A határt járva már „szépen” látszanak az acatfoltok a táblákban, helyenként akár óriási tömegben találhatjuk. Veszélyes gyomnövény, érdemes beszélnünk róla.
A mezei acat (Cirsium arvense) minden szántóföldi növénykultúránkban képes problémát okozni és bár a gyomfelvételezési adatok alapján jelentősége mintha csökkenne, az ország egyes régióiban számolni kell kártételével.
De, miért ennyire veszélyes gyomnövény az acat? Sikerességének kulcsa az lehet, hogy egyaránt képes generatív úton magról, és vegetatív úton gyökértarackról is szaporodni. Szinte minden szántóföldi növénykultúránkban megtalálja a helyét, legyen az kalászos, vagy kapásnövény. Megjelenése többnyire foltszerű, amely évről évre egyre növekszik a gyökértarackról kihajtó rügyek segítségével, de ha nem fordítanak rá kellő figyelmet, képes elönteni akár egy egész táblát is (1. kép). Óriási gyökértömeget nevel, amely széles körben, nagyrészt a 20-40 cm-es mélységben veszi körbe a növényt, de egyes gyökerek akár több méteres mélységbe is lehatolnak. A talajelőkészítés során feldarabolt tarackokból az esetek nagy részében új növény fejlődik, így minden sor talajmunka, ami tovább darabolja azokat, egyben „szaporítja” is a gyomnövényt. Azonban az acat magról is sikeresen szaporodik, bár ennek mértéke elmarad az előbbiekben említett vegetatív részekkel történő terjedéstől. Egy-egy növény óriási számú magot képezhet, ez elérheti akár a 40 000 db-ot. Mivel a mag röpítőszőrökkel rendelkezik, a széllel nagy távolságokra képes eljutni. A magok a talajban 20 évig is megőrizhetik csírázóképességüket, így ezalatt az idő alatt amint csírázási pozícióba jutnak, megcsíráznak és kikel az új növény. Az acat csíranövénye viszonylag érzékeny, kizárólag a talaj felső 0,5-1 cm-es mélységéből képes a felszínre jutni.
A mezei acat kártétele jelentős lehet, őszi búzában négyzetméterenként 2-5 db már 10-15%-os terméskiesést okozhat. Miből fakad a kártétel? A gyomnövény nagy zöld- és gyökértömeget képez, amelynek nagy a víz- és tápanyagigénye, ezzel jelentős konkurenciát jelent a kultúrnövények számára. A nagy zöldtömeg fizikailag is képes elnyomni a vetett növényeket, de ezen túl az acat nagy mennyiségben allelopatikus anyagot (cianogén glükozid) is termel, amely csírázás- és növekedésgátló hatású. Valószínűleg minden gazdálkodó látott már acatfoltban szenvedő kukoricát, napraforgót, búzát, amelyről nem lehetett érdemi termést betakarítani, így valószínűleg nem kell különösebben hangsúlyozni a veszélyességét (2. kép), és azt sem, hogy minden eszközzel védekezni kell ellene.
Milyen lehetőségeink vannak a védekezésre? Szerencsére vannak eszközök a kezünkben, amelyekkel védekezhetünk a mezei acat ellen, de mindenképpen komplex technológiában kell gondolkodnunk, amiben helyet kell kapniuk a talajművelési módoknak is, nem szabad kizárólag vegyszeres gyomirtásra alapoznunk a védekezést. Ilyen talajművelési lehetőség a szántás, ugyanis az acat nem szereti a mélyművelést, mivel az lecsökkenti a föld alatti részekben tárolt tartalék tápanyagok mennyiségét, amelyet az érintett gyomnövények megsínylenek. A vetésforgó alakítása szerencsére már kevésbé hangsúlyos, mint volt sok évvel ezelőtt, ugyanis ma már szinte minden kultúránkban találhatunk olyan hatóanyagot, amely hatékonyan irtja az acatot. Így pl. kalászosainkban, kukoricában, repcében a hormonhatású és egyes szulfonil-karbamid készítmények.
Az évtizedekkel ezelőtt még acatnevelőként számontartott napraforgóban (3.-4. kép) is rendelkezünk már olyan technológiával (Express®), amely kellően hatékony, így ott is van lehetőség a védekezésre. Veszély fenyegeti viszont az egyik leghatékonyabb és legolcsóbb technológiát, a glifozát hatóanyagú készítményekkel végzett tarlókezelést. Ez a hatóanyag rendkívül jól szállítódik a növényben, így a nyár végén elvégzett kezeléssel a már föld alatti részekbe történő tápanyagáramlást kihasználva igen jó, évekre nyúló gyomirtó hatást érhetünk el.
Az utóbbi években hallani már olyan hangokat, hogy egyfajta tolerancia-rezisztencia kezd kialakulni egyes körzetekben a glifozáttal szemben. E mögött viszont sokszor az olyan acat biotípusok terjedése áll, amelyek levélzete vastagabb viaszréteget képez, amely a meleg, nyári időszakban a párologtatás mérséklése érdekében még inkább megvastagszik, megnehezítve a hatóanyag bejutását a növénybe. Ezért ne csak a már megszokott néhány kiló ammónium-nitrátot keverjük be a tarlókezelésnél a permetlébe, hanem tegyünk bele hatásfokozó adalékanyagot is, amely néha szinte csodát tesz a hatékonyság javításával.
A glifozát hatóanyag EU-s szintű értékelése jelenleg is zajlik, de a jelek szerint végül nem szakmai, hanem inkább politikai döntés várható, ami felhasználásának korlátozását, vagy tiltását is eredményezheti. Ezért érdemes a felhasználásával elindítani az idén nyáron egy acatmentesítési programot a tarlókon, mert ki tudja, meddig lesz még lehetőségünk felhasználni ezt a hatékony és olcsó hatóanyagot. Ha jól csináljuk, évekig megmutatkozhat a hatása, sok veszteségtől és bosszúságtól óvhatjuk meg magunkat.
