A magyar kormány stratégiai kérdésként kezeli a mezőgazdaság GMO-mentes státuszának megőrzését, és az elsők között ismerte fel a génmegőrzés fontosságát. Ugyanakkor az élelmiszer-forgalmazók nincsenek rászorítva a lehetséges GMO-elemek feltüntetésére.
A kormány álláspontja szerint a GMO-mentes (genetikailag módosított szervezetektől mentes) takarmányozás megteremtésével a magyar élelmiszeripar versenyképesebbé válhat, akár piacvezető pozícióba is kerülhet. Ezzel megnyílnak a nemzetközi piacok, és a hazai piacokat is védeni tudjuk. Főleg a nyugati világból beáramló óriási mennyiségű termékek esetében azonban nehéz százszázalékosan ellenőrizni a komponenseket. Tudvalévő: Magyarországon génkezelt termékeket nem szabad termeszteni, termelni.
Ugyanakkor az egyes növényeket, illetve tenyésztett állatokat az európai uniós jog ma még csak az előállításuk módszere alapján sorolja a GMO-k körébe. Mára viszont számos olyan kísérleti eljárás zajlik, amelyek esetében nem eldöntött, hogy éppen egy szabadon végezhető nemesítési munkát takar, vagy génmódosításra alkalmas módszerrel állunk szemben.
– Stratégiai kérdés a mezőgazdaság GMO-mentessége. A parlament 2006-ban fogadta el az ország GMO-mentes stratégiáját, és 2012-től alaptörvényi védelmet kapott a mezőgazdaság GMO-mentessége – szögezte le Farkas Sándor, az Agrárminisztérium államtitkára az Európai Mezőgazdasági Fajtavédelmi Alapítvány és a Dunavölgyi Nemzetközi Génmegőrző Egyesület által szervezett néhány nappal ezelőtti konferencián. Hangsúlyozta annak fontosságát, hogy az európai mezőgazdaság is legyen mentes a genetikailag módosított szervezetektől.
Mint mondta, Magyarország az Európai Unióban is élére állt a GMO-mentes fehérje önrendelkezést célzó kezdeményezéseknek. Eredménynek nevezte, hogy az európai GMO-mentes fehérjepolitikát célzó, 2012-ben megalakult Duna Szója Szövetségnek köszönhetően folyamatosan nő az unió szójatermelése, 2016-ról 2017-re 2,7 százalékkal, összesen 2,3 millió tonnával.
Magyarország 2015-ben meghirdette a Szövetség a GMO-mentes Európáért kezdeményezést, azon államok összefogását, amelyek elutasítják a genetikailag módosított szervezetek mezőgazdasági alkalmazását. Nem minden hazánkkal szomszédos ország vall ilyen szigorú elveket a GMO-termékekkel kapcsolatban. Szerbiában, Szlovéniában és Szlovákiában is megengedőbbek a hatóságok.
Mivel nem kötelező jelölni a csomagoláson, a forgalmazók nincsenek rászorítva a lehetséges GMO-elemek feltüntetésére.
– Nem lehet nagy biztonsággal nálunk sem tudni, hogy a hétköznapokon ekkor-akkor nem kerülünk-e szembe génmódosított termékekkel. Csodálatos lenne, ha ezt ki tudnánk szűrni, de száz százalékig semmi sem garantálható – mondta el a hirado.hu-nak Csizmadia András gasztrofilozófus.
Hazánkban a tiltott nyomelemek, adalékok kiszűrése folyamatos.
– Nyilvánvalóan kőkemény tőkeérdekek állnak a GMO-szektor mögött, másról nem lehet szó – mondta Csizmadia. – Lehetőleg minél nagyobb mennyiségű, „hibátlan” mezőgazdasági terméket akarnak előállítani egy egységnyi területen. A GMO-val foglalkozó cégek azt állítják, hogy az általuk termesztett növények nem ártalmasak, ami lehet igaz is meg nem is. Rövidtávon, ha nem is nyer igazolást a káros hatásuk – hisz a génmódosítás története pár évtizede kezdődött csupán –, a hosszú távú következményekkel még nem vagyunk tisztában.
Szemléletes a búza példája és a mindennapi kenyéré, amit megeszünk. A búza a 19. század harmadik harmadáig majdhogynem ősállapotban létezett. Hozama olyan volt, amilyen, de a sikértartalma a kívánalmaknak megfelelt. Jött a profitérdek, a profitcentrikus világ, és már nem azt nézték, hogy a termék tényleg egészséges legyen, hanem hogy minél több legyen belőle.
A búza nemesítésével valójában egyféle elfajzást értek el, mert csak a mennyiség, a hozam számított. Kétségtelen: sikerült elérniük, hogy egy hektáron másfélszer, kétszer annyi búza terem, de az a búza – értékét tekintve – feleannyit sem ér már, mint az elődei. A sikértartalom kiesése miatt pedig elkezdtek sikérváz-javító szereket meg mindenféle pótlóanyagokat adagolni a gabonához, aminek lisztjéből mára ezeket a szép, foszló, fölpuffasztott, de ehetetlen kenyereket sütik.
– Nem véletlenül a világ értelmesebb részein már kezdenek visszaállni a biotermelésre, ahol nem teremnek ugyan dinnyenagyságú almák, de a zöldség, a gyümölcs a régi zamatát megőrizve ízletes és ehető marad – fejtette ki Csizmadia.
Baranovszky György, a Fogyasztóvédelmi Egyesületek Országos Szövetségének ügyvezető elnöke úgy látja, a fogyasztók érdeke, az egészségük kellene, hogy az elsődleges szempont legyen. Szerinte a kormány helyesen teszi, ha tiltja a GMO-termékek forgalmazását és az országba bejutását. Természetesen a génmódosított termékeket forgalmazók mindegyike esküszik az általa előállított áru „tisztaságára”, viszont elég csak a közelmúltban történtekre visszagondolnunk, amikor például Kínában a gyermektápszerekbe különféle anyagok belekerültek. A hasonló esetek óvatosságra intenek: nem elég pusztán ébernek lenni. Az Európa Unióba gyakorlatilag bármi bejöhet. Minden azon múlik, hogy a forgalmazók önmagukra nézve tudatosan és etikusan viszonyulnak-e a magyar jogszabályokhoz.
Baranovszky szerint, ha tiltunk valamit, nyilvánvalóan kevesebb jut be belőle az országba. Mindemellett óriási a nagy áruházláncok felelőssége, amelyek ha visszaélnek a fogyasztók bizalmával, akkor keményen fel kell lépni velük szemben. A szankciók betartására a hatóságok jogosultak, de azt is lehet látni, hogy a NÉBIH igyekszik mindent megtenni azért, hogy ne találkozzanak a magyar fogyasztók, a vásárlók génmódosított élelmiszerekkel.
A Fogyasztóvédelmi Egyesületek Országos Szövetsége évek óta szorgalmazza, hogy megkülönböztető jelzés kerüljön a magyar árucikkekre. A bizalom – érthető okokból – egy hazai termék iránt mindig erősebb, mint ha ugyanazt a külföldi, de bizonytalan hátterű terméket kellene megvennünk.
