Állattenyésztés
Állattenyésztés

Akvakultúra – az intenzív üzemi rendszereké a jövő!

Akvakultúra – az intenzív üzemi rendszereké a jövő!

OTP Agrár

A hazai akvakultúra fejlesztése a gazdasági haszon mellett jelentős ökológiai előnyökkel is járna. Az OTP Agrár szakértői szerint a világszinten is felértékelődő jelentőségű akvakultúra hazai dinamizálása csak a legkorszerűbb technológiákkal, intenzív üzemi termeléssel, és képzett szakemberekkel lehetséges.

Napjainkban világ lakosságának állatifehérje-ellátásában nagy és egyre növekvő szerepet játszik a hal. A jelenlegi, mintegy 200 millió tonnás összes haltermelésből a 100 millió tonnás éves tengeri halfogás a jövőben azonban semmiképpen sem tartható fenn, csökkenése várható. Ezzel a halellátás a jelenlegi szinten lehetetlenné válhat. A világ mintegy négymilliós halászhajó-flottája súlyosan károsítja a tengerek halállományát, több értékes halfaj (mint például az atlanti hering, az ausztrál tőkehal, a kékúszójú tonhal) állománya gyakorlatilag összeomlott. Az édesvízi halállományok helyzete sem jobb a tengerieknél, akár a minőséget, akár a mennyiséget nézzük.

Ebben a helyzetben felértékelődik az akvakultúra, vagyis a tengeri és édesvízi élőlények kontrollált körülmények közötti tenyésztésének szerepe. Döntő fontosságúvá válik a tenyésztett halaknak az a jellemzője, hogy kevés takarmányból képesek egységnyi mennyiségű terméket előállítani. A szapora halfajok a takarmány-alapanyagokért folytatott kiéleződött versenyben jelentős előnyben lesznek. Ebben az összefüggésben a mesterséges tengeri és édesvízi halszaporításban és -nevelésben egy új innovációs hullámnak kell bekövetkeznie. Jelenleg ennek a folyamatnak a kezdeteinél tartunk. Ezekhez az új kihívásokhoz az Európai Uniónak és Magyarországnak is alkalmazkodnia kell. A technikai-technológiai fejlesztések mellett erősíteni kell a szakmai felkészültség és a professzionalizmus szerepét és a legújabb kutatási eredmények gyors és általános alkalmazását, amely a versenyképesség egyik legfontosabb pillére.

Halászat és akvakultúra az Európai Unióban

A globális hal- és halászati termék-termelés amely magába foglalja mind a halászat, mind az akvakultúra teljesítményét –, mintegy 200 millió tonnát tesz ki évente. A teljes termelés közel háromnegyede az ázsiai földrészről származik, elsősorban Kínából, majd őt követi az Amerikai kontinens 10,61 százalékkal, Európa 8,66 százalékkal, Afrika 5,37 százalékkal, s végül Óceánia 0,79 százalékos termelési részesedéssel.

A halászatot tekintve az EU legnagyobb mennyiséget kitermelő országai sorrendben: Spanyolország, Egyesült Királyság, Dánia, Franciaország és Hollandia. Ezek adják évről-évre a teljes EU-s halászati fogások közel 60 százalékát. Az EU-28 által kifogott halfajok mennyisége mintegy 5 millió tonna évente, melynek döntő többsége az északi partvidékekről származik. A tengeri és édesvízi halászat évtizedről-évtizedre csökkentő tendenciát mutat. Ugyanakkor az EU halászati termékpiaca folyamatosan növekszik. Jelenleg az EU nettó importőr, éves deficitje (3,5 millió tonna/év) pedig ugyan kismértékben, de folyamatosan nő, és az egyik legmagasabb általános árszínvonallal rendelkezik a halászati termékek piacán.

