A barkókártevők a fiatal kapásnövényeinket súlyosan károsíthatják, ezért azokat a keléstől kezdődően figyelnünk szükséges és azonnal be kell avatkoznunk, amint a kártétel első jeleit észleljük.
A kukorica-, napraforgó, és cukorrépaállományokat több barkófaj egyedei is károsíthatják. Leggyakrabban a kukoricabarkó (Tanymecus dilaticollis), a hegyesfarú barkó (Tanymecus palliatus) egyedeivel találkozhatunk, de egyre gyakoribb a fekete barkó (Psallidium maxillosum) is. Ezek a fajok minden kapáskultúránkban megjelenhetnek, azonban lisztes répabarkó (Bothynoderes punctiventris) kizárólag a cukorrépában jelentkezik kártételével.
A barkók fiatalkori kártevők, kártételükre kizárólag a kelőfélben lévő, vagy néhány leveles állapotban lévő, fiatal állományokban számíthatunk. Kukoricában főként a levelek rágásával, karéjozásával okoznak akár jelentős levélvesztést is (1.-2. kép), de ha a levél főerét átrágják, a „levéltörés” is megjelenik.
Bár a kukorica-csíranövény rágásával elvileg okozhat tőpusztulást is, azonban ez nagyon ritkán fordul elő. Napraforgóban azonban már más a helyzet, ott a növény pusztulásával is járhat a kártétel, amennyiben a kártevők átrágják a sziklevelek alatti szárrészt. A kártétel ennél a növénynél is sokszor csak a szik- és lombleveleken mutatkozik (3. kép), de itt van esély a tőpusztulás miatti állományritkulásra is.
A cukorrépa esetében a tőpusztulás még könnyebben előfordulhat, a szikleveles, vagy a fiatal, kétleveles állapotú répanövény habitusának köszönhetően érzékenyebb a barkók kártételére, de többnyire a kártétel ennél a növénynél is a levelek karéjozása, rágása (4. kép).
A barkókártevők, legyen szó bármelyik fajról is, akkor tudnak igazán nagy kárt okozni, amikor növényeink fejlődése valamilyen okból kifolyólag lelassul, vontatottá válik. Amennyiben ez tavaszi vízhiány miatt következik be, száraz és meleg időjárási körülmények között, a veszély még fokozottabbá válik. Ezért ilyen helyzetben naponta ellenőriznünk kell a tábláinkat, hogyan alakul a kártevők betelepedése és kártétele. A leggyakrabban károsító kukoricabarkó (5.-6. kép) az előző évi kukoricatábla talajában is telelhet, így, ha ismételten kukorica kerül a területre, ott a tábla belsejében foltszerűen is megmutatkozhat kártétele.
Amennyiben viszont a szomszédságban található ilyen terület, a kártétel a mezsgyehatár mellett fog először megmutatkozni, így azon a részen kell a területünket ellenőrizni, ugyanis a barkók nagyon ritkán repülnek, szinte mindig gyalogosan közlekednek. Ilyen bejáráskor a kártétel mellett kereshetjük magukat a kártevőket is. Bár inkább az esti órákban aktívak, de napközben is megtalálhatjuk őket, akár a talajon gyalogolva, akár a növények körüli talajrögök alatt (7. kép), vagy kukorica esetében a levélhüvely belsejében (8. kép). Kukoricabarkó esetében a 3-4 db/m2 számot kell megjegyeznünk, ez ugyanis a kártételi küszöbérték. Amennyiben ilyen egyedszámot találunk, védekeznünk kell!
Néhány szó a védekezésről. Vannak olyan „barkós” területek, amelyet annak művelője már jól ismer, ezeken rendszeresen, évről-évre előfordulhat kártételük. A korábbi években az ilyen helyeken már előzetesen felkészülhettünk a védekezésre, vethettünk neonikotinoid-típusú rovarölő csávázószerrel kezelt magot, amely hosszan és igen hatékonyan fejtette ki hatását (9. kép).
Ez a lehetőségünk a hatóanyagok betiltásával megszűnt, egyetlen kivétel a cukorrépa, ahol szükséghelyzeti engedéllyel az idei évben alkalmazható ez a technológia. Marad tehát az állománykezelés, mint egyetlen védekezési lehetőség. Amennyiben olyan táblaszomszédunk van, ahonnan a kártevők betelepedésére számítunk, az érintkező táblarész két-három keretszélességben elvégzett körbeszegése egy rovarölő készítménnyel eredményes és hatékony lehet, megakadályozza a betelepülést, a „frontális támadást”. A szerválasztásnál lehetőség szerint tartamhatással rendelkező, hatását gyomorméregként is kifejtő hatóanyagot válasszunk. A napközbeni permetezésnél ugyanis nagyon sok kártevő elérhetetlen a permetlé számára a talajrögök alatt, amelyek így károsodás nélkül élik túl a beavatkozást. Azonban a gyomorméregként is ható készítmény a táplálkozás során kifejti majd hatását. Amennyiben kontakt hatóanyagot választunk, az lehetőleg legyen mikrokapszulázott, amely hatáskifejtését meghosszabbítja, vagy kezeljünk az esti órákban, amikor az aktívan mozgó barkókat nagyobb valószínűséggel érjük el. Ha a védekezésre agrotechnikai megoldást keresünk, akkor minden olyan tényező annak tekinthető, amely növényeink gyors és egyöntetű kelését, a robbanásszerű kezdeti fejlődését segíti. Ennek révén ugyanis gyorsabban nőhetnek ki a „kártevők foga alól”, így azok kártétele mérsékelhető.
Most sorolnak a kukoricák, a napraforgók, veszélyes időszakban vagyunk, nem szabad félvállról vennünk a barkókártételt. Járjuk a területünket és védekezzünk, ha szükséges!
