Frank József a jugoszláviai, ma horvátországi Pozsega mellett született szegény cseléd család gyermekeként. Édesapját hamar elvesztette, majd édesanyjával Magyarországra költöztek, a baranyai Dióspusztára. Édesanyja nevelte nehéz körülmények között, akit élete végéig határtalan szeretettel emlegetetett. Középiskoláit Szentlőrincen a Mezőgazdasági Szakiskolában végezte, majd az érettségi után keszthelyi Egyetem következett. A diploma megszerzése után a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen folytatta a tanulmányait, ahol kitűnő eredménnyel végezte el a növényvédelmi irányultságú szakmérnöki képzést.
Tanulmányai befejezése után a szederkényi Növényvédő Állomásra került növényvédelmi főmérnök beosztásba. Még 30 éves sem volt ekkor. Széleskörű elfoglaltsága közepette a fő érdeklődési területe a kukorica gyomirtása volt. Elve szerint a munka ugyan nemesít, de a kapálás ez alól kivétel, ezért aztán mindent meg kell tenni, hogy a dolgozók munkáját megkönnyítsük. Több év munkájával bővítette ismereteit a Hungazin és a K-64 nevű gyomirtó szerek alkalmazásával, használatával kapcsolatban, majd a Budapesti Vegyiművek pályázatán az erről írt dolgozatával első díjat nyert.
Munka mellett készült a doktori disszertációja, amit sikerrel védett meg Keszthelyen, emellett a Munka Érdemrend bronz fokozatának tulajdonosa is lett. Lakáskörülményei mai szemmel nézve rosszak voltak, a komfortos szintet nem haladták meg, de neki nem ez volt az elsődleges, hanem a szenvedélyes igénye a kultúra iránt, a könyvgyűjtés, az olvasás, tájékozódás, tanulás.
Felelősségteljes beosztása mellett a tervezett új, pécsi Növényvédő Állomás építésének lebonyolításával is megbízták. Lelkes, szorgalmas és kreatív munkájának is köszönhetően felépült az új intézmény, ezzel méltó helyére került a növényvédelem szakirányítása és a kutatásfejlesztés Baranya megyében.
Később jöttek a menetrend szerinti átszervezések, és Frank József más beosztást kapott: az Előrejelzési Csoport vezetését bízták rá, ahol ezt a fontos tevékenységet is teljes szívvel, lelkesen végezte. A sablon eljárások mellett izgatta, hogy milyen módon lehetne összefüggésbe hozni a kártevők megjelenését a megfigyelt növény fenológia-változásaival, például az orgonabokor virágzásának kezdete idején milyen károsítók jelennek meg és károsítanak. Még nyugdíjas korában is foglalkozott a témával.
Nyugdíjasként aktív vállalkozó lett, és végzett veszélyeztetett területeken – főként ipartelepeken, erőműveknél – gyommentesítési munkákat nagy odafigyeléssel, szakértelemmel, módszereinek folyamatos fejlesztésével. Ennek sikere érdekében rendszeresen tartotta régi munkatársaival a kapcsolatot, éhezve az új ismeretekre. A hivatása elkísérte tevékeny életének, munkaképességének végéig.
Velünk, munkatársaival, beosztottjaival mindig nagyon jó volt a viszonya. Segített minket munkánkban, sőt magánéletünk nehéz helyzeteiben is. Az empátia kölcsönös volt, ő is elfogadta, sőt számított is a segítségünkre. Valódi kolléga volt, soha nem játszotta meg a főnököt. Természete nagyon emberi volt, tele volt segítő jóindulattal, életszeretettel. Embersége példamutató volt számunkra.
Fájó szívvel búcsúzunk tőle:
hajdani munkatársai a Biolaborban
