„Olyan, mintha saraznánk, amit minden gyerek imád, nagyon jó” - mondja Dr. Dobos Endre, miközben kezével egy nedves agyaggolyót nyom szét. Valójában ez agyagos vályog. A Miskolci Egyetem docense, intézeti tanszékvezetője néhány perc múlva már egy talajszelvényben áll, és savaz. A cseppektől pezseg a lösz 10-15 százalékos mésztartalma 60-70 centiméter mélyen, de feljebb is, mert a területet rendszeresen meszezi a helyi gazdálkodó. Az alsó mészfelhalmozódást kilúgzás eredményezte. Ilyen, és ehhez hasonló érdekes és hasznos ismereteket szerezhettek a fiatalok idén is a KITE Zrt., a Magyar Talajtani Társaság és a Miskolci Egyetem Extrém Talajtani Táborában, ahova tavalyi cikkem után újabb meghívást kaptam. Ezúttal kevesebb előítélettel érkeztem meg Nádudvar mellé, mert már jól tudtam, hogy a talajtan tényleg nagyon szórakoztató lehet - főleg, ha jók az előadók.
„Hú, ez úszómedence lesz?” – érkezik nevetve az ötletgazda a három talajszelvény egyikéhez, ami valóban elég termetesnek tűnik. Széles, hosszú, és minden ásómozdulat után egyre mélyebb. A lyuk körül tizenéves diákok állnak és dolgoznak, akik felváltva hatolnak egyre mélyebbre az alföldi talajban. Nem mondom, hogy egy úszómedencének nem lenne komoly sikere ebben a nyári kánikulában, de azt sem állítom, hogy a diákok inkább a strandon szórakoznának. A talajtani tábor ugyanis nem véletlenül keltette fel a figyelmüket.
Eljöttem, és látom, hogy mennyire fontos
Pócs Julianna 19 évesen is az Extrém Talajtani Tábort választotta nyári programként, pedig egyelőre az egészségügy területén kezdi meg tanulmányait. A család azonban régóta mezőgazdasággal foglalkozik, és valószínű, hogy a most megszerzett ismereteit még hasznosítani fogja.
„Nagyon szeretem a mezőgazdaságot, nagyon sokat segítek otthon, aranykalászos gazda is vagyok, de korábban megcsináltam a jogosítványt traktorra is. Anyáék viszont úgy gondolják, hogy ha később gazdálkodni is szeretnék, attól még szerezhetek diplomát más szakmában is. A gazdálkodásba nőttem bele, amit a szüleim létrehoztak, az mind egyidős velem. Tehát alapvetően nem zárom ki, hogy folytassam a munkájukat, csak nem most, hanem mondjuk 10-15 év múlva” – kezdi történetét a fiatal lány, aki néhány éven belül manuálterapeuta lesz. Egészen különlegesen – és meglepően – hangzik: egy gazdálkodó családból származó, leendő manuálterapeuta az alföldi talajtani táborban.
„Olvasgattam, és megtetszett a tábor. Amikor mondtam anyáéknak, biztattak, hogy erről az oldaláról is ismerjem meg a mezőgazdaságot, mert a hétköznapokban ilyen mélyen, és ennyire alaposan nem foglalkozunk a talajjal. Pedig minden, amit csinálunk, azon alapul.”
A tábor ideje alatt pedig rengeteg információt összegyűjthetnek a fiatalok, minden kérdésükre választ kapnak, széleskörű ismereteket szerezhetnek, és ami a legfontosabb, mindezt komplexen, rendszerben elhelyezve.
„Ha hazamész, otthon ástok majd talajszelvényt?” – teszem fel a kérdést Juliannának, majd érkezik a mosolygós, nemleges válasz. „Mivel abszolút laikus vagyok, nem látom értelmét, hogy magunknak talajszelvényt ássunk, hiszen nem tudnánk, mit is látunk benne. De az egyértelmű, hogy mostantól másképpen fogunk hozzáállni. Nálunk édesapám a fő irányadó, és megosztom majd vele a tapasztalataimat. Ő pedig eldönti, hogy mennyire ásunk a téma mélyére, és mennyire fogjuk másként kezelni a talajt. Rajtam biztosan nem múlik a dolog, a szándék megvan, mert látom, hogy mennyire fontos a szemléletváltás.”
