Az elmúlt hét időjárását ismét a változékonyság jellemezte. A mérsékelten meleg napokat szeles idővel érkező lehűlések követték, a napi maximumok széles határok között mozogtak, de az átlag gyakran nem érte el a 10 Celsius fokot, a minimumok gyakran megközelítették a 0 fokot, de többnyire nem fagyott a fagyzugos helyeket leszámítva. A talajhőmérséklet még mindig 10-12 Celsius fok körül alakul csak, emiatt vontatott a napraforgó és a kukorica kelése. A nyugati és északi tájegységekben viszonylag bőségesen hullott eső, más országrészekben viszont csupán néhány milliméter esett, így ezeken a területeken nem szűnt meg az aszály.
Az őszi kalászos gabonák fejlődésében a melegebb idő és a kisebb-nagyobb esők hatására pozitív változások történtek. Az árpa mindenütt kikalászolt, néhány nap és elkezdődik a virágzás. A búza zömmel hasban van, megjelentek a növényen a zászlós levelek.
Az árpa kalászolása és közelgő virágzása arra figyelmeztet, hogy a növény fogékonnyá válik a fuzáriumos kalászfertőzésre, tehát ideje felkészülni a kórokozó elleni megelőző védekezésre. Ezzel együtt készüljünk fel a lombot károsító egyéb kórokozók támadására is, hogy megelőzhessük a felső levélemeletek és a zászlóslevél megbetegedését. Hasonló a helyzet a búza esetében is, de itt még az állományvédelem az elsődleges feladat. A búzánál most a szeptóriás levélfoltosság és a gabonalisztharmat fertőzés terjedésének a lelassítása a fő célkitűzés.
Rovarkártevők közül még jelenleg is csupán a vetésfehérítő bogarak és lárváik kártételével kell számolni, az előző évhez viszonyítva most kevesebb még a kártétel, pedig 10 hálócsapásban általában 8-15 bogár is található, ez a mennyiség viszont eléri a veszélyességi küszöbértéket.
Az őszi káposztarepce fejlettsége széles skálán, a teljes virágzás és az elvirágzás között figyelhető meg. A fénybogarak egyedszáma a védekezések hatására lecsökkent, veszélyességük jelenleg már minimális a repcére nézve. A repcebecő ormányosok károsítására viszont továbbra is fokozott figyelmet kell fordítani, mert még 10 hálócsapásban az egyedsűrűség jelentős, akárcsak a becőszúnyogok létszáma. Mindez együttesen indokolja a két kártevő elleni ismételt védekezést.
A vontatottan kelő, esetleg még csírázó napraforgót és kukoricát erőteljesen károsítják a különböző barkófajok. Sok esetben már a talajrögök között megkezdődik a kártétel, így igen gyakori a tőhiány, elsősorban a napraforgónál. A kukorica esetében a levélfelület veszteség hatására lecsökken a növekedési erély, vontatott a növekedés. A kukoricabarkó kártétele mellett igen sok a vaddisznó okozta veszteség, ami ellen szinte képtelenség a védekezés. A további károkat, csak a növények gyorsabb kelése tudná csökkenteni.