Ilyen alacsony önellátás mellett nagy a jelentősége az akvakultúrás termelésnek, de ezen a területen az EU közel sem használja ki a lehetőségeit. A világ teljes akvakultúrás termeléséből az unió mindössze 1-2 százalékos mennyiségi, és 3-4 százalékos értékbeli részesedéssel bír. Az akvakultúrás termelésben mennyiségi szempontból Spanyolország, az Egyesült Királyság, Franciaország, Görögország és Olaszország tartozik az élvonalba: együttes termelésük az összes kibocsátás háromnegyedét jelenti. Az EU-28 termelésének 43 százalékát teszik ki a puhatestűek és a rákfélék, 35 százalékát a tengeri halak (beleértve a tengervízben tartott lazacot és pisztrángféléket), 22 százalékát pedig az édesvízi halfajok (beleértve az édesvízben tartott lazacot és pisztrángféléket).

A hazai halhústermelés és –fogyasztás jellemzői

A magyar étkezési haltermelés aránya az állattenyésztésben mintegy 1,5 százalék, értéke pedig évente átlagosan 8-10 milliárd forint. Magyarországon a halastó művelési ágban 28 ezer hektár tóterület szerepel, ebből 25 ezer hektáron folyik haltermelés. A teljes üzemelő halastóterület fele országos jelentőségű védett természeti terület. A hazai halastavak közel 40 százaléka bérleti jogviszonyban üzemel. A jelenlegi gazdasági helyzetben egy 50 hektáros körtöltéses halastó bekerülési költsége hektáronként mintegy 5-8 millió forint, míg ugyanez völgyzárógátas tavak esetében – szintén egy hektárra vetítve – mintegy 2-3 millió forint. Egy hektár halastóterület éves takarmányszükségletét körülbelül. 0,3-0,4 hektár átlagos minőségű szántóföldi terület biztosítja.

Magyarországon az üzemelő halastavak mintegy 68 százalékán folyik étkezési hal, 17 százalékán növendék hal előállítása, míg 10 százalékát ivadéknevelésre, a maradék 5 százalékot pedig egyéb célra hasznosítják. A ponty adja haltermelésünk döntő hányadát, az éves halelőállítás mintegy háromnegyedét ez a halfaj adja. A ponty után tógazdaságainkban a második legjelentősebb halfaj-csoport a növényevők (amur, fehér- és pettyes busa), melyek részesedése évről évre 15 százalék körüli. A harmadik nagy halfaj csoport a ragadozók (csuka, harcsa, süllő), melyek részesedése alig 1-2 százalék. A maradékot a keszegfélék és egyéb halfajok (ezüstkárász, törpeharcsa stb.) alkotják.

Az ország tógazdasági haltermelésének 79 százalékát három régió, Észak-Alföld, Dél-Dunántúl, és Dél-Alföld adja.

A hazai halágazat másik termelő bázisa egészen 2015-ig a természetes vizek voltak (mintegy 134 ezer hektár, amiből 63 ezer hektár a Balaton és a Kis-Balaton). Itt a halgazdálkodás alapvetően kereskedelmi, és rekreációs céllal folyt. Utóbbi döntően a horgászatot jelentette. A zsákmány évente 7-8 ezer tonna körül ingadozott. Egy FVM rendelet miatt azonban 2016-ra és az azt követő évekre már nem adtak ki kereskedelmi célú halászati engedélyt a hazai természetes vizekre.

A halfeldolgozásban működő élelmiszeripari vállalatok kivétel nélkül a kisméretű üzemek közé tartoznak, és általában termelő tevékenységet is végző vállalkozásokhoz kötődnek. Sok esetben a halfeldolgozók üzemeltetése kényszerpálya a halászati vállalkozások számára, kármentő funkcióval, veszteségmérséklő hatással. A feldolgozott halmennyiség éves szinten körülbelül 5 ezer tonna, melynek mintegy 65-70 százaléka a hazai eredetű édesvízi hal, a többi pedig import eredetű, melyek átcsomagolása, feldolgozása történik hazánkban. A hazai halfeldolgozó üzemek többségének szegényes a termékskálája, jellemzően a kis hozzáadott értékű termékek dominálnak. A kapacitáskihasználás – néhány üzemtől eltekintve – alacsony, és a műszaki és technikai színvonalról is ugyanez mondható el, mely szinte minden esetben relatíve magas energiaköltséget jelent.

