A Fiatal Gazda (FIG) néven „elhíresült” pályázat egyre inkább fokozza a kedélyeket. A napi (bulvár)sajtóból hallunk nagy bukásokról, visszafizetésekről, pályázatíró maffiákról, „köcsög” hivatalról, sokat nyert, de keveset teljesített „csalókról” és a gyors meggazdagodás reményében manikűrösből aranykalászos gyorstalpalón bejutó egyénekről. Vajon ezek városi legendák, vagy van valóságalapjuk? Mindenkinek megvan a véleménye, ami rendszerint az érintettek szempontjait nem tartalmazza, így gondoltam, ideje kicsit utánajárni, és megkérdezni magukat a Fiatal Gazdákat.
Első körben olyan példákat hoztam, amik valóban pozitívak, a tényfeltáró első része ide kattintva olvasható.
Most jöjjenek azok, akik nyertek ugyan, de valami miatt negatív érzésekkel zártak.
- Mert például sok az elvárás:
„12 millió Ft-ért olyan elvárások vannak, amik egy 30-50 milliós géptámogatásnál sem. Így nem segítik a gazdálkodók átlagéletkorának csökkentését…”- mondja Balázs, aki a hatósági oldalt is megjárta, de most maga is fiatal gazdaként éli mindennapjait.
- Sokan pont az említett elvárások miatt (gazdálkodási napló, papírozás, számlák, eume, eltérések, vállalások teljesítése, ellenőrzések) folyamatos rettegésben élnek, és ma már semmi pénzért nem adnák be ezek miatt a pályázatot.
Ezt nyilatkozta a kérdezett fórumon többek között Anett is:
„Én is vegyes érzésekkel vagyok. Beadtam, megnyertem és bánom. Jobban tettem volna, ha önerőből csinálgatom. Lehet nem lenne ennyi állatom, de nem lógna a pallos a fejem fölött….”
Zoltán véleménye ugyanez:
„Beadtam, megnyertem, megbántam, szenvedek… Szívem szerint egy az egyben visszafizetném… Aztán ugyanígy kínlódnék, de legalább nyugodtan lennék… Mai eszemmel nem vágnék bele…”
- Tegyük hozzá, hogy az a bizonyos vállalt 5 év nem is olyan kevés idő… sőt, a mezőgazdaságban a kiszámíthatatlan szélsőségek miatt kifejezetten sok is lehet. Van az úgy, hogy az élet nem azt hozza, amit terveztünk.
Itt van például Ágnes esete:
„2012-ben nyertem méhészettel. Aki ismeri ezt a szakmát az tudja, hogy ennél rizikósabb talán nincs is a mezőgazdaságban. A 4. évben 90%-a kipusztult a méheimnek. Vis maior a méhészetben nincs, sem kártérítés. A 4. évemet pozitívan zártam, viszont az 5. év az nulla… Senkinek nem kívánom, amit azóta átélek…”
Zsolt gombatermesztéssel nyert, története akár jól is indulhatott volna…
„500 zsák került állványra! Annyira jól sikerült a helyiség kialakítása, hogy „ömlött” a gomba a termesztőházakból! Nem tudtam a hirtelen jött gombamennyiséggel piacot teremteni, így a nagy részét elajándékoztam…
Aztán vettem újra egy szériát, aminél sajnálatos módon – legyártott zsákok hibája miatt – bedöglött az egész! Második nagy mínusz! Jelenleg 2019. évben szintén vettem kb. 300 zsákot, hogy újra elkezdjem a termelést – más beszerzőtől – ugyanígy jártam, csak itt a penész ette meg a termő zsákokat!”
Gombatermesztők, méhészek a fentiekhez hasonló történeteket sajnos ontják magukból, de hasonló példákat találtam állattartók esetében is. Elég csak a sertéspestisre gondolni…
Andrea 2015-ben nyerte el a pályázatot vaddisznótartásra, ami egész szépen indult, amíg be nem gyűrűzött a pestis.
Ebből kifolyólag „4 év alatt az eume megvan, most a 4. évben lett volna meg a bevétel… Eddig csak etettem, dolgoztam, pénz semmi… Gyakorlatilag nincs disznóvásárlás, mert igaz a szállítást engedik, de export nincs… Nesze semmi, fogd meg jól.”
A tejelő marhásokat a tejkvóta fogta meg, a hosszú vágásfordulójú állatok tartásába szintén nem volt érdemes ezzel a pályázattal indulni. Ugyanez mondható el a kertészeteket, illetve még inkább az ültetvényeket tekintve, hiszen ahogyan azt Balázs is írta:
„Hatalmas buktatója az egésznek az intézményrendszer helyenkénti/időnkénti rugalmatlansága és olyan szabályok megalkotása, ami köszönőviszonyban sincs a valósággal. Ültetvényből 3. évtől megélni? Hahahaha. Ne vállalhass mellette másodállást? Röhej.”
- Rengeteg csalódott nyertes és nem nyertes (de róluk majd külön részben írok) fiatal gazda is említi a rugalmatlan szabályozást és hatóságokat, ami miatt túl nagy tehernek érzik az egészet.
Ádám például idén adta be a 10% kifizetési kérelmet,
„amit 2 hónap múlva visszadobtak, mert az egyik betétlap nem volt aláírva. Hozzáteszem az állatállomány bejelentés volt az, ami nekem teljesen üres. Aláírási hely nincs, hiánypótlásra, javításra nincs lehetőség. Ezt a megyei MÁK ügyintéző mondta. Állítólag jövőre újra beadhatom.”
- Végül sajnos sokan beleestek abba a hibába is, hogy a biztos siker reményében túlvállalták.
„Sokan ott rontották el, hogy bevállalták a teljesíthetetlent, majd csak lesz valahogy! Csak a FIG-ből vállalkozást indítani nem hiszem, hogy kivitelezhető! Nekünk nagy segítség volt, úgy fogjuk fel, hogy ez egy jó hitel….”
…folyt. köv…
