A magyar gazdák az Országos Jégkármérséklő Rendszert (JÉGER) kiáltották ki a példátlan mértékű aszály felelősének, és sok évtizedes kísérletek támasztják alá, hogy akár igazuk is lehet.
Páratlan mértékű csapadékhiány tapasztalható Magyarország nagy részén szinte a tavasz óta. Bóna Szabolcs agrár- és élelmiszergazdaságért felelős miniszter előzetes értékelése szerint az idei szezon még az „évszázad aszályát” hozó 2022-es évnél is rosszabb lesz a szántóföldi növények termésátlagát tekintve. A gazdák tanácstalanok, és végső kétségbeesésükben az Országos Jégkármérséklő Rendszer (JÉGER) ellen fordultak.
Ilyesfajta jégkármérséklő technológiákat már évtizedek óta alkalmaznak hazánkban, az ország teljes területét lefedő JÉGER kiépítésére 2018 -ban került sor. A NAK üzemelteti, és a talajgenerátorok a HungaroMet riasztására lépnek működésbe, a zivatarok kialakulása előtt 2-3 órával. Acetonos ezüst-jodidot párologtatnak el, a hatóanyag pedig a feláramlással a felhőkbe jut, és ott növeli a jégszemek számát, ezáltal garantáltan csökkenti a méretüket, így mérsékli a potenciális károkozó képességüket.
2019-ben a NAK oldala úgy értékelte a rendszert, hogy egyértelműen beváltotta a hozzá fűzött reményeket. 2018-ban ugyanis a gazdálkodók 37 ezer hektárra jelentettek be jégkárt, ami nagyjából fele volt a 2017-es, utolsó országos védekezés nélkül töltött év értékének, miközben a közeli-távoli szomszédságunkban (Horvátország, Ukrajna, Szlovákia, Lengyelország, Szlovénia) gyakoribban voltak a nagyobb jégkárok.
Megbízható vagy megbízhatatlan?
Akkor azt is aláhúzták, hogy „a jégkármérséklő rendszernek nincs befolyása a csapadék mennyiségére, alaptalan a félelem, hogy a rendszer miatt nincs eső, vagy hogy miatta van aszály. A védekezéshez használt ezüst-jodidnak sincsen semmilyen ismert káros hatása az emberre és a környezetre nézve, a hatóanyagot a gyógyászatban és az ivóvíztisztítás során is alkalmazzák.”
Mára azonban a gazdák bizalma megingott, és ez végül ahhoz vezetett, hogy 2026. július 31-től az Agrár- és Élelmiszergazdaságért Felelős Minisztérium döntése alapján csak 4 megyében (Baranya, Somogy, Vas és Zala) működik a jégkármérséklő rendszer piros riasztási fokozaton. Ahol a gazdák többsége kérte, ott viszont lekapcsolták a JÉGER-t, mindezzel együtt a miniszter kijelentette, hogy független tudományos testületnek kell majd megvizsgálnia a rendszer működését, és tényeken alapuló, megnyugtató döntéseknek kell születni arról, hogy köze van-e a példátlan aszály kialakulásához. Nagy gondot jelent, hogy nemcsak a NAK rendszere működik az országban, de autógyárak, napelemparkok, sőt lakóövezetek is használják, lényegében mindenféle kontroll nélkül.
Német kétely
Az eljárással kapcsolatban tőlünk nyugatabbra hamarabb felmerült a kétely. A Német Meteorológiai Szolgálat (Deutscher Wetterdienst, DWD) már 2025-ben állásfoglalást készített arról, hogy a „cloud seeding” nevű eljárás – magyarul a fent vázolt acetonos ezüst-jodidos felhőmagvasítás, felhőetetés – elméletileg valóban kisebb jégszemek kialakulását eredményezheti, ám a valóságban ennek hatékonyságát tudományosan nem sikerült bizonyítani.
„A radar-, kár- és biztosítási adatok elemzése sem mutat jelentős hatást azokon a területeken, ahol jégesőelhárító repülőgépek működnek. Sem a mezőgazdaságban, sem az építőiparban nem figyelték meg, hogy a jégesőelhárító repülőgépek csökkentenék a károkat”
– olvasható az állásfoglalásban. A német szakemberek hozzátették azt is, hogy a tornyosuló zivatarfelhőkben zajló mikrofizikai és dinamikus folyamatok még nem teljesen ismertek. Ezért nem lehet megnyugtatóan megmagyarázni, miért gyengül egy zivatarcella a felhőmagvasítás után, vagyis további kutatásokra van szükség ezen a területen. Sőt azt is kiemelték, hogy fennáll a lehetősége, miszerint a felhőmagvasítás növeli a heves esőzések és villámárvizek kialakulásának kockázatát, vagyis az eljárás hasznát igen kritikusan kell értékelni.
A DWD már egy 1993-as kiadványban beszámolt egy tanulságos, kontrollált svájci jégeső-elhárítási kísérletről, amely szintén nem hozott meggyőző eredményt. Alapos előkészítést végeztek, hiszen nem két külön területet hasonlítottak össze, hanem ugyanazon a területen véletlenszerűen kiválasztott napokon végeztek felhőoltást, míg más napokon nem. A meglehetősen pontosan definiált kísérlet 7 évnyi (1957–1963) eredményeinek statisztikai elemzése viszont nem talált különbséget az oltott és oltatlan jégesős zivatarok között, vagyis már legalább 6 évtizede tudjuk, hogy a felhőmagvasítás pozitív eredményei kétségesek.
Így zajlik a felhőmagvasítás:
Szereti az Agrofórum cikkeit?
Állítsa be, hogy gyakrabban jelenjenek meg a Google keresőben! KATTINTSON!
