Érdemes konyhai ételmaradékot, moslékot adni a ház körül tartott sertéseknek? Az ötlet csábító, ám rengeteg veszélyt tartogat.
Régen faluhelyen szokásban volt, hogy a ház körül keletkezett szerves háztartási hulladékot a disznókkal etették fel. A legfeljebb egy kis korpával feljavított és vízzel hígított ételmaradékokat nevezték mosléknak, amelynek felhasználása a modern nagyüzemi körülmények között természetesen nem elfogadható. De érdemes-e az otthoni sertéstartásnál továbbra is ezt a gyakorlatot alkalmazni?
Az ételmaradék ilyesfajta hasznosítása racionális döntésnek tűnhet, ám hosszú távon komoly gondokat okozhat. Sok országban ezért már tiltják a gyakorlatot, elsősorban arra hivatkozva, hogy ha az ételmaradék állatokkal érintkezik, akkor rögtön hulladékká válik. A jogi csűrés-csavaráson kívül észszerűbb indok, hogy a konyhai ételmaradék komoly fertőzési forrás is lehet, amely megbetegítheti, vagy akár el is pusztíthatja a jószágokat.
A témát a fonákjáról is nézhetjük: mielőtt az állati eredetű termékeket (hús, tej, tojás stb.) emberi fogyasztásra alkalmasnak dolgozzák fel, meg kell bizonyosodni arról, hogy nem hordoznak betegségeket. Miután azonban a fogyasztó otthon felbontja az árut, rögtön megindul annak a romlása. Ha ilyen élelmiszermaradékot adunk a sertéseinknek, azzal megkockáztatjuk a megbetegedésüket, illetve a lassabb fejlődésüket. A jószágok ugyanis egészséges, steril, csíramentes táplálékhoz vannak hozzászokva, nincsenek hozzáedződve a bizonytalan eredetű és minőségű táplálékhoz.
Pestisveszély
A klasszikus értelemben vett moslék könnyen gyulladást, baktériumfertőzést okozhat az állatok szervezetében, utána pedig – nemkívánatos módon – antibiotikumokhoz kell nyúlni a kezelésük érdekében. Emiatt megjelenik a rendszerben az élelmezés-egészségügyi várakozási idő, vagyis jó darabig tartózkodnunk kell a sertések értékesítésétől, vagy a saját célra történő levágásától, elfogyasztásától.
Ha a sertéseknek szánt konyhai hulladékban nem hőkezelt (sütött-főzött) disznóhús is található, az jelentősen megnöveli az afrikai sertéspestis, illetve a klasszikus sertéspestis felbukkanásának esélyét. Gyakori, hogy a szennyezett hús az embereket nem betegíti meg, viszont a jószágokra végzetes hatással lehet.
Akár afrikai, akár klasszikus sertéspestisről van szó, jellemző, hogy a betegség lassan, alattomosan terjed az állományban. A fertőzött egyedek nem mutatják azonnal a tüneteket, vagyis mire a sertéstartó felfigyel a jelekre, akkor már alighanem elkésett a védekezéssel. Ha pedig az állatokat közben elszállítják, azzal messzebbre is elhurcolják a betegséget. Hiába tűnik tehát vonzónak a moslékkal etetés, ezt a gyakorlatot inkább kerüljük el egészségügyi megfontolásból.
Így előzhető meg az afrikai sertéspestis:
