára biztosítva legyen a szükséges nitrogén-utánpótlás. A tápanyag kérdése után a hosszabb érésű kukoricafajták előnyeit ismertette.
Muszáj nekünk szeptemberben vagy október elején aratni?
„Azt biztosan tudjuk, hogy a hosszabb érésű kukorica nagyobb termést fog produkálni. Hogy tudjuk ezt beilleszteni a vetésforgónkba, saját szerkezetünkben? Ha az őszi vetemény követi a kukoricát, akkor nehéz, de tavaszi esetében már korántsem akkora kihívás. Muszáj nekünk szeptemberben vagy október elején aratni, vagy ki tudjuk nyújtani legalább egy-két héttel?”
A bemutatott adatbázissal modellezte, hogy mindenkinek a saját gazdaságát jól ismerve kell döntenie arról, hogy érdemes-e hosszabb tenyészidejű kukoricát termeszteni. Wisconsin államból származó adatokkal illusztrálta, hogy ahol a fagy hamarabb érkezik, szárítási költség felmerülhet, de itt is növekszik a hozam a rövid tenyészidejű fajtákhoz képest. „Nem azt mondom, hogy mindenki FAO 520-at vessen, de egy-két táblán érdemes lenne megpróbálni” – javasolta az előadó, majd felhívta a hallgatóság figyelmét arra, hogy a vetés kezdetekor ne csak a naptárra figyeljenek, hanem a körülményekre, mint pl. a talaj hőmérsékletére is.
Megfelelő tápanyag nélkül nem megy
„Idén végeztünk egy felmérést a dél-dakotai termelők közrében, a tápanyag utánpótlás kérdéskörében. Ugyan még nincsenek meg a végleges eredmények, de már most ki tudok emelni pár lényeges adatot; háromszáz termelő vett részt a vizsgálatban. Egyik kérdés az volt, hogy miként végzik a dél-dakotai termelők a talajminta vételezését? Mintegy 14 százalék magának veszi a mintát, 76 bérben mintáztat, ill. van, aki pedig nem mintáztat. Ha azonban ezeket a százalékokat összeadjuk akkor jól látható, a termelők 90%-a használ talajmintavételt. A másik kérdés, amit feltettünk, milyen gyakran mintavételezik a talajt? Évente 35%, minden második évben pedig 40%, valószínű, hogy a kukorica előtt. Vagyis, a termelők 75%-a évente, maximum két évente foglalkozik a talaj milyenségének a meghatározásával, ez szükséges ahhoz, hogy tudják pontosan milyen tápanyag kihelyezése szükséges. „Abban az esetben, ha a termelő rendelkezik ezzel a szükséges információval, akkor nem csak hatékonyabban tud dolgozni, de jelentős összeget is meg tud takarítani a műtrágya vásárlásakor.”
Csapadék vagy öntözés mindegy, csak legyen elég víz
„Ha a címerhányás, csőképződés elején kap csapadékot a kukorica, akkor jelentősen növelni tudja a növény a levélfelületet, amely így tud fotoszintetizálni, biomasszát beépíteni. Ha öntöztünk mind a négy állapotban akkor maximális eredményt érünk el. Akkor, ha takarékoskodni akarunk és csak a két kritikus pontban, a címerhányás és a csőképződés elején öntöztünk, akkor potenciális csőszámunk nagyon hamar kialakul, de az, hogy mit fogunk aratni, az virágzáskor, két három héttel azt követően dől el. Ha szenved a kukorica, hiába termékenyült meg az a szem, el fogja dobni.”
Végezetül megismerhettük azt az üvegházi kísérletet, ahol azt tapasztalták, hogy a virágzást követő négy-nyolc napig 25C⁰ fokról 35 C⁰ emelték a hőmérsékletet, akkor a szemtömeg drasztikusan lecsökkent.
Talajvizsgálatra alapozott gazdálkodás előnyei, eredményessége
Az előadó, Dr. Ágoston Tamás (HL-LAB Környezetvédelmi és talajvizsgáló Laboratórium), bevezetésében kiemelte, hogy az eddigi előadásoktól eltérően, kicsit más oldalát kívánja bemutatni a növénytermesztésnek. Általános bevezetőjében összefoglalta a hazai termőterület méretét, főbb jellemzőit, legfontosabb elemeit. Ezt követően feltette a kérést, hogy mit tekinthetünk korszerű gazdálkodásnak, majd definiálta is azt: „Megfelelő minőségű termény elérése úgy, hogy mindeközben igyekszünk megőrizni a termésszintet és a termés biztonságot.”
Mint elmondta a napjainkra elterjedt precíziós technologiáé a jövő, vagyis a hibridhasználat, a tápanyag gazdálkodás, az okszerű tápanyag utánpótlás, az integrált növényvédelmi alapelvek betartása. Mindennek a talaj és növényvizsgálatra alapozott gazdálkodásnak a korszerű tápanyag gazdálkodás az alapja:
„Elég műtrágyacentrikusak vagyunk, vizsgálatunk során több alkalommal tapasztaltuk, hogy elsavanyodnak a talajok. Próbáljuk felhívni a szerves trágyázások fontosságra a figyelmet, arra, hogy a mellékterméket ne hordjuk el a területről, a zöldtrágyázás kiemelt szerepére, a tarlómaradványok visszadolgozásának szükséges voltára. Fontos az elővetemény megválasztása, mint ahogy az is, hogy ismerjük a talajunk tápanyag tartalmát, a makro-, mezo- és mikroelmekre is legyünk figyelemmel.”
