November végén „néztünk szét” utoljára az őszi vetésű gabonákban, talán most, hogy túl vagyunk a tél derekán, érdemes ezt ismét megtennünk. Azóta sok minden történt a vetésekkel, azokat a mi vidékünkön lepte hó és lepte ónos eső, érték erős lehűlések hótakaróval és érték hótakaró nélkül. Mindezek hatása kezd meglátszani az állományokon. Érdemes tehát szétnéznünk a határban, milyen kép fogad minket január végén.
Milyen az állományok fejlettsége?
A rövid válasz a kérdésre az, hogy nagyon vegyes a kép. Ami az árpákat illeti, sokszor fordul elő, hogy nagy zöldtömegű, buja állományok mennek a télbe, amelyek a relatív tápanyaghiány miatt már az ősz során elkezdenek sárgulni, ami aztán végig is kíséri őket az egész tél során.
Most nem sok ilyen területet látni, kevés a túlfejlett állomány, van ugyan, de a szokásosnál kevesebb (1. kép). A búzáknál sokkal egyértelműbb a helyzet, ott alig látható erősebben fejlett növényekből álló, bokrosodásban előrehaladott állapotú állomány (2. kép). A búzavetések zöme gyenge (3. kép), az ilyen területeken a fagyok hatása is kezd látszani a búzanövényeken, helyenként barnulnak, vörösödnek (4. kép).
Gombabetegségek
November végén említést tettem már a főként az árpaföldeken látható barna levélfoltosság kórokozójáról. Ennek a gombabetegségnek a tüneteit néhány táblán kifejezetten nagy számban lehetett megtalálni már a késő őszi időszakban is.
Mostanra annyit változott a helyzet, hogy a megbetegített levelek, részben a hideghatásnak köszönhetően sárgulnak, pusztulnak, helyenként már le is száradtak (5. kép). Ha akad ilyen, levelét nagyobb arányban elvesztett állományunk, akkor érdemes megnézni közelebbről, a leszáradó leveleken könnyen megtalálhatjuk a tüneteket (6. kép). Ezzel jelenleg nincs dolgunk, de ha a tavaszi időjárás hűvös lesz és nedves, a fertőzés fellángolhat és beavatkozásra is szükség lehet. Azonban a szokásos, többnyire száraz viszonyok blokkolják a megbetegedést.
Ebben az időszakban a gabonalisztharmatot is megtalálhatjuk már a búza és árpaföldeken. Belenézve néhány táblába, az volt az érzésem, hogy a fertőzés erősödik, helyenként kifejezetten sok tünetet találtam a leveleken (7. kép).
Gyomnövények
A novemberi határszemlekor már említettem azokat a gyomnövényeket, amelyek ősszel, vagy akár télen is kikelve együtt telelnek át a gabonáinkkal.
Most ezeket ugyanúgy meg kell említenem, mert pl. a veronikafélékből erősen fejlett növényeket (8. kép) ugyanúgy találtam, mint néhány lombleveles, esetleg kelőfélben lévőt. A jelenlegi időjárási körülményeket ezek a gyomnövények mindenfajta komolyabb károsodás nélkül fogják túlélni, nem szabad abban reménykednünk, hogy azok a legkisebb mértékben is hátráltatnák a fejlődésüket.
De, ugyanez igaz azokra az egyszikű gyomokra is, amelyek ugyancsak kikelnek már az ősz során és együtt fejlődnek a kultúrnövényekkel. Egyes táblákban ezekből is nagyon nagy egyedszámot találhatunk (9. kép).
Vadkár
Ha tél, akkor természetesen megjelenik a vadkár is a gabonavetésekben, ami ebben az országrészben főként az őzeknek és a mezei nyulaknak köszönhető.
Bár helyenként jelentősebb lombvesztést is okozhatnak, azonban a rágáskár ritkán éri a bokrosodási csomót és a tenyészőcsúcsi részeket, az ebből fakadó közvetlen terméskiesés minimális lesz. Érdekes viszont látni, hogy a fagy hatása mennyivel jobban megmutatkozik a károsított (11. kép), mint a vadkárral nem érintett növényeken. Természetesen taposással járó kártétel is előfordulhat ilyenkor, az erősen fagyott leveleket ért fizikai behatások azok fokozott károsodásához vezethetnek.
Felfagyás?
A közelmúltban térségünk kapott egy kis havat, amely egyrészt jótékonyan védte pár napig a vetéseket, másrészt pedig végre hozott egy kis csapadékot. Most, hogy elolvadt, a talaj felső, nedves rétege keményen átfagyott (ez az egyetlen oka annak, hogy nem mutatok a bokrosodás mértékéről fényképeket, mert szó szerint ki kellett volna faragni a növényeket a fagyott talajból.) Jelenleg van tehát a talaj felső rétegében nedvesség, ami az időjárási körülmények függvényében okozhat még meglepetést. Az előrejelzésekre nézve az látszik, hogy a következő időszakban az éjszakai fagyokat nappal pozitív tartományba emelkedő hőmérséklet követi. Ez a hőingadozás kötöttebb talajokon akár az állományok felfagyását is eredményezheti, ami veszélyes lehet a gyengén fejlett növényekre, azokat a talajból „kiemelheti”, gyökereik elszakadhatnak. Ezért, érdemes lesz előkészíteni a hengereket és ha veszélyesnek látjuk a helyzetet, megjáratni azokkal az őszi vetéseket. Felfagyás esetén a művelet „visszanyomja” a talajba a növényeket, javítja a talaj-gyökér kapcsolatot.
De, a felkészülésünk akkor sem megy veszendőbe, ha netán a felfagyás mégsem következne be. Ugyanis, amennyiben száraz viszonyok jönnének, ami miatt a talajaink kiszáradnának, a meglévő nedvesség megőrzése érdekében a hengerezést még inkább el kell végeznünk! Arról nem is beszélve, hogy a hengerezés segíthet a most eléggé gyengének tűnő bokrosodásban is. A művelet stresszhatást vált ki a „megtört” növényekből, ami miatt növekszik azok tápanyag- és vízfelvétele, fokozódik a sarjképzés. Az alapján, ami most látszik az őszi búzákban, érdemes megfontolni ezt a beavatkozást a kora tavaszi időszakban.
