A tűzgyújtásnak megvan a maga „trükkje”, érdemes néhány jó tanácsot megfogadni, ha a kályhánkat, kandallónkat, kazánunkat hosszú távon szeretnénk megbízhatóan használni.
A sokáig a legolcsóbb és leginkább környezetbarátnak tartott földgáz jelentős megdrágulásával az utóbbi években Magyarországon is újra előtérbe kerültek a hagyományosnak mondható fűtőanyagok, mint a szén és a fa. A régi „trükkök” azonban már sok helyen feledésbe merülhettek, ezért nem árt feleleveníteni a tüzelés helyesnek tartott módszerét.
Lássuk most csak a tűzifát, amelyet célszerű legalább fél évnyi szárítást követően felhasználni, hiszen a 20 százalék alatti nedvességtartalmú fa ég a legjobban, akkor ugyanis a tűz hőjének jelentős része nem pocsékolódik el a tüzelőanyag kiszárítására. A keményfa (csertölgy, bükk, akác, gyertyán) sokkal magasabb fűtőértékű a puhafánál, utóbbi inkább csak begyújtáshoz javallott, mert magas hőfokon és gyorsan ég. Ilyen vagy olyan, a tűzifa mindig legyen kezeletlen, nehogy olyan vegyi anyagok szabaduljanak fel belőle, amik szennyezik a levegőt és károsítják az egészségünket.
A kezelt fa gyakran sok korommal ég, ami a kályhánkat, kazánunkat, kandallónkat és más tüzelőberendezésünket egyaránt károsíthatja. A puhafák közé tartozó fenyő a magas gyantatartalma miatt szintén így ég, ezért sem javasolt a rendszeres, tartós használata, amellett, hogy a fűtőértéke sem ideális.
Rést hagyva
A hasábokat szellősen helyezzük el az égéstérbe, mindig legyen köztük néhány centiméter rés. Célszerű a tetején meggyújtani a kupacot, mert így a tűz felülről lefelé terjed, minimális füsttel, ráadásul nem kell áthatolnia a teljes rakaton. Miközben szárítja a fát, nem hűl le túl nagy mértékben, ezért tökéletesebb az égés.
Ismételjük: kerüljük a nedves fát, ami gyakran „kojtorogva”, küszködve, nehezen és sok füsttel ég. A kályhában, kéményben lerakodó korom és kátrány hosszú távon biztosan visszaüthet. Minél több égéstermék keletkezik, annál többet ártunk a tüzelőberendezésünknek.
Ne használjunk hirtelen elégő tüzelőanyagot (fenyőfa tűlevél, gyaluforgács, dióhéj stb.), mert az könnyen túlfűtéshez vezethet, a kályhánk hamar megsínyli az ideálisnál magasabb hőmérsékletet. Ha a parázsra hirtelen nagy mennyiségű tűzifát teszünk, azzal nagy mennyiségű fagáz képződik, ez pedig elégtelen égéshez vezet, sőt szélsőséges esetben még robbanásveszélyt is előidézhetünk.
Így gyújtsunk be a cserépkályhába:
