A második világháborút követő évtized nem volt könnyű Magyarországon, a Rákosi-rendszer túlkapásai pedig külön nehezítettek a helyzeten.
Rákosi-korszaknak nevezzük az 1945 és 1956 közötti időszakot, amikor Rákosi Mátyás sztálinista rendszerű totális diktatúrát épített ki Magyarországon. Mindezt szovjet segítséggel tette, és a forradalomig tartó korszakot szinte folyamatosan fokozódó elnyomás jellemezte. A nehézipar és hadiipar aránytalanul nagy terheket követelő fejlesztése a lakosság nyomorát idézte elő.
A mezőgazdaságban a korszak olyan furcsaságokat eredményezett, mint a gyapot, a rizs és a citrusfélék erőltetett termesztése, bár hazánk klímája ezekhez a kultúrákhoz nem igazán volt alkalmas. A Rákosi-éra vége felé elérkeztek a beszolgáltatások és padláslesöprések évei, és aki nem volt hajlandó szinte mindent beadni a közösbe, annak súlyos retorziókkal kellett szembenéznie.
A tanú című filmből alighanem sokan emlékezhetnek arra, hogy a feketevágásért is börtönbüntetés járt. Ha valaki teljesítette a beadását, akkor nagy kegyesen megengedték neki, hogy saját célra is vághasson disznót. De még azt is megvámolták, például azzal, hogy a helyi zsírgyűjtőnek néhány kilogramm zsírt hatósági áron át kellett adnia.
Megjutalmazták a feljelentőket
A Heol.hu hevesi hírportál cikke is felelevenített egy olyan esetet, amikor egy titokban disznótort tartó káli gazdát letartóztattak. A településen működő Retroszkóp hagyományőrző egyesület idézte fel a történéseket, vagyis azt, ahogy a bűncselekménynek számító feketevágást követően akár fél év börtönbüntetést is kaphatott az elkövető. A megtermelt húsáru egy részét azért kellett kötelezően beszolgáltatni, hogy az önellátásra képtelen (jellemzően városi) lakosság se haljon éhen az országszerte jellemző élelmiszerhiány miatt.
Az ellenőrzés olyan szigorú volt, hogy az engedélyezett vágások, a húsfeldolgozás is gyakran a rendőrök vigyázó szeme előtt történt. Kockáztatni veszélyes volt, hiszen a szomszédok gyakran egymást is feljelentették, ha megneszelték, hogy a másik feketevágásra vetemedett. Nemcsak szervilizmus, a kommunista rendszer kritikátlan kiszolgálása állt ilyenkor a háttérben, hanem az is, hogy a feljelentőket megjutalmazták.
A renitens gazdát a hatóságok azonnal elvitték, és sűrűn előfordult, hogy a családja aztán hónapokig nem is látta. Az eljárás furcsasága volt, hogy az elkobzott sertéshúst nem szolgáltatták be a közösbe, hanem benzinnel leöntve megsemmisítették. Statisztikai adatok szerint 1953-ban 1,7 millió sertés begyűjtését irányozta elő az állam, ami aránytalanul nagy terhet rótt a parasztságra, nem csoda, hogy megpróbáltak kibúvót találni alóla.
A tanú című film ikonikus jelenete, a feketevágás:
