A termés betakarítása nehéz, fáradságos munka, függetlenül a termény fajtájától. A kalászos növényeknél a kézi kaszálás, cséphadarós cséplés; a kukoricánál a csövek letörése, fosztása; a gyökgumós növényeknél a gumók kiemelése, tisztítása mind olyan művelet, amely fárasztó és időigényes. Nem véletlen hát, hogy amint lehetett, az emberiség megkezdte a műveletek gépesítését, majd kombinálását. Természetesen először a legnagyobb területeken termesztett növényeknél kerestek lehetőséget a munka megkönnyítésére és hatékonyságának növelésére, majd az elért sikerek alapján folytatták a kisebb jelentőségű növényekkel. Erre való tekintettel a fejlődési folyamatok áttekintését is ennek alapján végezzük.
Gabonanövények betakarításának fejlődése
Az emberek rendelkezésére álló erőforrások alapján először a lóvontatású arató, illetve cséplőgépek, majd a lokomobil, illetve traktorhajtású cséplőgépek jöttek létre. Ezt követte a kombájnok kialakulása, amelyek három fő műveletet (vágás, cséplés, rostálás) végeznek egyetlen menetben.
A gabonakombájnok fejlődésénk főbb fázisai:
- 1826 – Reverend Patrick Bell (Skócia) lóvontatású kaszálógép.
- 1835 – Hiram Moore (USA) az első szabadalmaztatott kombájn. A 4,5 m vágásszéleségű gép 20 lóval vontatva több mint 20 ha-t teljesített.
- 1842 – Jerome Inkriz Case gőzgéppel hajtott cséplőgépet készített.
- 1843 – John Ridley (Ausztrália) kalászfésülő berendezést készített.
- 1847 – Cyrus Mac-Cormick kaszálógép gyártást indított.
- 1885 – Hugh Victor McKay (Ausztrália) Sunshine Header-Harvester kombájnja az első, amely kereskedelemben kapható.
- 1887 – Massey-Harris (Kanada) ausztrál típusú kombájnt készített.
- George Stockton Berry gőzgéphajtású kombájnt készített, amely 12 m széles vágóasztalával több, mint 40 ha-t teljesített naponta.
- 1911 – Holt Manufacturing Company (USA) elkészítette az első önjáró lánctalpas kombájnt.
- 1915 – International Harvester (USA) megkezdte a lóvontatású kombájnok gyártását.
- 1920 – a Case Corporation és a John Deere (USA) társaság olyan kombájnok gyártását kezdte, amelyek lóvontatásúak voltak, de a kombájnt motor működtette.
- 1923 – a Baldwin Brothers és a Gleaner Manufacturing Company (USA) szabadalmaztatta a Fordson motorral hajtott önjáró kombájnját.
- 1929 – Alfredo Rotania (Argentína) szintén szabadalmaztatott egy önjáró kombájnt.
- 1936 – CLAAS elkészítette első traktorvontatású kombájnját a német piacra. Az MDB levágta a gabonát, kicsépelte, a szalmát kévébe kötötte.
- 1937 – Allis-Chalmers, Massey-Harris, International Harvester, Gleaner Manufacturing Company, John Deere, és Minneapolis Moline (USA) a fő kombájngyártók.
- 1947 – Lyle Yost feltalálta az ürítő csigát.
- 1953 – a Claas társaság Európában elsőként készített önjáró kombájnt (SF).
A mai kombájnok felépítése tulajdonképpen nem változott az első változat óta. Az anyagáram a vágószerkezettől a cséplő dob(ok)on keresztül jut a rosta szerkezetre, ahonnan a szem és a melléktermékek külön-külön kerülnek ürítésre. A vágószerkezet fejlesztések a különféle betakarítandó növényekhez igazodtak, a cséplőszerkezeteknél a hosszdobos megoldások jelentettek újdonságot. Az igazi nagy változásokat az elektronikai és az infó-kommunikációs megoldások beépítése hozta magával, amely az üzemeltetést könnyíti meg, egyúttal nagyobb teljesítmény elérését és gazdaságosabb használatot tesz lehetővé.