Amit viszont biztosan kipróbálnak otthon, az a különböző mobilalkalmazások széleskörű használata. Az Extrém Talajtani Tábor során ebből a szempontból olyan új távlatok nyíltak meg a fiatal lány előtt, amire nem is gondolt volna. „Meglepett, hogy ennyi applikáció, ennyi felület elérhető, ami segítheti a gazdálkodást, ami naprakész információval szolgál. Ezeket nagyon hasznosnak tartom, és örülök, hogy megismerhettem a digitalizációban rejlő lehetőségeket. Ezeket mindenképpen megmutatom otthon a szüleimnek, és biztosan foglalkoznak majd vele.”
A fiataloké a jövő – de a talajainké is?
A rövid beszélgetés után Dr. Dobos Endrével is sétálok egy kicsit a tarlón, miközben a fiatalok már az ásó mellett pihenőként kormányt is ragadhatnak. Egy precíziós John Deere traktorban újabb élményeket, és újabb tudást szerezhetnek, amiben nincs hiány a nádudvari programon.
„Nagyon jól szórakozunk ezekben a napokban, de ha őszinte akarok lenni, amit az országban látok, az inkább ijesztő. Nagyon rossz állapotban vannak a talajok, és gyakorlatilag elkéstünk” – vált komolyabb hangvételre az addig folyamatosan viccelődő, diákokat ugrató, jókedvű szakember. Mint mondja, régóta próbálja megszólítani a gazdatársadalmat, de sokáig nem járt sikerrel. Az elmúlt években viszont egy komoly marketingmunka eredményeként elkezdték hallani a hangját. A talajtani tábor mellett a KITE Zrt.-vel közösen eljut a gazdálkodókhoz, ráadásul a közelmúltban három nagy agrárkiállításon is részt vehetett, tehát van előrelépés. Kérdés, hogy ez nem túl késő-e…
„A legrosszabb forgatókönyv az elsivatagosodás. Gyakorlatilag a Száhel övezet is hasonló módon alakult ki, csak sokkal szárazabb klímával. Volt egy kevés feltalaj, túl sok lett rajta a marha, eltűnt a növénytakaró, jött az eső, és elvitte a felső réteget, ami után a terület nem tudott regenerálódni. Nos, ezeken a mezőségi talajokon a humuszos A szint egyre jobban hígul, belekevertük a B szintet, és ha így megy tovább, a végén teljesen eltűnik a legértékesebb réteg” – vázolja fel az ijesztő jövőt Dr. Dobos Endre, aki szerint az alkalmazott technológia a legtöbbször felülírja a talajt. A legnagyobb baj véleménye szerint éppen az, hogy a talaj sokszor nem része az alkalmazott technológiának. Annak pontos, részletes ismeretének és a megszerzett tudásanyag felhasználásának hiánya komoly problémákat eredményez majd a közeljövőben.
„Azt gondolom, hogy az irányelvek tiszták és egyértelműek. A menetszámot csökkenteni kell, a szervesanyagot növelni, miközben érdemes minimalizálni a talaj bolygatását” – szögezi le Dr. Dobos Endre, ami után azonnal fel is vetem neki a no-till rendszer alkalmazásának lehetőségét.
„Az a bajom a no-tillel, hogy Magyarországon sokan félreértelmezik. A gyors, hirtelen átállás például nem megoldás. Nem lehet hűbele Balázs módjára beleugrani, nem lehet forgatásos talajművelés után egyik napról a másikra felhagyni a talajműveléssel. Ha a rossz állapotban lévő talajokat hirtelen átállítjuk, az további problémákat okozhat. Rövidtávon a sekélyebb műveletekkel kezelni lehet a szerkezetromlást. Véleményem szerint az irányítást csak fokozatosan lehet visszaadni a természetes rendszereknek. Ebben az esetben fontos lesz, hogy minél több gyökér legyen a területen, ami javíthatja a vízháztartást. Ahol megfelelő mennyiségű víz van, ott szaporodhatnak a mikrobák, ott serken a talajélet, ott jobb lesz a talaj szerkezete. Hosszútávon egy egészségesebb környezet alakulhat ki. Az évenkénti forgatással gyakorlatilag ezt szüntetjük meg, ezt zúzzuk össze. Olyan rendszerre van szükség, ami megtámogatja a sűrű gyökérrendszert. Ahhoz, hogy egy rossz talajból jó talaj legyen, nagyon keményen, tudatosan kell építkezni, és ez az, amit nagyon sok no-tilles gazdálkodó elfelejt. Sokan egyből váltanak, ahelyett, hogy például lazítanának. Azt évről-évre egyre kevesebbszer, amíg kialakul a megfelelő gyökérrendszer. Ha ez megvan, arra nagyon kell vigyázni. Persze nem biztos, hogy mindig jó döntéseket hoz az ember, de az a legfontosabb, hogy mindig oda kell figyelni a talaj pillanatnyi állapotára, hogy az éppen mit igényel. Véleményem szerint csak onnantól beszélhetünk no-till rendszertől, amikor ez a sokat emlegetett gyökérrendszer stabilan kialakult, a talajszerkezet pedig a javulás útjára lépett. Amikor megemelkedett a szántóföldi vízkapacitás. De a véleményem az, hogy még ekkor is érdemes odafigyelni, és indokolt lehet 2-3 évente egy lazítóval végigmenni a területen” – fejti ki Dr. Dobos Endre, majd hozzáteszi: „az a baj a magyar mezőgazdaságban, hogy nagyon sokan szélsőségekben gondolkodnak. Vagy igen, vagy nem. Pedig a valóság mindig a szürke árnyalatai között van, különösen Magyarországon. Itthon nagyon nehéz egységes technológiát kialakítani a talajtani, domborzati, technológiai változatosság miatt.”