A halágazat hazai exportértéke több év átlagában megközelítette a 8,4 milliárd forintot, az import értéke pedig mintegy 30 milliárd forintot ért el. Halászati és akvakultúra-termékekből tehát nettó importőrök vagyunk. A külkereskedelem belső szerkezetéről elmondható, hogy az exportunkban az élőhal dominál, míg az importban a nagyobb hozzáadott értékkel bíró feldolgozott hal és halászati termékek.

A tógazdasági haltermelésre jellemző, hogy fajlagosan közepes a munkaerő-szükséglete, így az élőmunka-hatékonysági mutatói a többi állattenyésztési ágazathoz viszonyítva kedvezően alakulnak. Egy 500 hektáros tógazdaság esetében 14-15 fő az állományi létszám. A döntően pontyot előállító hazai tógazdasági haltermelésben a fogyasztó asztalára kerülő hal a harmadik év őszére készül el.

Az elmúlt években országos átlagban az egy hektárra jutó kihelyezések a hazai tógazdaságokban hektáronként 280-350 kilogramm körül, míg a szaporulatok egy hektárra 450-650 kilogramm között alakultak. Így az éves termelési érték egy hektárra vetítve 500-700 ezer forint, az éves termelési költségek pedig 400-500 ezer forint körül szóródtak. Ennek legnagyobb hányadát, 65-70 százalékát az anyagjellegű költség teszi ki, amelyből a legjelentősebb a takarmány, valamint a tenyész- és hízlalási alapanyag költsége. Az ivadék költsége az összes anyagköltségen belül 40-45 százalékot jelent, megelőzve a takarmányköltség részesedését, amely 25-30 százalékot tesz ki. A víz díja leggyakrabban 0,0-5,0 Ft/m3 körül van és egy hektár halastó éves vízigénye körülbelül. 18 000 m3. A tógazdaságokban a termelés költségeinek mintegy 12-15 százalékát teszik ki a személyi jellegű költségek. Az amortizáció a tógazdaságok többségében nem jelentős (2-3 százalék). A gépüzemeltetési költségek 4-5 százalékot, míg az egyéb közvetlen költségek 5-10 százalékot jelentenek. Az általános költségek aránya 10 százalék körüli.

A leírtak alapján a tógazdaságokban elérhető nettó jövedelem hektáronként mintegy 100-200 ezer forint volt az elmúlt évek átlagában. Ez az érték nem versenyképes más, a földterületeket hasznosító kultúrákkal, de a halastó területek hasznosítása a növénytermesztésben alig lehetséges, tehát nincs verseny értük. Ráadásul a tógazdasági haltermelés rendkívül környezetbarát termelési mód! Számos helyen előfordul, hogy a halastavak feltöltése belvíz- és/vagy kettős működésű csatornákból történik, ahol gyakran a halastó az, ami befogadja a káros és rendkívül heterogén összetételű, sokszor erősen szennyezett belvizet.

Az extenzív halastavak ugyanakkor a vízgazdálkodásban kiemelkedő puffer-képességgel bírnak. A szakmailag jól gazdálkodó tógazdaságban a kifolyó víz minőségi paraméterei kedvezőbbek, mint a feltöltés idején mért értékek.

A halastavaknak szerepe van, illetve lehetne a belvizek és árvizek befogadásában is, ezzel hozzájárulva a térség belvíz/árvíz-problémáinak költséghatékony megoldásához. A halastavak potenciálisan hozzávetőlegesen 150-200 millió m3 belvizet is képesek tárolni. A hazai halastavak által visszatartott víz mintegy 30-35 százaléka, azaz 90-110 millió m3 víz elpárolog, aminek kifejezetten kedvező mezoklimatikus hatása van, amely helyileg a klímaváltozással küzdő növénytermesztés számára kedvező lehet. A halászatok során, amelyeknek legfőbb időszaka a kisvizes állapottal jellemezhető ősz, a halastavakba vezetett, illetve ott visszatartott víz visszakerül a felszíni vízfolyásokba.

Intenzív üzemi haltermelésünk meghatározó jelentőségű halfaja az afrikai harcsa, amelynek hazai piaci bevezetése és ezt követően a termelés felfutása az elmúlt két évtizedben a magyar halászati ágazat egyik sikertörténete volt. Az afrikai harcsa az intenzív rendszerben nevelt hal mennyiségének mintegy 93 százalékát adja, a maradékot a pisztráng és tilápia, valamint a tokfélék fedik le.

