Szilikoncső, parafadugó, kenderkóc, gumipók... Kitalálják, mire készülök? Ne is próbálkozzanak, valószínű igen kevesen jönnének rá, hogy mindez ahhoz kell, hogy úgynevezett nyírfavizet nyerjek, mégpedig úgy, hogy a fa azt a legkevésbé se szenvedje meg. És, hogy mire fogom használni? Egyszerűen megiszom, ugyanis, mint látni fogják, a jelenlegi ismereteink szerint csupán erre alkalmas, a többi, neki tulajdonított hatás pedig már a legendák homályába vész…
Nem hátrány, ha az embernek van egy erdész ismerőse, ez már több alkalommal is megfogalmazódott bennem, amikor valamelyik számomra kevéssé ismert erdei élőlényről kívántam ismereteket szerezni. Tapasztalatom szerint rendkívül nyugodtan képesek a leglehetetlenebb kérdésekre (is) válaszolni. Így történt, hogy felkerestem egyiküket, amikor egy friss olvasmányélmény hatására leküzdhetetlen vágyat éreztem egy kis nyírfavízre. A korlátjaimat ismerve ugyanis óvakodtam attól, hogy saját elképzelésemre, illetve az olvasottakra támaszkodva belevágjak – vagy még kevésbé beleszúrjak – egy nyírfába. És akkor innentől kezdve tolmácsolom a fent említett erdész szavait, aki határozottan megkért, hogy forrásként se tüntessem fel a nevét. Attól tart ugyanis, hogy a lelkes csapolni vágyók rátalálnának majd és hozzá fordulnának tanácsért, ezt pedig, köszöni szépen, nem kéri, jól el van enélkül a népszerűség nélkül is.
Itt az idő
Mielőtt azonban belemerülnénk a nyírfacsapolás rejtelmeibe, szögezzük is le az egyik nagyon fontos alapvetést: Saját területünkön csapolhatunk, de állami- vagy magánerdőkben ehhez feltétlenül szükséges a tulajdonos vagy az erdőkezelő engedélye is. Tehát, ha megtaláltuk a megfelelő, szemrevaló nyírfát, és rendelkezünk a szükséges engedéllyel, csak akkor láthatunk neki a lényegnek: a csapolásnak. A nyírfavizet, vagy ahogy másképp hívják, a viricset, ilyenkor kora tavasszal kell gyűjteni. Ahogy az öregek fogalmaztak, akkor érdemes kezdeni, amikor a fa töve körül a hó elkezd olvadni egy gyűrűben. Természetesen, ha nincs hó, akkor gyűrű sincs, így más jeleket is érdemes figyelembe venni, mint például azt, hogy még nem indult meg az adott fán a rügyfakadás. A szakértőnk szerint az ideális idő két héttel a rügyfakadás kezdete előtt van. Az optimális időpontot két módon lehet pontosítani, az egyik az, hogy a fának egy alsó ágát levágjuk és amikor annak a vége elkezd gyöngyözni, akkor érdemes a csapolással foglalkozni.
Nem mindegy, hogy hol helyezkedik el a fa: célszerű, hogy domboldalon állót válasszunk, illetve, hogy ne pangjon alatta a víz, és szennyeződésektől mentes legyen a hely. Ha a fa nagy, és nincsenek lecsüngő ágai, akkor óvatosan, például egy hegyes bicska hegyével meg kell piszkálni a kérgét ott, ahol legvékonyabb, és ha megfelelő az időzítés, akkor ott megjelenik a folyadék. Amerikában, ahol nagy hagyománya van fák csapolásának, lehet vásárolni olyan kis menetes csapot, amelynek a végén van egy kampó. Azt kell befúrni a fába, a csapot pedig bele kell tekerni a furatba, a kampóra pedig fel lehet akasztani az edényt, amibe a nedű csöpöghet. A tanácsadónk szerint, vannak akik úgy vélekednek, hogy az összetevők miatt nem szerencsés, ha a nyírfavíz fémmel érintkezik, hiszen hatására kémiai folyamatok indulhatnak el, ezért az általa kikísérletezett eljárást a következőkben foglaljuk össze.
Ha helyesen vételezzük a folyadékot, mindegy, hogy 2 dl vagy egy liter, az nem árt a fának
Mint mondja, annak a régi fajta vízvezetékrendszernek az elemei a megfelelők, amelyek műanyagból készültek. Ennek van olyan eleme, amelynek az egyik vége sima, a másik része menetes. Egy 20 mm átmérőjű lyukat kell fúrni a fába, egy-másfél cm mélyen, így az éppen csak áthatol a kérgen, a szíjácsba, amely szállítja a nyírfanedvet. A kis műanyag alkatrész tökéletesen beleillik a lyukba, hiszen az is épp 20 mm átmérőjű. Kenderkóccal körbe kell venni, majd betekerni a furatba. A műanyag alkatrész másik végébe pedig – remélem tudnak még követni – egy ahhoz való csövet kell csatlakoztatni. Ilyen egyszerű, fehér szilikon cső például a mezőgazdasági boltokban is kapható. Amikor ezt mind elvégeztük, akkor a fa tövéhez gumipókkal hozzá kell kötni egy kannát, a csövet pedig ebbe kell bevezetni. A folyadék mennyisége függ a fától, az adott évtől, de egy 30 cm átmérőjű fa napi három-négy, de akár hat litert is adhat. A mennyiség azonban nagyon változó, hiszen van év, amikor a napi öt liter a jellemző és van, van amikor a két dl. Ennek oka számomra ismeretlen, de ha valaki információval rendelkezik erről, örömmel fogadom… És akkor újra egy tételmondat:
Ha helyesen vételezzük a folyadékot, mindegy, hogy 2 dl vagy egy liter, az nem árt a fának, ezt évről évre meg lehet ismételni. A mohóságunkból azért is érdemes visszavenni, ugyanis a nyírfavíz kevéssé áll el, magyarul, amit lecsapoltunk, azt érdemes még aznap el is fogyasztani.
