Mint ahogy cikksorozatunk korábbi, a füzéri farkastámadással foglalkozó írásaiban jeleztük, kíváncsiak voltunk arra is, hogy mi a vadászatra jogosult vadásztársaság véleménye az esetről, és egyáltalán, a farkas jelenlétéről a területen. Kérdéseinkre a társaság képviseletében ifj. Mester András válaszolt.
Azt már az interjú-egyeztetés során megbeszéltük, hogy teljességgel ismert Ön előtt az eset, sőt, az ezzel kapcsolatos, korább cikkeinket is olvasta. Arról azonban nem kérdeztem ezidáig, hogy látta-e a hozzászólásokat is? Tulajdonképpen két markáns vélemény ütközött, éljen-e vagy pusztuljon a farkas, volt olyan hozzászólás is, amely azt feltételezte, hogy a vadászok talán már ki is lőtték azokat…
Őszintén szólva, csak pár darab hozzászólást olvastam el, aztán belefáradtam. Megnyugtatok mindenkit, hogy eszünk ágában sincs ezeket az állatokat kilőni, épp ellenkezőleg, védelmet kívánunk nyújtani nekik abban, hogy hosszú távon is jelen legyenek a Zempléni-hegységben. A környezetet nem lehet konzerválni, folyamatosan változik, farkas pedig, mióta csak emlékszünk, időnként megjelent a területen.
1986-ban Telkibánya, Kőkapu környékén is élt egy család. A hely ideális nekik, hiszen a Zempléni-hegység egy hegyláncolat része, a Kárpátok utolsó nyúlványa, amely Szlovákia felé is hegyes-dombos, erdővel borított vidékben folytatódik. Mindemellett, a hegylábi legelők cserjés növényzetté alakultak, az uniós források felhasználásának eredményeképpen pedig növekedtek az erdőterületek, ezzel összefüggésben pedig növekedett a farkas élettere is, amely az egyedszám növekedését hozta-hozza magával.
Jelent-e a farkas jelenléte valamifajta negatív hatást a vadászatra?
A munkám során én idáig nem találkoztam farkassal, sok esetben, amikor arról érkezett jelzés, hogy valaki találkozott ezzel a nagyvaddal, kiderült, hogy téves volt az információ. Nem olyan könnyű beléjük botlani. A farkasok vadászatra gyakorolt hatásáról pedig azt gondolom, hogy kevésbé zavarják a többi vadat, mint azok a turisták, akik nem tisztelik az erdei környezetet, vagy azok a gazdák, akik engedély nélkül használnak vadriasztó eszközöket a Natura 2000 természetvédelmi oltalom alatt álló területeken.
Egy vadásznak, tulajdonképpen semmi dolga nincs a farkasokkal, a Nemzeti Park természetvédelmi őrei foglalkoznak velük. Nekünk, annyi a dolgunk, hogy tudomásul vesszük a jelenlétüket és örülünk a megtelepedésének. Egyrészt azért, mert a biológiai sokféleség része, az emberiség számára ez pedig mindenképpen üdvözölendő, másrészt pedig pozitív hatást gyakorol a vadászatra is. Csak egy példát emelek ki, jelenleg az ASP (afrikai sertéspestis) igen komoly gondot okoz, mind a vadászoknak, mind a gazdálkodóknak. Járvány időszak van, ahol a farkas, mint egy természetes takarítóbrigád kap szerepet, az által, hogy a beteg, gyenge egyedeket fogyasztja táplálékul.
Turista és farkas esetleges találkozása Ön szerint elképzelhető? Lát ebben valós veszélyt?
A farkas nem az ellenségünk, nem egy félelmetes lény, ami az emberiséget elkezdi zavarni. Az ember viszont egy tudatos lény, meg kell tanulnia a farkassal együtt élni, nyugalmat biztosítani számára. A kijelölt, jelzéssel ellátott turista útvonalon kell haladni, kutyát pórázon tartani és akkor semmiféle gond nem lesz a Zempléni-hegység látogatásával.
Ön, ha jól tudom, állattartással is foglalkozik. Mit gondol ennek a nagyragadozónak a házi állatállományra gyakorolt hatásáról?
Igen, gazdálkodom, és ilyen minőségemben mondom, hogy az állattartóknak volt idejük felkészülni a kialakult helyzetre, hiszen évek óta tudjuk, hogy a farkasok jelen vannak a környéken. A rideg állattartás esetében a Nemzeti Park munkatársai segítséget adnak a tulajdonosoknak abban, hogy milyen villanypásztort kell használni, illetve, hogyan kell a legeltetést a lehető legbiztonságosabbá tenni. Én azt javaslom, hogy a szakmai követelményeket tartsuk be, pl. az állatok ne elljenek a legelőre, kisborjút ne vigyünk ki oda, hiszen az teljességgel védtelen, ráadásul hangjával oda vonzhatja a ragadozókat, amely jelen esetben nem csak a farkas, hanem az aranysakál is lehet.
Csak vemhes tehén vagy nagy testű növendék legyen kint a legelőn. Amíg korábban működhetett az a régi elv, hogy „legelőre kell elletni”, vagyis tél végére szülessen meg a borjú, hogy tudja a tehenet oda követni, lehetséges, hogy a jövőben már nem lesz tartható. Szerencsésebb lesz, ha hamarabb születik meg a borjú. A gazda pedig az állatait éjszakára vagy hajtsa be biztonságos körülmények közé, vagy őriztesse, hiszen ez a kötelessége. Tehát, a lehető legkisebb esélyt adja meg a falkának, hogy zavartalanul vadászhasson.
A farkas által okozott lehetséges kárról, ezzel összefüggő kártalanításról hogyan vélekedik?
Mint mondtam, legjobb a kárt elkerülni, megelőzni. Azt gondolom, hogy nem kártalanításra lenne szükség, hanem élőhelyfejlesztési program kidolgozására, hiszen a farkas, mint korábban mondtam, a biológiai sokféleség része. Az lenne jó, hogy akárcsak a madárvédelemi program esetében, az Agrár-környezetgazdálkodási Programon (AKG) belül létezne egy farkasvédelmi program is. Az ugyanis lényeges dolog, hogy a farkas nem csupán a füzérieké. Ma itt, de holnap lehet, máshol tűnnek fel. A farkas az egész Zempléni-hegység lakója, így jelenléte valamennyi itt gazdálkodót érint. Ha ők hajlandók lennének egy ilyen program előírásainak eleget tenni, és a farkasok életterét legminimálisabban zavarni, akkor kaphatnának támogatást, amit fel tudnának használni, akár a védekezésre, akár annak fejlesztésére is.
Várható-e Ön szerint az, hogy a farkasok egyedszáma tovább növekszik a térségben?
Elviekben a nagyvad létszám stabil a tájegységen belül. Azt gondolom, ha ezt az egyedszámot elbírja tartani a környezet, akkor ez pedig el tudja tartani a farkast is, amely, ha nem érzi jól magát, akkor tovább fog állni. Mint azt korábban említettem, ezen az összefüggő, erdővel, cserjével borított hegyes-dombos vidéken ez nem fog gondot jelenteni számára.