Bródy János dalának címe éppen ide illik. Az elszálló gázárak egy jó nagy lapáttal tettek rá az amúgy is emelkedő termelési költségekre. Szóval mindannyian nagy bajba kerültünk. Ilyenkor a rövid távú profitmaximalizálás és a hosszú távú fenntarthatósági érdekek kellene, hogy a termelői fejekben megküzdjenek, remélhetőleg utóbbiak győzelmével. A helyzet azonban ennél sokkal bonyolultabb, hiszen a terményárak oldalán sem láttunk még ilyen zavaros piacot.
Jelenleg az amerikai tőzsdei gázár alig 40 százaléka a 2018 júniusi árnak. Ez persze nem vigasz, sőt! A legutóbbi mélypontja, 2020 februárja óta az amerikai tőzsdei gázár közel háromszorosára emelkedett. Európában még zavarosabb a helyzet. Kontinensünk politikai beavatkozásoktól sem mentes földgázpiacán még nagyobb ármozgásokat látunk.
Henry Hub földgáz amerikai tőzsdei ára, USD/gallon
Forrás: https://markets.businessinsider.com/commodities/natural-gas-price
Az Erste Bank legfrissebb elemzése már arról szól, hogy Putyin megígérte, Oroszország növelni fogja a gázszállításokat, amire megnyugodott az energiapiac, és csökkentek az árak. Igaz, még így is magasan állnak. A referenciának számító holland nagykereskedelmi gáz ára történelmi csúcsra, 150 euró/MWh-ra nőtt, innen aztán az orosz hírre 114 euróra mérséklődött. Az oroszok nyilván hangot adnak annak, hogy a legújabb gázvezeték német tanúsítása, engedélyezése fogja megnyugtatni a piacokat. Mindehhez hozzáteszem, hogy az árcsúcs kialakulásában az orosz gázszállítások szűk keresztmetszetei is szerepet játszottak. Mint ahogy a koronavírus-járvány enyhülésével elindult újranyitás (a maga növekvő energiaigényével, kereslet-emelkedésével), Európa széntől való távolodása, az Északi-tenger szélhiányai, a közelgő tél, és a felhalmozási törekvések is. A felhalmozás nem csak a pandémia miatt kialakult természetes reflex, hanem az előző tél során igen lecsökkent gázkészletek miatt is szükséges. Az európai gáztározókban évtizedek óta nem volt olyan kevés készlet, mint most, miközben Oroszországból jóval kevesebb gáz érkezett, mint szokott, a folyékony gázkészleteket pedig elszívja az ázsiai piac. Nekünk, európaiaknak tehát egy korán jövő kemény tél nagyon sokban fog kerülni.
Hogy miért kell ezekkel tisztában lennünk itt az agráriumban?
Azért, mert globális élelmiszer infláció egyik legnagyobb hajtóereje a műtrágyaköltség. Az alapanyagköltség emelkedése miatt egyre-másra állnak le a műtrágyagyárak, vagy csökkentik termelésüket. Ehhez a szállítás nehézségei és költségének ugrásszerű emelkedése is hozzájárulnak. A helyzet komplexitásának érzékeltetésére említem, hogy a Fehéroroszország elleni embargó érinti az ottani nagyüzem termelését is, mint ahogy Kína energiatakarékossági intézkedései miatt is csökkentek a műtrágyagyárak gyártókapacitásai. Az eset tökéletes példa a piacon való látás, a felkészültség hatalmas jelentőségére. Aki ugyanis számított arra, hogy az energiaárak jelentős emelkedés előtt állnak, és bevásárolt műtrágyából, komoly versenyelőnybe került. Beszéltem ma ilyen ügyfelünkkel. Joggal optimista a jövő évével kapcsolatban.
A magas műtrágyaárak miatti felhasználás-visszafogás leginkább a globális kukoricapiacon lesz érzékelhető, de a talajok állapotának romlását is felgyorsítja majd. Hangsúlyozom, a jelenség nem hazai, globális. Ha nem lesz gyors visszarendeződés, amire azért az orosz lépés ellenére sem szabad fogadásokat kötni, a nitrogén hatóanyag kínálatának szűkülését, további műtrágyaár emelkedéséket vetítek előre. Ez csökkenő kijuttatást és kisebb termést jelent. Ehhez a kukoricaterület csökkenése is keményen hozzá fog járulni. Helyére kisebb nitrogén igényű növények, vagy éppen más takarmánynövények kerülnek, hiszen a dráguló kukorica egyre nagyobb teret nyit nem csak az importnak, hanem például az árpának is. A kisebb kukoricatermés sem hazai jelenség lesz, ami a magas árak tartóssága felé mutat. Ezeken az árakon a feldolgozók, a felhasználók mozgástere beszűkül. Ez rendre koncentrálódást szokott maga után vonni. Pedig az állattartókat az ág is húzza. Ezt a pandémia okozta keresleti és szállítási zavarok, az állatjárványok, a szigorodó tartási szabályok, a helyettesítő termékek, és a sertéseknél például a csökkenő felvásárlási árak is okozzák, az emelkedő költségek és a munkaerőgondok mellett. Végső soron az emelkedő input és terményárak tovább kell, hogy guruljanak az értéklánc vége, a fogyasztó felé. Ezzel ugye az agráriumnak tartós gondjai vannak, de az inflációnak is további gerjesztője maradnak.
