Az esővizet emberemlékezet óta az égiek ajándékának tartják, nem véletlen hát, hogy évezredek óta gyűjtik és használják – főként a világ azon részein, ahol nincs elég csapadék és hosszan tartó aszállyal, valamint kimerült víztartalékokkal kell megbirkózniuk az embereknek.
Az esővíz felhasználása – módszertől függetlenül – csökkenti a vízkészletünkre nehezedő nyomást. Az esővíz gyűjtése kifejezetten előnyös lehet mind a csekély csapadékkal megáldott területeken, mind a megfelelő csapadék-ellátottságú régiókban egyaránt. A begyűjtött esővíz ugyanis bármikor rendelkezésre áll, amikor csak szükség van rá. Az új szűrési és kezelési technológiának köszönhetően a kifinomult esővízrendszereket úgy tervezték, hogy egész háztartások vízszükségletét – beleértve az ivóvizet is – fedezzék. Ezek a rendszerek különösen alkalmasak a vidéki lakosok számára, akiknek a kútjai sós vizűek vagy a mezőgazdasági szennyvíz által szennyezettek, de a városi lakosság számára is, akiknél gyakran a városi vízrendszerek szennyezett vízforrásokból táplálkoznak.
Lássunk egy egyszerű, mégis nagyszerű esővízgyűjtő rendszert!
A legtöbb esetben a begyűjtött esővizet a kertek öntözésére használják. A kültéri vízfelhasználás, amelynek nagy része a pázsitra és a kertekre megy, a háztartások által felhasznált víz közel egyharmadát teszi ki.
A vízgyűjtés kétféle módon valósulhat meg:
- A passzív rendszereket úgy tervezték, hogy összegyűjtsék és azonnal odairányítsák a lefolyást, ahol arra szükség van, lehetővé téve, hogy a nedvesség a talajba szivárogjon például a fák körül.
- Az aktív rendszerek ezzel szemben összegyűjtik és a gyűjtőedényekbe vezetik az esőt. Ezek lehetnek olyan kifinomultak, mint pl.: a nagy épületek tetejéről a föld alatti ciszternákba történő összegyűjtés, vagy olyan egyszerűek, mint pl.: egy szemetes kuka, amelyet egy ház esőcsatornája alá helyeznek. Az egyszerű hordós módszer apró fejlesztései ugyanakkor több összegyűjtött esővizet és jobb szállítórendszereket eredményezhetnek.
A meglévő ereszcsatornával bíró házak már rendelkeznek megfelelő módszerrel az esővíz talajba juttatására. A szabványos méretű lefolyócsövek befogadására alkalmas fedelű esőtartályok a maximális vízgyűjtés érdekében a víznyelőcsövek alá szerelhetők. A hordók a kapacitás növelése érdekében alul sorba köthetők.
Fontos, hogy a tárolóhordókat mindig lefedve tartsuk, hogy megakadályozzuk a szúnyogok szaporodását és a madarak általi szennyeződést. A tető ereszcsatornáinak a lefolyócsőbe való csatlakozásánál egy törmelékfogó rács hozzáadása segít megelőzni a dugulást a csapok szintjén. A hordó alján található csapra csatlakoztathatja a tömlőt vagy töltheti meg az öntözőkannákat. Saját hordót készíthet használt, lehetőleg élelmiszeripari minőségű, alaposan megtisztított hordókból, vagy használhat nagy, műanyag szemeteskannákat is (bár ezek vízzel töltve általában nem kellően stabilak; ráadásul nehéz kifúrni őket).
Esővízgyűjtési kisokos
- A leginkább megfelelőek az esővízgyűjtésre tervezett, stabil, nagy kapacitású hordók, amelyek beömlőnyílásokkal, csapokkal, túlfolyószelepekkel és előre kifúrt csatlakozókkal vannak felszerelve, így a hordók összekapcsolhatók a tárolókapacitás növelése érdekében.
- A hordókat a földfelszín felett kell elhelyezni, hiszen minél magasabban vannak a talajszint felett, annál jobb lesz a hozzáférés és a víznyomás a tömlő csatlakoztatásakor. A hordókhoz beton alapot, vagy akár emelvényeket is lehet építeni, amelyek derékmagasságig emelik a hordókat, de ez esetben ügyeljünk a stabilitásra, egy 100 literes hordóban csak a víz súlya 100 kg!
- A jó technikai érzékkel megáldott kertészkedők az esőtartályokat csepegtető és automata öntözőrendszerekhez is csatlakoztatják, hogy még jobban kíméljék az összegyűjtött értékes vizet.
- Annak eldöntése, hogy mekkora tárolókapacitásra vagy hány hordóra lesz szükségünk a rendszerben, attól függ, hogy mennyi vizet tud összegyűjteni, és milyen időjárási körülmények között lesz rá a legnagyobb szükség. Ebben segítségünkre lehetnek az éghajlati táblázatok. A várható csapadék mennyisége, valamint az esővízgyűjtő-felület nagysága alapján hozzávetőlegesen ki tudjuk számítani, hogy hány köbméter vizet lesz képes felfogni a rendszerünk. Egy kiadósabb felhőszakadás esetén, ahol egy óra alatt akár 1 cm eső is lehullhat, egy 100 m2 alapterületű háztetőről közel 100 liter víz is összegyűlhet – persze, ez egy körülbelüli érték, de az arányokat jól szemlélteti.
- A modern, fenntartható háztervezés során gyakran már beépítik a vízgyűjtő-rendszereket is a tervekbe. Ha visszajuttatjuk a természetbe az összegyűjtött esővizet, elkerülhetjük, hogy a települési vízkészletek adott esetben vegyszerrel kezelt vize a kertünkbe kerüljön. Hosszú távon pedig természetesen pénzt is megtakarítunk ezzel, nem beszélve arról, hogy a környezetünkre gyakorolt nyomást is csökkenthetjük ezzel a napjainkban tapasztalható aszályos, vízhiányosabb időjárási körülmények között. Egyetlen Földünk van csupán – vigyázzunk rá!