Az intenzív üzemi haltermelés költség- és jövedelemhelyzetet vizsgálva kijelenthető, hogy az üzem a felfutási idő alatt normál körülmények között jelentős veszteséget mutat. Az első évben a felmerülő termelési költségnek mindössze egyharmada térül meg az egy befejezett turnusból kikerülő termékek értékesítéséből származó árbevételből. A második évben még veszteségre számíthatunk, viszont a harmadik évtől átbillen a mérleg, és minimális jövedelmet várhatunk.

Számítások mutatják, hogy az intenzív üzemi haltermelésben a beruházás belső megtérülési rátája 3,62 százalék, amely éppen csak meghaladja az alternatíva költséget, amely 3,24 százalék. Ha a beruházáshoz egy 50 százalékos intenzitású vissza nem térítendő támogatás kapcsolódik, a megtérülés már a 7-8. évben várható és a belső megtérülési ráta is igen kedvezően (12,28 százalék) alakul.

Hazánkban a halfogyasztás elég csekély mértékűnek mondható, melynek legnagyobb hányada régebben a hazai tógazdaságokban tenyésztett halból származott. Az utóbbi években hazánkban is növekedett a tengeri halak és más állati eredetű akvakultúrás termékek (például rákok, kagylók stb.) fogyasztása, így ma már a hazai halfogyasztás döntő hányadát az importtermékek adják. A hazai halak legfőbb versenytársai az importált édesvízi halak (3-3,5 ezer tonna), a tőkehalfélék (2,8-3,2 ezer tonna), és a lazac (500-700 tonna).

Az édesvízi halak kategóriájában a Vietnamból importált pangasius a legjelentősebb, míg a tőkehalféléknél a hekk és kisebb mértékben az alaszkai tőkehal. A halhús fogyasztása hazánkban erősen szezonális jellegű főként a nagy keresztény ünnepek (karácsony, húsvét) idejére korlátozódik. Magyarországon a 6 kilogrammos fejenkénti, éves halfogyasztás még mindig jelentősen elmarad a 20 kilogramm körüli európai átlagtól, ezért is fontosak a fogyasztást népszerűsítő rendezvények, amelyek száma és kedveltsége, halfogyasztást népszerűsítő hatása az elmúlt években növekedett.

Mit tegyünk?

A hazai halágazat egyik legnagyobb gondja, hogy nem beszélhetünk működő horizontális integrációról, de a teljes vertikális integráció sem valósul meg egy cégen, illetve cégcsoporton belül. A hazai halászati ágazat a klasszikus szabadversenyes kapitalizmus időszakát éli, az ágazati szereplők egymást kijátszva, jellemzően a rövidtávú profit érdekek mentén hozzák meg gazdasági/piaci döntéseiket. Az uniós támogatási lehetőségek ellenére az ágazatban alacsony szinten valósultak meg innovatív fejlesztések. Sok gazdaság esetében a 2000-es években tapasztalható volt a relatíve jó jövedelempozíció, amely „elkényelmesedéshez” vezetett, így az alkalmazott termeléstechnológia sok esetben nem érte el az 1970-es évek szintjét sem. Mindez az ágazati innováció leépüléséhez, a horizontális és vertikális integrációs kapcsolatok megszűnéséhez vezetett.

Általános tanácsként megfogalmazható, hogy intenzív haltermelő üzem esetében csak a legkorszerűbbet szabad megépíteni, mégpedig akkora méretben, hogy az európai piacokon is rendszeresen meg tudjon jelenni az árualap. Ez mintegy 2 ezer tonnás évi termelési potenciált jelent, ami hosszútávon biztosítja a versenyképességet. Gazdaságos lehet azonban olyan kisebb haltermelő üzem is, amely csak a helyi piacot szolgálja ki.