Dr. Ágoston a térinformatika lehetőségeinek kihasználására sarkallta a hallgatóságot, hiszen ezzel a gazdálkodási egységeket lehet beállítani, ahol közel homogénnek tekinthető a talaj, talajművelés szempontjából. Ezek a művelési zónák az alapjai egyaránt a talajmintavételnek, illetve a tápanyag-utánpótlásnak is.
A talaj fizikai tulajdonságainak ismertetését követően áttért arra, hogy milyen következményei lehetnek, ha a gazdálkodó helytelenül választja meg az alapművelést: „Az alapművelés nem megfelelő megválasztásával tömörödött talajréteg alakulhat ki, amely végső soron gátja lesz a gyökerek növekedésének. Mindez ellen lehet, sőt kell is tenni, tudtuk meg. Fontos az elővetemény kiválasztása, helyes vetésváltó, a szakszerű alapművelés, a megfelelő hibrid-, fajtaválasztás, illetve az integrált növényvédelmi alapelvek betartása. Ezentúl nagy szerepe van a tápanyag-gazdálkodási tervnek, illetve az erre alapozott trágyakijuttatásnak.”
„Nem azért kell tápanyag-gazdálkodási tervet készíteni, mert kötelező, hanem azért, mert ez a sikeres termelés alapja. Fontos gazdálkodási szempontból, mivel költséghatékonyak lehetünk, az erre alapozott korszerű tápanyag visszapótlásnak köszönhetően. Ehhez azonban precíz talajmintavétel szükséges, ugyanis ennek hiányában, téves eredményekhez vezethet. A tápanyag-gazdálkodási terv elkészítéséhez, azaz, hogy pontosan meg tudjuk tervezni a trágya kijuttatását, a következő elemeket használjuk: termőhelyi kategória, terület humusz ellátottsága, az elővetemény hatása, annak terméseredménye, volt-e szárbedolgozás az adott területen, mekkora a hozam, az öntözés befolyásoló szerepe, ill. volt-e szerves, vagy hígtrágya kijuttatás.”
Az előadó befejezésképpen ismertette a cége szolgáltatásait, kiemelve azt, hogy az akkreditációval is rendelkezik: „Ez azt is jelenti, hogy ha pl. egy gazdálkodó azt érzékeli, hogy az általa használt műtrágya nem tartalmaz egy szükséges összetevőt, és behozza az abból vett mintát, akkor, hiába készítünk vizsgálati jegyzőkönyvet, azt a gazdálkodó nem fogja tudni érvényesíteni az adott céggel szemben, ehhez ugyanis az is szükséges, hogy a mintavétel is akkreditált legyen.
Szemestermények tárolása közben felmerülő kihívások…
Márpedig vannak, nem is elenyésző számban, ez igen hamar kiderült Párkányi Gábor, az Agriculture, Food and Life üzletágvezető (SGS Hungária Kft.) előadását hallgatva. A képekkel kiegészített beszámoló jól tükrözte azt a tapasztalatot, hogy a tárolási idő alatt, ami akár több mint egy év is lehet, komoly gondok lépnek fel, amelyek zsebbenyúló károkat okoznak mind a tárolónak, mind az áru tulajdonosának egyaránt. Párkányi Gábor leszögezte, hogy a kár a tároló felelőssége, hiszen nem raktárt, hanem tárolót adott bérbe, ez pedig meghatározó különbség a jogi viták alkalmával. Kitért továbbá a szárítási hiányosságokra: vizsgálataik alapján azt tapasztalták, hogy mivel a garmada heterogén nedvességtartalmú tételeket tartalmaz, ezért a magasabb nedvességtartalmú részeknek több párat kellene leadni. Ezt megakadályozza a garmada tárolási magassága, annak keverékenységi aránya. Emlékeztetett arra, hogy teljesen máskép viselkedik a tétel, ha a keverékenységi arány nem 2, hanem 1 százalék körüli.
„Nem tud lélegezni a gabona, ezentúl a párát azonnal felveszi, úgy lehet sétálni a felszínén mintha aszfalton járnánk. folyamatosan mozgatni kellene, ill. kezelni. Sokkoló érzés, amikor az újbóli ellenőrzésnél gyakorlatilag saját lábunk nyomába lépünk.”
Ezentúl az ellenőrzések alkalmával találkoztak a tisztítás elhanyagolásának a következményével, a tárgyi feltételek hiányával (beszakadt siló fal, stb.), az előző árú megkövesedett maradékával az új alatt, a fertőtlenítés hiányával, raktári kártevők fertőzésével. „Aratás után azonnal megjelennek a bogarak, mutatva a rezisztencia jeleit, egyes alternatív technológiákra még érzékenyek, érdemes ezeket használni. A gázosításnál pedig nem szabad megvárni, hogy a bogárfertőzés elharapózzon, hiszen akkor többször, erősebben kell gázosítani. A gázosításnak van szermaradéka, a fém oxidok benne maradnak az áruban, ha nem tasakos formában történik a művelet.”
Befejezésképpen a heterogén minőségű tételek együtt tárolásának a veszélyeiről beszélt Párkányi Gábor, amelynek következménye az, hogy a pár darab labdaszerű gócból a gombafertőzés könnyen tovább terjedhet nagyobb mennyiségre is.
