Sokan úgy gondolják, a petárdázás, a tűzijáték, a hangoskodás, a fülsértő szilveszteri trombiták hangja a „buli” részét képezik, pedig ezek a zajkeltések ősöreg babonákból erednek, amelyek egykoron a gonosz elűzését szolgálták.
E babonák és tradíciók némelyike még ma is hátborzongatónak hat, pláne, ha hiszünk bennük és ennek fényében vágunk bele a szilveszter éjjelébe. Most azonban lássuk, milyen szokásokkal búcsúztathatjuk el az óévet, és mitől óvnak meg minket ezek a hagyományok!
Újévi babonák
1. Rosszakaró szellemek a ház körül
Egy régi ír szilveszteri hagyomány szerint szilveszter éjszakáján kenyeret kell a falhoz verni. Furcsán hangzik, de ha megismerjük a szokás eredetét, voltaképp érthetővé válik, miért van erre szükség. A legendák szerint réges-régen rossz szellemek tartották rettegésben a Smaragd-sziget lakóit, akik idővel rájöttek, hogy ezek a gonosz entitások valamiért félnek a házi kenyértől, így amikor leszállt az éjjel, kenyereket csapkodtak az ajtókhoz és a falakhoz, hogy ezzel riasszák el őket.
A trükk bevált, hiszen a dühödt entitások távoztak és magukkal vitték a balszerencsét is, így ez a szokás szilveszteri tradícióvá vált. A friss ír kenyér egyébként isteni finom és egészséges, így remek ötlet az év utolsó napján forrón az asztalra tenni és házi vajjal elfogyasztani – a jövő évi bőség reményében.
2. Elhunyt rokonok az asztal körül
Talán ez az egyik leghátborzongatóbb szokás, amit Írország egyes vidékein mégis kedves tradícióként élnek meg az emberek. Szilveszter éjjelén ugyanis azoknak is megterítenek az asztalnál, akik már korábban elhunytak. Az ajtót kitárják – kvázi meghívva ezzel az elhunytak szellemét és helyet foglalnak az asztalnál.
Sokak szerint ez abnormális szokás, hiszen nem tudhatják, milyen szellemeket hívnak meg akaratlanul is a házukba, de az írek nem törődnek a félelmekkel és a mendemondákkal. Ők úgy vélik, ilyenkor élők és holtak újra együtt ünnepelhetnek, és ennél nincs fontosabb.
3. Halottakra mos, aki szilveszterkor mos
Megdöbbentően sok kísérteties babona kering e látszólag hétköznapi teendő elvégzése körül, legalábbis akkor, ha szilveszterre időzítjük a nagymosást. A legrémisztőbb babonák úgy tartják, hogy aki január 1-jén ruhát mos, az „a halottaknak mos”, és a családja egy tagját „elmossa a víz” – ami valójában arra utal, hogy valaki, akit szeret az illető, valamikor a következő év folyamán meghal.
Ha ez nem lenne elég, a mosás a szerencsét is magával viszi a lefolyóba. Ezek után vélhetően senki sem kap kedvet többé a szilveszteri mosáshoz, még akkor sem, ha mindez csak egy buta babona… igaz?
4. Január 2-ig ne szabaduljon meg semmitől, különben….
E szerint az újévi babona szerint semmit – legyen az maradék pizza, üres borosüveg, vagy akármi – nem szabad eltávolítani a házból, amíg az újév első napja el nem múlik. Ez a tradíció még a viktoriánus korban is létezett – bár a 19. századi őseink úgy gondolták, hogy gond nélkül meg lehet szabadulni a dolgoktól, feltéve, hogy a kidobott dolgokat valami újjal helyettesítjük.
Akárhogy is, a szokás be nem tartása súlyos következményekkel járhat, hiszen minden egyes kidobott tárgy azt jelenti, hogy a következő évben folyamatosan emberek és „dolgok” hagyják el azt, aki kidobott bármit is, ami addig az otthonában volt. Ha tehát el akarja kerülni a szerencsétlenségek évét, akkor néhány napig még várjon a szemét kidobásával és a bevásárlással.
5. Tűzre a sok rossz emlékekkel!
A szilveszter különösen fényes Ecuadorban, ahol éjfélkor az ország minden lakója az utcára vonul, hogy elégessék a politikusok, a celebek és más, az año viejo („régi év”) jelképeit ábrázoló emberek és események stilizált képmásait.
A férfiak gyászoló özvegyasszonyoknak öltöznek, jelmezben pénzt koldulnak, a felöltöztetett bábukat pedig felvonultatják az utcákon, majd felgyújtják őket. E szimbolikus tisztogatás (vagyis a rossz eltüzelése) egy 1895-ös sárgaláz-járványra vezethető vissza.
Akkoriban az emberek az elhunytak ruháival teletömött koporsókat gyújtottak fel, ezáltal szó szerinti és átvitt értelemben vett tisztulási szertartásként égettek el mindent, ami fájdalmat, bánatot, rossz érzést okozott nekik. Manapság egyesek üzeneteket is rejtenek ezekbe a bábukba, felsorolva az elmúlt év összes rossz élményét, amelyeket a következő évben maguk mögött akarnak hagyni.
6. Szelleműzés zajkeltéssel
Egy régi, fülöp-szigeteki hagyomány szerint szilveszterkor, éjfél előtt ki kell nyitni az összes ajtót és ablakot a házban, majd felszólítják az összes „rossz dzsudzsut” (rossz szellemet), aki odabent vagy a környéken tanyázik, hogy hagyják el a házat és a család életét, ezáltal pozitív energiát csalogatva a lakásba. Minél nagyobb a lárma és a hangzavar, annál biztosabb, hogy minden gonosz entitás távozik.
7. Démoni külső = jó termés
A Japán környéki kis falvakban, köztük Oga-ban, a Namahage-nak (más néven ogre-szerű démonoknak) öltözött fiatalemberek házról házra járnak, hogy megijesszék a lusta embereket. Azzal is fenyegetőznek, hogy elragadják a rosszul viselkedő gyerekeket, de meghátrálnak, amint a családfő szakét és rizssüteményt kínál nekik.
Ezek a démonok alapvetően olyanok, mint kis hazánkban a Mikulás után kullogó krampuszok, csak sokkal fenyegetőbben néznek ki és december 6. helyett az újévhez kötődnek. Ezek a félelmetes figurák a hiedelem szerint megvédnek a betegségektől és a katasztrófáktól, ha megbékítik őket, valamint egész évben jó és bőséges termést biztosítanak a családnak.
(Fotó: Pixabay)
