A hibridekre nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy kutyák, de azt sem, hogy farkasok, hiszen egyik állítás sem igaz.
Ezeknek a különleges állatoknak a tartása komoly kihívást jelent, és jogilag is vitatott – olyannyira, hogy sokan a tenyésztésük betiltását követelik az emberek és az állatok biztonsága érdekében.
De vajon mi szól a farkas-kutya hibridek tenyésztése mellett és mi szól ellene? Az alábbiakban összefoglaltuk a legfontosabb érveket.
Hányadik generáció tekinthető „háziállatnak”?
A farkas és kutya keresztezéséből származó utódok az ötödik generációtól kezdve már kutyának számítanak, és ezért háziállatként tarthatók.
Németországban néhány tenyésztő farkashibrideket árul, ám ez ma még jogi szempontból a szürke zónába tartozik, hiszen még nem született a témában egyértelmű jogi szabályozás. Ugyanakkor „józan paraszti ésszel” érthető az emberek aggodalma.
A hibridek ugyanis nem tarthatók egyszerű házi kedvencként a lakásban vagy egy családi házban. Hogy miért? Mert a hibridek megrongálják a bútorokat, sőt szélsőséges esetben a gazdájukra is támadhatnak.
S hogy mi történik ezekkel az állatokkal, ha a gazdájuk már nem bír velük? Jó kérdés. Az állatmenhelyek ugyanis nem alkalmasak farkas-kutya hibridek befogadására (hiszen ez a többi kutyafajtával folyamatos konfliktushelyzetet eredményezne), és Németországban egyelőre még csak néhány menedékhely létezik számukra. Az oda kerülő egyedeket olykor szabadon engedik, máskor elaltatják.
Farkas-kutya hibridek a vadonban
„A vadállatok és a háziasított fajtáik közötti keresztezés – ebben az esetben a farkasok és a kutyák keresztezése – a nemzetközi fajvédelem szempontjából egyértelműen nem kívánatos, ezért minden eszközzel elkerülendő.” – olvasható a Környezetvédelmi Minisztérium honlapján.
Ha a keresztezés már megtörtént, akkor meg kell akadályozni, hogy a kutyák génjei tovább terjedjenek a farkaspopulációban, és el kell távolítani a meglévő hibrideket. A hibridizáció problémájának egyértelmű szabályozása érdekében a Természetvédelmi Törvény módosítása előírja a hibridek eltávolítását.
De vajon hogyan viselkednek a hibridek a vadonban? Úgy, mint a farkasok, vagy inkább úgy, mint a kutyák? Nos, a válasz sokakat meglephet: a hibridek ugyanis ügyetlenebbül alkalmazkodnak a vadonbeli élethez, mint a farkasok, ezért a minisztérium szerint nagyobb eséllyel keverednek konfliktusba az útjukba tévedő emberekkel, mint a farkasok.
Rettegés a hibridektől
A tiltakozók, akik a farkas-kutya hibridek tenyésztésének és tartásának betiltását követelik, a legjobban a szabadon engedett állatoktól rettegnek. Az egyikük ezt írta róluk: „A hibridek lassan ezrével szaladgálnak az országban, és vígan lemészárolják a vidéken élő haszonállatokat.”
Egy másikuk így vélekedett: „Meg vagyok győződve róla, hogy rengeteg hibridet engednek szabadon, és azok kontrollálatlanul tovább szaporodnak.”
A harmadik egy kérdést vetett fel: „Miért ne lehetne betiltani ezeket a fajtákat? Más kutyafajtáknál is léteznek tartási és tenyésztési tilalmak, akkor ez a hibridekre miért nem vonatkozik?
A farkas mint háziállat
Sokan úgy vélik, hogy végre tisztán kellene látni ebben a kérdésben. A találgatások nem segítenek. A pontos számok azonban homályba vesznek – senki sem tudja, hogy pontosan hány farkas-kutya hibrid létezik, és ezek milyen módon, milyen tempóban szaporodnak, és hol kell rájuk számítani a szabadban?
Az emberek azt sem értik, mire volt jó ez a keresztezés, mi értelme van a farkashibridek tenyésztésének? Hiszen az állatnak – szerintük – ebből csak hátránya származik, és a tenyésztők csupán a saját hatalommániájukat és Istenkomplexusukat élik ki ezzel a kísérletezéssel.
Van, aki azt is felvetette, hogy a hibrideket minden állattartónak sterilizáltatnia kellene, hogy ezzel is visszaszorítsák a tenyésztést és a kereskedelmet.
