Az idei nyár is megmutatta, hogy önmagában a föld kevés, az eredményes gazdálkodáshoz víz is szükséges.
Ha nincs eső, akkor öntözni kell, ám Magyarországon ez a lehetőség jelenleg kevesek kiváltsága. Nagyjából 130–160 ezer hektárnyi szántóföldre tudunk vizet kijuttatni, ami jelentősen kevesebb az Európai Unió átlagánál, gyors javulásra azonban aligha számíthatunk. Idén nyáron ráadásul a legnagyobb folyóink, tavaink is „csődöt” mondtak, a Duna vízhozamának és vízszintjének számottevő csökkenése már a Paksi Atomerőmű működését is veszélybe sodorta.
Ha a jövőben is hasonlóak maradnak a körülmények, akkor talán számunkra is követendő minta lehet az ausztrál vízgazdálkodás. A közelmúltban egy agráróriás megvásárolt egy 204 ezer hektáros szarvasmarhafarmot a távoli kontinensen, mégpedig a vízjogokkal együtt 29 millió euróért (10,5 milliárd forintért). Bármennyire is meglepő, az utóbbi tétel számít az igazán nagy fogásnak, hiszen Ausztráliában lassan már az aranynál is értékesebbé válik a föld mélyében megbúvó ivóvízkincs.
Éppen ezért már jó ideje privatizálták a földingatlanokhoz tartozó vizeket, ami azt jelenti, hogy senki sem használhatja azokat korlátlanul, sőt éppen észszerű spórolásra késztetik a gazdákat. A vizet áruvá tették, ezáltal az ausztrálok nemcsak a termőföldekkel, hanem az azokhoz tartozó víztulajdonnal is kereskednek.
Adják-veszik
Területarányosan felosztották a vízgyűjtőkhöz tartozó vízmennyiséget az egyes földek tulajdonosai között, és ezeket a meteorológiai mérések és a víztározók szintjei alapján számolják és osztják ki újra meg újra. Ha egy gazda például 10 millió literrel rendelkezik, de az aszályos év miatt csak 5 milliót öntözhet el, akkor annyi az az évi kvótája. Eladás esetén viszont a teljes 10 milliós „adagját” értékesítheti.
A brit CPC mostani 29 millió eurós vásárlása már a fent vázolt vízjogokat is tartalmazza. Ez nyilván nem mellékes, ha marhákat akarnak legeltetni, hiszen így a 15 ezernyi jószáguk itatása is megoldott. Az újonnan szerzett birtok vízkvótája 2,956 megaliter évente, és mivel a CPC már korábbról is rendelkezett ilyennel, így most 18,5 milliárd liter vízzel gazdálkodhat a térségben. Az ötlet jó, az elosztás igazságos és méltányos, ráadásul valóban működik a gyakorlatban, így sokak számára lehet követendő példa.
Gigantikus ausztrál öntözőrendszer:
Szereti az Agrofórum cikkeit?
Állítsa be, hogy gyakrabban jelenjenek meg a Google keresőben! KATTINTSON!