A Mentőexpedíció című film főhőse egy botanikus, aki a tervezett négy hét helyett kénytelen hosszú időn keresztül gondoskodni magáról a marsi bázison: a bolygó talaját használva burgonyát termeszt, a növényeket újrahasznosított anyagokkal táplálja. De nem ő az egyetlen, aki nem földi körülmények között termeszt zöldségeket.
A Nemzetközi Űrállomáson a NASA „űrkertésze”, Shane Kimbrough nemrégiben egy csomó friss salátát szedett le, miközben gondosan ügyelt, hogy a következő betakarításig az apró hajtások megkapják a tápanyagokat és a megfelelő nedvességet.
A Veggie elnevezésű kísérlet célja, hogy növelje a terméshozamot az orbitális pályán, emellett friss, tápláló zöldségfélékkel gazdagítsa az űrhajósok étrendjét. Az asztronautáknak ugyanis az esetenként több száz napos fenntartózkodás során rendkívül nagy szükségük van a vitamindús zöldségekre.
Hobbi az űrben
Az űrbéli növénytermesztés legnagyobb akadálya a mikrogravitáció (merre nőjön a növény, illetve leszivárog-e a víz a gyökerekhez), valamint a teljesen zárt környezet biztosítása.
Az Orbital Technologies és a Kennedy Space Center közösen dolgozik azon, hogy a program révén egy komplex növénytermesztési rendszert hozzanak létre. E technológia lényege, hogy kicsi, zárt dobozokban, meglehetősen olcsó növesztőkamrában kapják az ültetőpárnákban fejlődő palánták a tápanyag-utánpótlást és a fényt. Utóbbit LED fénytestekkel biztosítják, amelyek kis energiafelvétel mellett alig sugároznak hőt.
Ember-növény szimbiózisa a Marson
A Mentőexpedíció című film az agronómusokat is elgondolkodtatta. Vajon képesek leszünk-e megoldani az élelmiszerellátást a vörös bolygón megtermelt növényekkel? A Popular Mechanics című lap Bruce Bugbee-t, a Utah State University űrmezőgazdasággal foglalkozó professzorát kérdezte arról, megvalósítható-e a Ridley Scott filmjében látott elképzelés.
Bugbee szerint a mikrogravitáció a Marson nem okozna gondot, jóllehet a tömegvonzás jóval kisebb, mint a Földön, ahhoz elég, hogy a növények a megfelelő irányba nőjenek, a víz pedig lefolyjon a gyökerekhez. A teljesen zárt környezet biztosítása – véleménye szerint – már nehezebb ügy. „Minden egyes részecskét újra kell hasznosítani, nem lehet csak úgy kinyitni az ablakot és kidobni a dolgokat” – mondta a kutató. Szerinte a megoldás kulcsa a megfelelő tárolás.
A növényeknek vízre és szén-dioxidra van szükségük a növekedéshez, miközben oxigént „lélegeznek ki”. A növények igényei mellett a kutatóknak az emberek oxigénszükségletéről is gondoskodniuk kell.
Mindez egy, a Földéhez hasonló komplex, kiegyensúlyozott ökoszisztéma létrehozását jelenti a marsi mikrokörnyezetben, ami óriási kihívás. De úgy látszik, erre is találtak már megoldást a floridai Kennedy Űrközpont NASA-tudósai, akik az Arizonai Egyetem kutatóival együttműködve felfújható üvegházat hoztak létre. A Lunar/Mars üvegház-prototípus lehetővé teszi, hogy friss zöldséghez jussanak az asztronauták más bolygókon, vagy hosszú űrutazások során.
A kutatások jelenlegi fázisában azon dolgoznak, hogy meghatározzák, milyen palánták, milyen magvak és milyen tápoldatok lehetnek optimálisak a Holdra, illetve a Marsra telepített „üvegház” számára.
