A Fiatal Gazda (FIG) néven „elhíresült” pályázat egyre inkább fokozza a kedélyeket. A napi (bulvár)sajtóból hallunk nagy bukásokról, visszafizetésekről, pályázatíró maffiákról, „köcsög” hivatalról, sokat nyert, de keveset teljesített csalókról és a gyors meggazdagodás reményében manikűrösből aranykalászos gyorstalpalón bejutó egyénekről. Vajon ezek városi legendák, vagy van valóságalapjuk?
Mindenkinek megvan a véleménye, ami rendszerint az érintettek szempontjait nem tartalmazza, így gondoltam ideje kicsit utánajárni és megkérdezni magukat a Fiatal Gazdákat.
Első körben nézzük ki az, akinek valóban bejött, meddig jutottak el és honnan indultak, miért vágtak bele az egészbe. Hozom tehát a pozitív oldalt, hogy megerősítsek mindenkit benne, igenis születtek ebből a manapság szidott „pénzből” jó dolgok is.
Itt van például Hajnalka esete, aki 2015-ben nyerte meg kertészettel (szamócatermesztés) és őt idézve: „A pályázat óriási segítség volt. Mivel magunknak írtuk tisztában voltunk mit vállalunk, mik a következmények.” Azért hozzáteszem azt Ő is leírta kérdésemre, hogy
„az MVH lassúsága a felháborító. Nekem pontosan kell teljesítenem, különben büntetnek. Nekik semmihez nem kell tartaniuk magukat. A 10%-ot nem fizetik ki egy év alatt sem. Remélem, hogy hamarosan azt is megkapjuk.”
Nem indultak azonban a nulláról, a felmenők között volt gazdálkodó, így a földterület adott volt. Mit javasol azoknak, akik még csak gondolkodnak egy esetleges beadáson?
„Összességében eddig pozitív tapasztalataim vannak, de senkinek nem javasoltam az indulást, aki még nem dolgozott ezen a területen és nincs meg a szükséges földje.”
József is ugyanerről számol be, hogy nem tudott volna elindulni, ha a nulláról kezdi, ahogyan Ő fogalmazott: „Szerencsére van egy kis alap, amiből elinduljak, de ha nem lenne, semmire nem lenne elég ez a pénz. Szeretnék mezőgazdasággal foglalkozni és ebből eltartani a családom. Ha nem lett volna a pályázat valószínűleg nem vágok bele.”
Fentiekkel ellentétben találtam olyat is a nyertes fiatal gazdák között, akik ténylegesen a nulláról indultak. Itt van például Károly esete, aki 2014-es nyertes:
„Nekem ezzel a támogatással sikerült szinte nulláról beindulnom. Igaz csak mostanra értem el odáig, hogy pénzt termeljen, de semmiért nem cserélném el.
Én tudtam, kiszámoltam, miért fognak büntetni, mi az, amit nem tudok és nem is akarok megvalósítani így olyan nagy meglepetés nem volt a dologban. Igaz, hogy eszméletlen sok melót kell beletenni, nekem is volt rengeteg nehézség a gazdálkodásban, de ezek egy munkahelyen is megvannak.”
A személyes kedvenc példám, akik igenis csodát vittek véghez ebből a pályázatból, azok Andorék, akik Kecsegtető Kecskefarm néven saját márkát is hoztak létre. (Andorék teljes történetét korábban itt már leírtam.) „Hihetetlenül örülünk, hogy elnyerhettük ezt a támogatást, hiszen ezáltal belevághattunk az állattenyésztők nagybetűs életébe, és a saját lábunkon állva, gazdálkodva minden nap örömmel tekinthetünk a jövőbe. Mindazért a munkáért és fáradtságért, amit a gazdaságunk igényel, kárpótol minket a sok hálás kis állatunk (kecskék, macskák egyaránt) és az az érzés, hogy olyan életet élhetünk amilyet szeretnénk!
Azt javaslom mindenkinek, akit vonz a természet és az állattartás, a gazdálkodás szelleme, számolja át az életét és ne féljen lemondani eddig fontosnak hitt „városi dolgokról”, mert a természet közelsége idővel mindenért kárpótol.”
Van tehát pozitív vélemény is és én csak pár nyertest emeltem ki, akik véleményükkel talán tudnak egy kis plusz löketet adni azoknak, akik már elkeseredetten várják a végét, vagy azoknak, akik később gondokodnak beadáson (ha ki lesz még írva újra).
A következőkben olyan történeteket hozok, akik olyan „mátyáskirályosan” vannak éppen: nyertek is, meg nem is; örültek, de most várják a kötelezettség végét. Mert bizony belőlük is van bőven!