Az akvakultúra fejlődési lehetősége, elsősorban a humántőke javításában, a termeléshez szükséges erőforrások minőségi és mennyiségi megújulásában, a szerkezetátalakításában, az innovációban, valamint a minőségi termék-előállításban rejlik. Több lábon álló, diverzifikált és egyben multifunkciós halgazdaságok kialakítására célszerű törekedni. A humántőke javítása érdekében indokolt a szaktanácsadási hálózat fejlesztése, mivel az akvakultúra versenyképességének és fenntarthatóságának növelése érdekében szükséges a halászok szaktudásának, innovatív gyakorlati ismereteinek bővítése.

Kormányzati feladatot jelent, hogy létrejöjjön a halastavak „ökológiai szolgáltatásainak” finanszírozási háttere, megvalósuljon a madárkárok megtérítése. Ennek keretében módosítani kell a természetvédelem végrehajtásáról szóló kormányrendeletet is. Kalkulációk szerint a madárkárok mértéke hektáronként mintegy 70-80 ezer forint, aminek a megtérítése a 25 ezer hektár halastó esetében mintegy 2 milliárd forint forrást igényel.

Véleményünk szerint a tógazdasági halhústermelés jelenlegi kapacitásainak a rekonstrukciója elengedhetetlen. A jövőt illetően azonban a potenciális lehetőség elsősorban az intenzív üzemi haltermelésben van! Itt azonban még nagyobb kockázatot jelent a képzett szakemberek hiánya. Az intenzív üzemi haltermelés a tógazdasági haltermelésnél sokkal nagyobb szaktudást igényel, itt egyetlen pici hiba is hatalmas károkat okozhat. Jelenleg ugyanakkor Magyarországon nagyon kevés olyan szakember van, aki rendelkezik azzal a képzettséggel, ami egy intenzív rendszer üzemetetéséhez szükséges – ezt a hiányt mielőbb pótolni kell.

Tovább nőtt a sertéspestissel fertőzött terület Pest megyében

2019. december 7. 12:35

A tájékoztatás szerint december 4-én a Nébih diagnosztikai laboratóriuma két elhullottan talált vaddisznó mintájából is kimutatta az afrikai sertéspestist, melyeket Pest megyében a korábban fertőzéssel érintett vadaskerten kívül találtak.

Afrikai sertéspestis: havonta 19,5 millió dolláros veszteség

2019. december 7. 10:37

Az afrikai sertéspestis miatt az ágazatot érő veszteség havonta egymilliárd pezó, vagyis 19,5 millió dollár körül van a Fülöp-szigeteken.

Nagyobb védelmet szeretne a méheknek az Európai Parlament szakbizottsága

2019. december 4. 09:47

A parlamenti bizottság szerint a kezdeményezés által tervezett intézkedések nem védik megfelelően a méheket a váltógazdaság káros hatásaitól, az éghajlatváltozástól és az úgynevezett invazív fajoktól.

Több milliárdos kárt okozhat a méhek számának csökkenése

2019. december 2. 17:17

A legfontosabb az lenne, hogy a vásárlók tudatosan keressék a jó magyar mézet, ezért rendeznek mézes reggeliket az iskolákban, ezért kóstoltatják a fajtamézeket a fesztiválokon.

Vigyázzunk rájuk!

2018. március 1. 15:35

Nagyon szeszélyes arcát mutatja február utolsó hete számunkra, hűen a nevéhez és történetéhez, a Viharsarok mindig tartogat meglepetéseket.

Nagy István: az öntözés kitörési pont, stabilizálódott a magyar állattenyésztés

2018. december 30. 14:19

Egyik fő küldetésünk egy fenntarthatóbb agrárium működtetése, valamint a vidék élhetőbbé tétele - mondta Nagy István.

Szinte tökéletesek az adonyi Angus tenyészbikák - Fajtaelőnyök és tartástechnológia

2019. május 9. 04:36

2018-ban 93 százalékos vemhesülést értek el az adonyi Angus marhák. Összesen 19 tenyészbika dolgozott az előző idényben, amelyek közül négy állat 100 százalékos eredményt produkált.

Állattenyésztés Képgaléria Videó

Több támogatás jut állatbetegségek felszámolására

2018. október 19. 11:06

A 2018. évben rendelkezésre álló keretet, melyet állategészségügyi szolgáltatásra lehet felhasználni, másfél milliárd forinttal megemelték, 12 milliárdra – olvasható a Magyar Állattenyésztők Szövetsége honlapján.