Idd csak meg a tejet! Erre a mondatra mindannyian emlékszünk a gyerekkorunkból. A tej és a különféle tejtermékek egész életünkben, egészen idős korunkig fontos fehérje- és kalciumforrást jelentenek.
Mivel a tej fontos szerepet játszik a táplálkozásban, nem meglepő, hogy a tejtermelés jelentős mezőgazdasági és gazdasági tényező is. Tejet minden EU-tagállamban termelnek, az ágazat a mezőgazdasági termelésnek körülbelül 15%-át teszi ki – értékét tekintve ez a legfontosabb gazdálkodási szektor.
Szlovákiában a specializált tejgazdálkodás a második leggyakoribb gazdálkodási forma, majdnem minden ötödik gazdaságot jelenti. Magyarországon körülbelül 1,9 milliárd liter tejet termelnek, amely kétszerese a Szlovákiában előállított tej mennyiségének. A tejtermelés évente 3–5%-kal nő, beleértve a minőségi termékek exportját is. Nem meglepő, hogy ez a két ország a FORMILK projekt alappillére, illetve nem meglepő az sem, hogy a pozsonyi Comenius Egyetem koordinálja azt az EU-s kutatási projektet, amelyben azon dolgoznak, hogy jelentős gyakorlati alkalmazásokat fejlesszenek ki Szlovákia és egész Európa számára.
A 2016-ban indult FORMILK projekt, amely 2019 végéig tart, több mint 1,2 millió euró kutatási támogatást kapott az EU Marie Skłodowska-Curie program keretén belül, amely idén novemberben már 20. éve támogat különféle kutatásokat világszerte.
A Comenius Egyetem professzora, Tibor Hianik által vezetett projekt RISE támogatást kapott a Kutatási és innovációs kutatócsere program részeként. A csereprogram közelebb hozza egymáshoz a szlovák, magyar és ír, illetve az amerikai és kanadai kutatókat, akik együtt olyan teszteket dolgoztak ki, amelyekkel a tejben kimutathatók bizonyos enzimek.
„Köztudott, hogy a tudomány nem ismer határokat” – mondja Hianik professzor.
„A nemzetközi együttműködés gyorsabb és hatékonyabb problémamegoldást eredményez, ezenkívül új tudással és technikákkal gazdagodhatunk.”
A szlovák tudós, aki már régóta vesz részt nemzetközi együttműködést elősegítő projektekben, ezúttal egy olyan nemzetközi csapatot irányít, amely hat tapasztalt akadémiai/kutatási intézetből, két kkv-ból, egy kormányzati üzleti vállalkozásból és egy gyártó cégből áll.
Együtt olyan csúcstechnológiás szenzorokat fejlesztenek ki, amelyekkel két enzimtípus azonosítható a tejben: a plazmin és a laktáz. A tejben meglévő plazminenzim mennyisége az állatfajtától és az eltérő etetéstől függ. Korábbi kutatásaink azt bizonyították, hogy a plazminenzim mennyisége a tejfeldolgozás során eltérő lehet. A gazdák számára fontos minőség-ellenőrzési lehetőség, hogy tudják mérni a tejben található plazmin mennyiségét, mivel az enzim magas értéke hasznos a sajtkészítés során, de a pasztörizált tej íze keserű lehet tőle. A tej laktóztartalma állandónak tekinthető (4,8%). Ennek szerepe a modern táplálkozásban (funkcionális termékek, egészségügyi előnyök) megváltozott. A laktázt laktózmentes termékek előállítására használják fel – ez az ágazat pedig a tejpiacnak egyre nagyobb részét teszi ki, ahogy a laktózintolerancia egyre nagyobb figyelmet kap.
Két magyar intézet is kulcsfontosságú szerepet játszik a projektben: az MTA Természettudományi Kutatóközpont (MTA TTK) és a Magyar Tejgazdasági Kísérleti Intézet (MTKI). A résztvevő intézetek közötti csereprogramnak pedig fontos szerepe van a tudás átadásában és a kutatás hatásának hasznosításában. Az MTA TTK leginkább kutatási oldalról támogatja a nemzetközi projektet, míg az MTKI a tejipar oldaláról nyújt támogatást. „A partnerek szakmai műhelyfoglalkozásokon vesznek részt, és közvetlen visszajelzést kapnak ipari partnereiktől. Mindez segíti, hogy az ipari résztvevők és az intézetek megértsék, hogy pontosan mire van szükség” – magyarázza Hianik professzor.
Az iparág képviselőivel való együttműködés létfontosságú ahhoz, hogy a projekt eredményeit a laboratóriumból átvigyük a gazdaságokba, onnan pedig a szupermarketek bevásárlókocsijaiba.
„A gazdák általában nem rendelkeznek speciális elemzési technikákkal a termékek ellenőrzéséhez” – mondja Hianik professzor. „Elküldik a terméket egy központi intézetbe, de így csak némi késedelemmel jutnak hozzá az eredményhez. Ezért fontos a helyi ellenőrzés és a rugalmasan használható eszköz, amely azonnali eredményt ad a tej minőségéről.”
A csapat reméli, hogy 2019-re, a projekt végére előállítanak majd egy kis eszközprototípust, amely egy elektrokémiai szenzorhoz csatlakozva ellenőrzi a tej enzimtartalmát helyben, a farmon. Ezenkívül szeretnének kidolgozni irányelveket arról, hogy mi a legjobb módszer a plazmin- és a laktózszint szabályozására. Ezzel a fejlesztéssel a gazdák hatékonyabban specializálhatnák a termelést (funkcionális élelmiszerek, érlelt sajtok), aminek köszönhetően otthonainkban szélesebb, stabilabb és jobb minőségű lenne a tejtermékek választéka.
