Az aktuális növényvédelemre jellemző, hogy a kártevők túlnyomó többsége befejezte tevékenységét erre az esztendőre, már csupán néhány aktív. Az egész évi szárazság hatására őszre jelentősen megnövekedett a mezei pocok népesség. A felszaporodás egyaránt jellemző a ruderális területekre, a szántóföldi évelő pillangósokra és a füvesített gyümölcsösökre. A kártevő aktív jelenléte vonzza a ragadozó madarakat, melyekből egyre többet lehet látni. A gyümölcsössel rendelkező földtulajdonosoknak és földhasználóknak is érdeke, hogy tisztában legyenek földjeik mezei pocok fertőzöttségével, nehogy a későbbiekben meglepetésként érje őket a nagyarányú kártétel. Friss, zöld táplálék híján a rágcsálók szívesen fogyasztják a gyümölcsfák gyökérzetét, mellyel tavaszig sok fa pusztulását okozhatják. Már a sorközök őszi tárcsázásával is sok mezei pocok pusztulását érhetjük el a lakott járatok tönkretételével. Mezei pocok fertőzésnél 100 négyzetméterenként ősszel 3-4 lakott járat veszélyes mértékű lehet.

Már több alkalommal esett szó a gyümölcsfélék moníliás fertőzéséről. Eddig a betegség elsősorban a molyrágta, jég verte termést érintette. A napokban lehullott eső hatására több gyümölcs, a szilva, az őszi alma kocsány körüli részén felrepedt, és a gyümölcsfertőző monília jellegzetes penészpárna telepei megjelentek. A termés megmentése érdekében azonnali szüretre van szükség.

A termés leszüretelése előtt érdemes záró permetezésként olyan készítményt használni, mely egyúttal védi a gyümölcsöket a tárolási betegségektől is. A permetezést bő lével, lemosásszerűen kell végezni.

A cseresznye és a meggy lombozata a szigminás- és a blumeriellás levélfertőzés hatására intenzíven hullik. A fertőzés eddig nem okozott különösebb gondot, de már a kisebb esőzések is felgyorsították a folyamatot, mely hatással lehet a rügyek egészségi állapotára és a jövő évi termésre.