A veszettség emberre, háziállatra egyaránt 100%-ban halálos megbetegedés. Szerencsére rendszeres oltással a terjedése megelőzhető. Magyarországon az állatorvosnál beadandó kötelező oltás gyakorisága évi, míg a nyugat-európai országokban elég rá 3 évente sort keríteni. Sokan nehezményezik ezt, pedig nyomós oka van.
A kórt igen régóta ismeri az emberiség. 5000 évvel ezelőtti krónikákban már leírták a tüneteit állaton, emberen egyaránt, de védekezni nem tudtak ellene, ezért a legrettegettebb betegségek közé tartozott. Manapság is világszerte előfordul, és több tízezer ember halálát okozza. Európában viszont az elmúlt két évtizedben a sikeres mentesítési programoknak köszönhetően jelentősen visszaszorult az észlelt esetek száma, és a nyugat-európai országokban a veszettség napjainkban már gyakorlatilag nem fordul elő.
A veszettség helyzete Magyarországon
Magyarországon, amely „határország, bástya” ebből a szempontból, a mentesítési program mintaszerűen működik, ugyanakkor főleg a keleti határainkon túl, Ukrajnában és Romániában viszonylag rendszeres a veszettség. Ukrajnában néhány éven keresztül, a háború kitöréséig vakcináztak, de azóta nem került rá sor, ami miatt újra megszaporodott a veszett állatok száma.
A kór hosszú évekig tartó mentesség után, 2022 szeptemberében jelent meg ismét hazánkban. Mostanáig összesen 37 esetet állapítottak meg, többségében rókákban, és valamennyi az ukrán és a román határ közelében történt. A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) laboratóriuma 2024. október 10-én újra veszettséget igazolt egy kutyánál. A fertőzött állatot Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében, a román határ közelében találták a szakemberek.
Magyarországon kimutatott emberi veszettség megbetegedés 1994 óta nem fordult elő. Akkor két halálos kimenetelű esetet regisztráltak, az egyik áldozat egy kétéves kisfiú volt, akit a szomszéd oltatlan, kijáró macskája harapott meg.
Hazánkban az esetek túlnyomó többségében a vörös rókák terjesztik, és aranysakálban is többször kimutatták már a vírust. A háziállatok fertőződése rókával való érintkezésre vezethető vissza. A küzdelem a rókaveszettség megszüntetésére szájon át adott vakcinával, programszerűen, a megelőzésre fókuszálva folyik. Ezért is kérik a szakemberek, hogy a gazdik a kutyának a vakcinát tartalmazó csalit ne engedjék felenni, hiszen ezzel éppen a megelőzés lehetősége veszik el.
Kinek köszönhetjük a veszettség elleni oltást?
Louis Pasteur nevéhez fűződik a veszettség elleni oltás előállítása. Ő dolgozta ki a „Betegségek csíraelméletét” is: ő jött rá, hogy a fertőző betegségeket a beteg szervezetből az egészségesbe kerülő „csírák”, parányi élőlények okozzák. Pasteur 1882-ben kezdett a veszettséggel foglalkozni, és olyan legyengített vakcinát állított elő, amellyel nemcsak előzetesen tett védetté kutyákat, de frissen fertőzött állatokat is megmentett.
A védőoltás még korántsem volt kész, amikor 1885. július 6-án Elzászból a kétségbeesett szülők elvitték hozzá a kilencéves Joseph Meistert, akit két nappal korábban egy veszett kutya mart meg. Pasteur saját karrierjét kockára téve úgy döntött, kipróbálja a gyereken az eljárást, hiszen biztos volt, hogy kezelés nélkül a fiú meghal. Tíz nap alatt kapta meg a fokozatosan egyre erősebb oltásokat – az utolsó olyan aktív vírusokat tartalmazott, hogy egy egészséges kutya megbetegedett volna tőle, ám a gyerek meggyógyult.
A veszettség tünetei
A veszettség vírusa a legtöbb esetben a fertőzött állat harapásával, marásával, a nyílt sebbe jutó, vírust tartalmazó nyál útján terjed. Ezért fontos, hogy ismeretlen kutyával, macskával, illetve vadállatokkal a közvetlen kontaktust (megfogás, simogatás) kerüljük.
A lappangási ideje 10 naptól akár 7 évig terjedhet, de leggyakrabban 3-7 hét, attól függően, hogy mennyire volt erős a fertőzés, és a marás mennyire közel történt az agyhoz. A betegség lefolyásában 3 szakaszt különítünk el:
- Inkubációs idő: a vírus a sebben, a seb körüli izomban hetekig-hónapokig szaporodhat, ez az idegrendszeren kívüli (extraneurális) szakasz.
- Az inkubációs idő után a vírus a perifériás idegbe jut.
- A vírus szétszóródik az idegek mentén, eléri a gerincvelőt vagy az agytörzset. A magatartásváltozást az agyban a hippocampus érintettsége magyarázza.
A veszett kutya
- viselkedése megváltozik, a megszokottól teljesen eltér: a szelíd félőssé vagy agresszívvá, a vad szelíddé változik, majd akár a következő pillanatban harap; vagy például a denevér nappal repül
- görcsrohamok kínozzák;
- „víziszony” (hidrofóbia) alakul ki, a vízivás vagy akár a víz látványa súlyos görcsöket vált ki;
- száját nem tudja becsukni, nehezen nyel
- nyáladzik;
- szemei nem állnak egyenesen, kancsal;
- Végül súlyos keringési zavar alakul ki, bénulás, kóma, majd halál.
A veszettség nem kezelhető, kizárólag megelőzhető! Ezért szükséges a rendszeres oltás.
De miért kell évente oltani?
A szerencsésebb földrajzi helyzetű országokban a rendkívül alacsony fertőzési veszély miatt elegendő a háromévente ismételt oltás. Magyarországon viszont szükséges az évi rendszeresség. Ennek oka, hogy a veszettségoltásra nem minden állat reagál egyformán. A kutyák/macskák jelentős részének szervezete az oltás hatására megfelelő mennyiségű ellenanyagot termel, ám vannak egyedek, amelyek nem, vagy gyorsabban csökken az ellenanyagszint, mint másoknál. Ezek az állatok hamarabb – akár egy éven belül – elveszítik az immunitásukat a veszettség ellen.
Nyugaton ez nem olyan nagy rizikó, hiszen szinte kizárt, hogy veszettséggel fertőződjenek, Magyarországon viszont reális esély van rá. Ezért van szükség arra, hogy a lehető legnagyobb arányban valós védettséggel vértezzük fel háziállatainkat. Nemcsak a kutyákat, amelyek számára kötelező az oltás, hanem a macskákat is! Intő példa a bevezetőben bemutatott eset, amikor egy kétéves kisfiú macskától kapta el a betegséget.
Az első veszettség elleni oltást a kölyökkutyának 3 hónapos korban kötelező beadni, amit hat hónap elteltével meg kell ismételni a teljes védettség kialakulásához. Ezután évente kell védekezni.
A cikk dr. Balázs Bence, a Gizmók rendelő állatorvosa szakmai jóváhagyásával készült.
