Magyarország és Európa sikeresen kilavírozta magát a 2022-es energiaválságból. Segített ebben a gyors keresleti és kínálati oldali alkalmazkodás, valamint a szerencsésen meleg előző tél.
Az Öreg Kontinens diverzifikálni tudta az energiaútvonalait és fokozta LNG-importját, elsősorban Észak-Amerikából. A tavaly jelentősen visszaesett fogyasztás pedig a mai napig sem állt talpra. Közel 20 százalékkal kevesebb gázt fogyaszt Európa, mint a háborút megelőzően.
Az európai földgáz egyéves határidős ára már „csak” kevesebb, mint duplája a háborút megelőző évek átlagának. Az USA-ban ugyanakkor ennek csupán harmadába kerül a gáz, ami hatalmas versenyelőny az amerikai gazdaságnak. Ráadásul ezt az előnyt Ázsiával szemben is élvezi, hiszen a keleti kontinens is jelentős importra szorul. A földrészek között kitágult árkülönbözet gigantikus arbitrázslehetőséget biztosít a háború óta.
A bejegyzés a Tele Energiával sorozat része.
Hogy kié a mézes-, vagyis a pénzesbödön?
Nem kizárólag az földgázeportőröké, azaz nem kizárólag az LNG- (cseppfolyósított földgáz) termináloké, hanem a velük korábban hosszú távú szerződéseket kötő európai és ázsiai kereskedőké is. Lengyelország például 2018-ban megállapodott egy akkor még csak tervezőasztalon lévő amerikai LNG-vállalattal, hogy az amerikai gázárhoz indexálva vásárol majd tőlük földgázt.
Ennek az előnyét az Orlen részvénytársaság és a lengyel gazdaság az idei évtől már élvezi is, jóval az európai ár alatt jutva a létfontosságú energiahordozóhoz. Ugyanakkor az orosz gázcsap elzárása után elkapkodott szerződés nélküli spot piacon a profit az LNG-exportőröknél landol(t).
Az árolló tágra nyílt, földgázból pedig nem ott kell sok, ahol olcsón kitermelhető. A beinduló újabb LNG beruházási ciklusról a következő bejegyzésemben olvashatnak.
(Vezérkép: PublicDomainPictures/Pixabay)