A csapolás vége
Mint minden jó az életben, ez is véget ér egyszer, és erre is igaz, hogy rajtunk áll, miképpen. Csak addig szabad és érdemes csapolni, amíg tiszta, kellemes ízű a folyadék. Amikor elkezd zavaros lé jönni, akkor be kell fejezni, hiszen ez a rügyfakadás megindulásának a jele. A folyadék állagának, ízének megváltozása ugyanis összefügg a rügyfakadással, mi pedig azt szeretnénk kinyerni a fából, ami a rügyfakadást beindítja, vagyis a gyökérből a koronához, felfelé áramló édeskés ízű levet. Miután ez feljutott a koronáig, teljességgel másfajta összetételű folyadék indul el.
Amikor vége a szüretnek, akkor a műanyag csapot kitekerem, és egy pontosan illeszkedő parafadugót helyezek a lyukba. Amíg a korábbi generáció úgy vélekedett, hogy nyírfán ejtett sebet sárral kell betapasztani, addig én inkább faseb kezelő oltóviaszt javaslok. Néhány nap után vissza kell menni a helyszínre, megnézni, hogy nem esett-e ki a dugó, mert előfordulhat, hogy ha későn veszem ki a csapot, a körülötte levő rész megnyálkásodik. Ha ez történt, akkor ki kell takarítani az adott részt, mert, ha nem elég feszesen illeszkedik a dugó, a nedv képes azt kilökni. Akkor, ha mindent megfelelően csináltam, a parafadugót egy év alatt körbenövi a fa. Abban az esetben, ha nem végeztem pontos munkát, akkor a baktériumok, gombák a seben keresztül megtámadhatják a nyírfát.
Szaporodnak a nyírfagyilkosok
Sajnos, az utóbbi tíz évben egyre többen próbálkoznak a nyírfa csapolással. Azért sajnos, mert egyre több fával lehet találkozni, amelyben a csövet „bent felejtette” a gyűjtő, de olyannal is, amelynek a lecsüngő ágán maradt ott egy-egy pet-palack. Mindez, azt gondolom, könnyen átlátható, hogy milyen komoly károkat okozhat a fának, illetve az erdőnek. Ennél fogva ebben az esetben természetkárosításról beszélhetünk, amely büntetést is von maga után, feltéve ha sikerül a tettest nyakon csípni. Jó lenne azonban, ha nem a szabálysértési eljárás, hanem a józan ész miatt vételeznék helyesen a nyírfavizet, hiszen viszonylag egyszerű belátni, hogy ha jövőre is szeretnénk belőle fogyasztani, akkor ahhoz egészséges fa szükséges.
De mire „jó” a nyírfa vize, levele és kérge? Közönséges nyír Tudományos név: Betula pendula Roth Népies nevek: nyírfa Élőhely, felhasznált növényrész: Erdőszéleken, lombos erdőkben, elhagyott területeken, nedves vidékeken él. A savanyú homokos talajon az Alföldön is megtalálható. A nyírfavizet (fiatal fák kérgének megcsapolásakor kiszivárgó nedv) márciusban, levelét június-júliusban gyűjtik. Hagyományos gyógyászati és egyéb felhasználás a régióban: A nyírfavíz regeneráló hatású, fejbőrbe dörzsölve korpásodás ellen használják. A leveléből készült tea vizelethajtó, vérnyomáscsökkentő és reumaellenes hatású. A kérget fájdalom- és lázcsillapító hatásúnak tartják. Alkalmazás a modern fitoterápiában: A nyírfa levele enyhe vizelethajtó hatású, a húgycső és a vese enyhébb gyulladásos állapotaiban alkalmazható. Forrás: Judit Hohmann, Biljana Božin Gyógynövények helyi használata a Vajdaságban és a Dél-Alföldön És „jó”-e egyáltalán? Dr. Csupor Dezső, a Szegedi Tudományegyetem Gyógyszerésztudományi Karának adjunktusa és a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság gyógynövény-szakosztályának elnöke a nyírfavíz kapcsán úgy fogalmazott, hogy az előállítását tekintve különleges termék, összetétele alapján azonban nem mondható annak: „Fő összetevőként literenként néhány gramm cukrot (ennek többsége szacharóz, azaz répacukor) és legfeljebb pár száz milligramm fehérjét tartalmaz. Ásványianyag-tartalma nem magasabb egy átlagos ásványvízénél, C-vitaminból jóval kevesebb van benne literenként, mint egy pohár almalében” – tette hozzá. Csupor Dezső szerint a nyírfavíz joggal tekinthető egy egészséges, különleges ízű üdítőitalnak, de csodát, gyógyulást ne várjunk tőle. A nyírfavízzel kapcsolatos tudományos vizsgálati eredmények (illetve, leginkább azok hiánya) ugyanis nem támasztja alá a gyógyászati felhasználás létjogosultságát. Forrás: HáziPatika.com |