Vágószerkezetek fejlődése
A korai kombájnok vágószerkezete kalászos gabonák betakarításához készült. A későbbiek során felmerült az igény az egyes növények számára speciális vágóasztalok kifejlesztésére. Ezt a kombájnok vágószerkezetének cseréjével lehetett megoldani. Ennek következtében beszélhetünk gabona-vágóasztalokról, kukoricaadapterekről, fésülőrendszerű anyag leválasztásról, illetve ásórendszerű anyag kiemelő adapterekről.
A gabona vágóasztalok felépítése nem sokat változott: kaszaszerkezet, motolla, összehordó csiga, ferde felhordó. Az összehordó csiga helyett újabban szalagos vágóasztalt építenek, amelynek nagyobb a teljesítménye. Az alacsony növények (szója, repce) számára a talajfelszínhez igazodó flexibilis vágószerkezeteket fejlesztettek ki. Érdekesség, hogy a XIX. századi ausztrál fésülő rendszerű vágóasztal ismét megjelent.
A soros kultúrák betakarításához, a vágóasztal helyett adaptereket fejlesztette ki. A hatékonyabb munka érdekében eltérő kialakítású adapterek készülnek kukoricához, illetve napraforgóhoz.
Cséplő- és tisztítószerkezetek
A hagyományos kombájnoknál a ferde felhordóból a cséplődobba kerül az anyag, ahonnan szétválik a mag, a szalma és a pelyva útja. A klasszikus felépítésű kombájnoknál a cséplődob keresztirányban helyezkedik el és mögötte dolgoznak a szalmarázó ládák. Ez a felépítés azonban behatárolja a kombájn szélességét, és ezáltal az elérhető teljesítmény nagyságát. Ennek ellenére 1975-ig kellett várni a korszakváltó megoldásra, amelyet a cséplődob hosszirányú építése jelentett (Sperry-New Holland TR70 Twin-Rotor Combine, International Harvester Axial Flow, 1977). A nyolcvanas évektől kezdve igen sok követője akadt a hosszdobos (rotációs) építési stílusnak. A mai legnagyobb kombájnok szinte mindegyike ilyen kivitelű, különbség a rotorok számában, kivitelében (dobátmérő) és fordulatszámában van. A hagyományos, szalmaládás kombájnok sem maradtak változatlanul, mivel a szalma felhasználásigényét ezek a megoldások tudják kielégíteni.
Járószerkezetek
Az optimális növényállapot és időjárási körülmények által igényelt betakarítási teljesítménynövelés következtében a kombájnok tömege sokszorosára növekedett. Ezért a járószerkezet általi talajtömörítés csökkentése érdekében a kombájnok számára extra méretű gumiabroncsokat, illetve gumihevederes megoldásokat fejlesztettek ki. Egyes országokban a gabonatermesztés nemcsak sík, hanem lejtős területeken (akár 50%) is folyik, ahol a lejtőre keresztben haladó kombájnok különleges járószerkezetet igényelnek.
Ektronika és infó-kommunikáció
A kombájnok hatékonyságának növelése, a betakarítási veszteségek csökkentése már a hatvanas évek végén megkövetelte az elktronikus segédberendezések bevonását a fejlesztésbe. Ekkor készült az első szemveszteségjelző berendezés, amelyet számos más újítás követett, amelyek a napjaink kvázi automatikus üzemeltetéséig vezettek.
A legfontosabb elektronikai megoldások, amelyek a kombájn vezetőfülkében elhelyezett monitorokon megjeleníthetők (Interactive display, Yield monitors, Telematics):
- 1960 szemveszteségjelző.
- 1980 termény- és nedvességjelző.
- 1990 vágóasztal-szintező, terménytérkép-készítő, automatikus kormányzás.
- 2000 automatikus sebességszabályzás, adatgyűjtő és továbbító rendszer.
- 2010 automatikus (öntanuló) beállítás szabályzás, automatikus szalma/pelyvaterítés, a gabona beltartalmi összetevőinek automatikus mérése, szinkronizált kombájn pótkocsi kapcsolat.
- 2020 automatikus terménymennyiség és -minőség térképkészítés, felhőalapú adattovábbítás (365FarmNet).
Forrás: https://shop.quirky.com/blogs/news/great-inventions-history-combine-harvester; kombájngyártók weblapjai.