A napraforgót, amely vetésterületét tekintve a harmadik legnagyobb szántóföldi növényünk, inkább „gombás” mintsem „rovaros” növénykultúraként emlegetjük. Ami nem azt jelenti, hogy ne lennének olyan kártevői, amelyek időnként akár komolyabb károkat is okozhatnak. A tavalyi év is hozott ebből a szempontból meglepetéseket, én legalábbis így láttam.
Talajlakó és fiatalkori kártevők
A napraforgótermesztésben a kelés időszaka egyes rovarkártevők miatt izgalmasan alakulhat. Azokon a területeken, ahol a barkókártevők (kukoricabarkó, hegyesfarú barkó, fekete barkó) felszaporodtak, kártételükkel akár jelentős tőhiányt is okozhatnak.
A csírázó, kelőfélben lévő vagy szikleveles növényeket jelentős rágáskár érheti (1. kép), amely, ha a tenyészőcsúcsot is érinti, a növény elpusztul, az állomány hiányos lesz. A neonikotinoid-típusú rovarölő csávázó hatóanyagok hosszú éveken át megoldották ezt a problémát, azonban ezek használatára már régóta nincs lehetőség. Így egyetlen megoldás van, a területek gyakori szemlézése, az előző évi kukoricatábla felőli bevándorlás szegélypermetezéssel történő megakadályozása, vagy szükség esetén a teljes felület kezelése tartamhatást biztosító rovarölő készítményekkel. A kukoricaterületek növekedésével, valamint a védekezési lehetőségek csökkenésével hosszabb távon a barkókártevők felszaporodásával kell számolnunk. A tavalyi évben azonban jelentősebb kártétel nem alakult ki, a sokéves átlagnál hűvösebb áprilisi, valamint a hűvös és csapadékos májusi időjárásnak köszönhetően a kártevők aktivitása mérsékelt volt. Ugyanennek volt köszönhető, hogy az egyes évjáratokban jelentős tőpusztulást okozó drótférgek is alacsony kártétellel jelentkeztek. E kártevők miatt a tavalyi évben a tapasztalataim szerint jelentősebb tőhiány nem alakult ki.
Lombkártevők
Ha nem is túlságosan gyakran, de előfordulhatnak olyan évjáratok, amikor a lombrágó hernyók (2. kép) jelentős levélfelületvesztést okozhatnak. Ezekért a legtöbbször bagolylepkék, a gamma-, a somkóró-, valamint ritkábban a gyapottok-bagolylepke hernyói a felelősek. Az előző évben én nem tapasztaltam jelentősebb egyedszámot és kártételt, elvétve természetesen találhattunk hernyókat a lombozaton, de elhanyagolható volt az álaluk károsított lombfelület nagysága.
Azonban a lombozatot károsítók között a tavalyi évben találhattunk egyet, amely a megszokottnál jelentősebb kártétellel jelentkezett, ez pedig a kétfoltos takácsatka (3. kép). Az atkakártétel napraforgóban való megjelenése, annak mértéke az utóbbi években egyre növekszik. Ebben szinte biztosan szerepet játszik az éghajlatunk változásából fakadó felmelegedés és csapadékhiány. A tavalyi forró nyári időjárás segítette a kártevőt, amelynek kártétele a lombozat nagyarányú leszáradása miatt helyenként a gazdasági kár szintjét is elérte (4. kép).
Kártevők a napraforgótányéron
A napraforgó rovarkártevői közöl nem sok olyan van, amelyeik a tányért károsítaná. A levéltetvek rendszeres megtalálhatók ugyan a pikkelylevelek alatt, de számottevő kár ritkán fűződik a jelenlétükhöz.
Ettől már fajsúlyosabb kártevők a mezeipoloskák (5. kép), amelyeknek több faja is károsíthatja a napraforgót. Bár megemlítésükre itt, a tányérkártevők között kerül sor, azonban a levélnyeleken is okoznak jól látható, parásodó sebzéseket (6. kép). Jelentősebb kártételükkel ritkán találkozhatunk, de nagy egyedszámnál megtörténhet, hogy a fejlődő kaszatokat megszúrva sérül a bélállomány, amely ilyen esetben minőségi és mennyiségi kárt is szenvedhet. A tavalyi évben én mind a levéltetveknél, mind a mezeipoloskáknál a szokásos mértékű fertőzést tapasztaltam, komolyabb gondot nem okoztak.
Van azonban egy feljövőben lévő rovarkártevő, amely más kultúrákban komoly problémákat képes okozni. Ez a gyapottok-bagolylepke, amelynél korábban is előfordult már – de inkább csak a nagyon erős felszaporodásukat hozó gradációs években – hogy megjelentek a napraforgótáblákon is, károsítva a lombozatot (7. kép) és a tányérokat (8.kép). Azonban megjelenésük tendenciaszerűen is erősödni látszik, mintha évről évre több hernyót, több károsított tányért lehetne találni az állományokban. A tavalyi év kártétele a tapasztalataim szerint nem volt kiemelkedő, annak ellenére, hogy az erősebb gyapottok-bagolylepke fertőzést eredményezett kukoricásokban a szokásosnál. A napraforgótáblákon ennek ellenére nem okozott nagyobb gondot a szokásosnál.
Ezek mellett az ismert rovarkártevők mellett a tavalyi évben egy olyan is jelentkezett, amelyből valóban ritkán látni ekkora egyedszámot a napraforgótáblákon. Ez a kártevő az amerikai kukoricabogár, amelynek kifejlett egyedei nagy tömegben települtek be a virágzó állományokba, ahol a virágszirmokat károsították (9. kép). Ennek szerencsére a hozamra különösebb hatása nem volt, ezért beavatkozásra nem volt szükség.
Visszatekintve az előző évi napraforgószezonra, az állományokat általánosan érő, komolyabb, esetleg extra növényvédelmi beavatkozást igénylő rovarkártétellel nem találkoztam.
Sorozatunk következő részében a napraforgóban előző évben fellépő gombabetegségek kerülnek sorra.