Hazánkban ugyan inkább a bio termesztésben, de néhány gazdálkodónál konvencionális növényvédelmi technológiai kereteken belül is termesztenek különböző pelyvás gabona fajokat. Az alakor, tönke, valamint tönkölybúzák termesztése nem csak a vetés és más agrotechnikai beavatkozások tekinttében tér el némiképp a kenyérbúzák termesztésétől, hanem a növényvédelem terén is.
A hosszú tenyészidő hátrányai
A durum és kenyérbúzákkal ellentétben a pelyvás gabonák jelentős részének tenyészideje jelentősen, egyes fajtáknál akár egy hónappal is hosszabb lehet. Ez azt jelenti, hogy a tönke, alakor és tönköly gabonák állományai még akkor is megfertőzhető, zöld lombtömeget tudnak felmutatni, amikor a nagy felületen termesztett „hagyományos” kalászosok lombozata már felsült, elszáradt és már egyetlen kórokozó sem képes rajtuk kifejlődni.
Nagyon gyakran a kenyérbúza állományokon május – június hónapokban felszaporodott inokulum mennyiség június végére már csak ezen gabonák lombozatán tud tovább szaporodni. A nagy mennyiségű fertőző anyag és az összességében kevés megfertőzhető növényi felület könnyedén súlyos mértékű fertőzések kialakulásához vezethet.
Gondot okozhat az is, hogy a pelyvás gabonák általában hatalmas méretű szárat és lombozatot nevelnek. Ez a nagy vegetatív tömeg a nyári esőzések, viharok során gyakran megdőlhet. Főképp akkor, ha már a kalászoknak is kellő súlyuk van. A megdőlt állományokban kialakuló párás mikroklíma ideális feltételeket biztosíthat jó néhány gabona kórokozó számára.
A gyakorta igen hosszú tenyészidő révén a pelyvás búzafajok sokszor fertőződnek meg a hazai gabonarozsdák leginkább rettegettebb képviselőjével, a fekete rozsdával (Puccinia graminis f. sp. tritici). Ez a rendkívül nagy pusztító erejű kórokozó az utóbbi években egyre gyakrabban jelentkezik hazánkban, de a délről betelepedő, dominánsan a „szicíliai” rasszt képviselő rozsda populáció a júniusi időszakban már csak a nagyon hosszú tenyészidejű kalászosokon, java részben a pelyvás gabonákon találhat már csak megfertőzhető növényi felületet.
Pelyvás búza fajok termesztése esetén érdemes felkészülni arra, hogy a növény állomány fungicides védelme teljesen más ritmusban és időpontokban lesz szükséges, mint a kenyérbúzák esetében.
Sok múlik a termesztett fajtán
A pelyvás gabonák fogékonysága a különböző kórokozókkal szemben meglehetősen eltérő. Az alakor (Triticum monococcum) esetében gyakorlatilag fajtától függetlenül kijelenthető, hogy fungicides védelemre csak szélsőséges esetekben lehet szükség. Ez az ősgabona rendkívül ellenálló a lomb és kalászbetegségekkel szemben. Még a kalászfuzáriózis is alig károsítja.
A tönkölybúzák (Triticum spelta) fajtától függően különböző mértékben fogékonyak a levélbetegségekre. Általában szárrozsdára mindegyikük fogékony, egyéb betegségek tekintetében viszont lehetnek jókora különbségek a fajták között. E tekintetben mindenképpen érdemes a nemesítői fajtaleírásokban rögzített információkra támaszkodni a fajta választás során.
A tönke búzák (Triticum dicoccum) esetében az egyes fajták között hatalmas különbségek észlelhetőek a különböző kórokozók iránti fogékonyság tekintetében. Ezt a fajt valamennyi búza rozsda szereti. A sárga rozsda (Puccinia striiformis) esetében egyes fajtákat még a kórokozó „triticale aggressive” rassza is gyakorta megfertőzi, nem csak a búzára specializálódott rasszok. Mind amellett gyakori a levélrozsda, lisztharmat és szeptóriás levélfoltosság iránti intenzív fogékonyság is egyes fajtáknál.
A pelyvás gabonák közül a tönke esetében a leghézagosabbak a rezisztenciális tulajdonságok tekintetében a megbízható, hozzáférhető információk. Ennek részben az az oka, hogy a pelyvás gabona fajok az állami elismerés folyamatában nem teljeskörű vizsgálatra kötelezett fajok, így egy sikeres DUS (jogtisztasági) vizsgálat után egy fajta azonnal állami elismerést nyerhet. Mielőtt egy pelyvás gabonát termesztésbe vonnánk, mindenképpen célszerű informálódni a fajta minden lényeges tulajdonságáról, így a növénykórtaniakról is. Előfordul olyan fajta is, amely több betegség iránt is szélsőséges mértékű fogékonyságot mutat. Egy ilyen fajta termesztésbe vonása nagy kockázattal jár és az állomány fenntartása esetleg tetemes növényvédelmi költségekkel járhat.