Ma mennyiért nem adod el a kukoricád?
Egyébként, információim szerint délről már gazdaságosan lehet behozni kukoricát az országba. Ez úgy történhetett meg, hogy elszakadtunk a nemzetközi piacoktól azáltal, hogy eltűntek az eladók a piacról. Kisebb termés, rosszabb minőség jellemzi a már zajló kukorica betakarítást. Az emelkedett hangulatban pedig napról-napra megy felfelé az ár. Ezt a gazdálkodók stabilabb tőkehelyzete, és tárolókapacitásai is segítik. Még jobb árakra számítanak.
Szép új világ
Meggyőződésem, hogy a pandémia idején kialakult új árszínvonal a világ élelmiszerpiacain tartósan velünk marad. Új korszakba léptünk. Az élelmiszerek felértékelődése tartós, de mögötte kemény átrendeződések is meghúzódnak. Árhullámok mindig is leszek, de a pandémia előtti szintek nem térnek vissza. Mégpedig azért, mert az időszakos áruhiányok, szállítási nehézségek akuttá váltak, és a gazdaság teljes spektrumát érintették és érintik. Ez pedig egy felfelé tartó árspirállá változott. Az egymást erősítő folyamatokat a félelem katalizálja. Félelem az ellátási nehézségektől, amit a kiugrott brit piac fényesen alá is támaszt. Tanulság: nem falakat kell magunk köré emelni, hanem versenyképes gazdaságot építeni, ami a szükséges szinten tartja az importfüggést. A már említett hangulati elemek is a tartós árváltozásokat erősítik. A harmadik érvem az új élelmiszerárszintek tartóssága mellett az új élelmiszerpiaci szegmensek szélesedése. A magas hozzáadott értékű, ma leginkább helyettesítő termékeknek titulált új típusú élelmiszerek leginkább az állati termék értékláncokhoz kapcsolódnak. Elnevezésükön el kell vitatkoznunk, de a piacok újraosztásában betöltött szerepük vitathatatlan. Piacuk az előrejelzések szerint 2030-ra a globális húspiac minimum 10 százalékának megfelelő szintre nőhet. Ahogy (a szakmai indokoltság határait feszegető jogszabályi szigorításokkal, politikai támadásokkal megerősített piaci tendenciák mentén) drágulnak a hagyományos termékek, lesznek ezek egyre versenyképesebbek. A kibocsátás növekedésével amúgy is csökkenő előállítási költségeik, és a rájuk aggatott környezetvédő címke hatalmas, koncentrált előállítói kört hoz létre. A helyüket kereső, megtérülést vadászó, befolyásos vagyonok itt jó talajra lelnek. Adja magát a párhuzam gépjárműgyártás világpiacának erőszakos átrendezésével az elektromos autózás irányába.
Összességében: Rendkívüli időket élünk. A műtrágyaárak emelkedése olyan mértékű, ami önmagában képes a szántóföldi kultúrák, főként a szokásosnál gyengébb színvonalú kukoricatermés jövedelmét elvinni. A helyzet annak ellenére nem rövid távú jelenség, hogy a tőzsdei árak az orosz bejelentésekre elkezdtek korrigálni. Az emelkedések fent említett többi oka ugyanis továbbra is fenn áll. A tovaguruló hatások üzemenként eltérő hatással lesznek. Vannak nyertesek, akik időben beszerezték inputigényüket, és vannak vesztesek, akiknek az áremelkedések elviszik a jövedelmét. A gazdák fogják a fejüket és a készleteiket. A helyzet bebizonyította, mekkora hatalom az informáltság, a piaclátás, az előrejelzések ismerete. E téren mindannyiunknak van hová előre lépni. A precíziós gazdálkodás fogalmába bizony az aratás utáni műveletek is bele kell, hogy tartozzanak, a raktározás, értékesítés is.
A szerző az Erste Agrár Kompetencia Központ vezető agrárszakértője