Megújulás, régi és új táborozók
2020-ban még meglepődtem azon, hogy mennyire népszerű, és mennyire élvezhető a talajtani tábor. Ezúttal viszont a hangulatot és a programok sokszínűségét már megtapasztalt újságíróként tértem vissza a nádudvari határba. A táborozók közül is sokan visszatérő vendégek, miközben új érdeklődők is vannak. Ez mindenképp kihívást jelent a szervezőknek, így a KITE Zrt. munkatársainak is.
„Alapvetően mindig próbálunk újat belevinni a rendszerbe. Az alapelv, hogy a fiatalok megismerkedjenek a talajtannal, verejtékes munkával kiássák a szelvényt, testközelből lássák, és megértsék a folyamatokat. Amit minden évben hozzá tudunk tenni, az például a precíziós gazdálkodás, a termesztéstechnológia. RTK rendszer automata kormányzással, sávművelés, dróntechnika. Azt látom, hogy a gyerekek több mint fele tavaly is itt volt, sőt már harmadik éve itt van, ezért nyilván folyamatosan meg kell újulnunk” – magyarázza Mészáros Gábor, a KITE Zrt. rendszerfejlesztési igazgatója.
Ennek a megújulásnak a része, hogy ezúttal a közeli Püspökladányban, az erdészeti kutatóintézetnél is van terepi program, ahol egy teljesen másfajta talajtípussal is megismerkedhetnek a fiatalok. Összehasonlíthatták az erdőt a szántóval, és ez különösen hasznos és tanulságos volt a számukra.
Persze Nádudvaron nemcsak a talajszelvények ásása, a traktorozás, a távérzékelés gyakorlati oldala várja az érdeklődőket, hiszen szórakozás nélkül nincs nyári tábor. A kemény munka mellé strandolás, grillezés, slambuc, sok nevetés és beszélgetés is társul. A tudásszerzés mellett fontos, hogy nagyon jó kapcsolatok alakulnak, barátságok kötődnek. „Nekem is itt van a két nagy gyerekem, már harmadik éve jönnek, és tudom, hogy tartják a kapcsolatot a többiekkel Facebookon, Instagramon. Beszélgetnek, találkoznak. Tehát összekovácsolódnak a gyerekek” – teszi hozzá a szakember.
Bár sokan vannak, akik végül nem a talajtannal, sőt, nem is az agráriummal foglalkoznak majd a jövőben, többen a gyakorlatban is használni fogják az Extrém Talajtani Táborban megszerzett ismereteket. A program nem titkolt célja ugyanis, hogy a szemléletváltás előidézése, meggyorsítása mellett a Miskolci Egyetem műszaki földtudományiképzéseire is felhívják a figyelmet, ahogy arra is, hogy a KITE Zrt. keresi azokat a fiatalokat, akikkel erősíteni tudja szakmai csapatát. „Az a tapasztalatunk, hogy már középiskolás szinten is látni, ha valaki tényleg komolyan érdeklődik a téma iránt. Nekik közösen segítünk, lehetőséget adunk. Aztán remélhetőleg ők is a KITE csapat tagjává válnak pár éven belül” – zárja bizakodva beszélgetésünket Mészáros Gábor, miközben egyre több táborozó érkezik hűsölni a sátorhoz. A talajszelvények lassan elkészülnek, és egy rövid drónbemutató után kezdődhet is azok kielemzése.