Családi házban élünk, ahol a hangyák – jellemzően tavasszal és az esős időszakokban – be-bemasíroznak hozzánk, hogy aztán megszállják a kutya vagy a macska tányérját, a fürdőszobát, a bejárati ajtó mögötti részt, az ablakpárkányokat vagy a gyerekszobát, ahol a földön hagyott táskákban mindig marad egy-egy félig megrágott, ottfelejtett szendvics.
Mivel kutyánk, macskánk, négy gyerekünk van, nem használunk vegyszeres rovarirtót, ami azonban megnehezíti a hangyákkal folytatott küzdelmet.
Tavasszal kezdődik a harc, de évről-évre nehezebb a kertbe száműzni az apró betolakodókat, akik egyre szemtelenebbül (persze, tudjuk: ösztönösen) keresik meg a házban lehullott morzsákat és egyéb csemegéket.
Akinek van gyereke, tudja, nincs olyan táska, és nincs olyan kabátzseb, amiben ne lapulna egy elfelejtett szendvics, egy (ez a kedvencem) félig megrágott alma, egy rosszul visszazárt üdítős üveg, csokipapír, banánhéj, és még sorolhatnám. A hangyák pedig mindig megérzik ezt és hírül viszik a bolyba, a megszálló csapatok pedig lelkesen megindulnak felénk…
Mi hát a megoldás?
A hangyacsapda nem az, erről már rég leszoktunk, miután a legkisebb lányunk totyogóként bogár-evővé vált. Minden hangyát, pókot, muslicát be akart kapni, akit csak meglátott. Irtóztam a gondolattól, hogy egyszer elkap egy hangyairtós, a bolyba visszaigyekvő hangyát.
Kérdeztem a gyerekorvost, mi ez a bogárevés. Csak nevetett, legyintett, és azt mondta, ez ilyen gyerekdolog, majd kinövi, sokan csinálják ezt.
Akkor elkezdtem kutatni, mivel űzhetem el a hangyákat, és évről évre be is vetettem mindet. Mutatom az alternatívákat:
Szódabikarbóna – ez bizonyult a leghatékonyabbnak. Első ízben a küszöb elé szórtam, épp úgy, mint amikor a filmekben a démonokat sóval akarják távol tartani a ház népétől. Aztán az ablakpárkányra szórtam, majd a kutya és a macska tányéralátétje köré (azok néztek rám, mintha megőrültem volna), végül a fürdőbe a hangyák vonulási útvonalára. Teljes volt a siker! Leszámítva, hogy az egész család grimaszolt, mi ez a ronda (?) fehér por, miért van ott mindenhol? Ahelyett, hogy örültek volna a „hangyátlanságnak”, nem?
Fahéj – mivel a szódabikarbóna fehérsége bosszantotta a családomat, utánaolvastam, és azt láttam, az internet népe fahéjjal űzi el a hangyákat. Ez is működött, de a barna por nem mutatott szépen sem a fehér ablakpárkányon, sem a járólapokon, sőt, amikor vizes lábbal áttrappolt rajtuk a sok gyerek, sarasnak tűnt az egész előszoba.
Ecetes víz – erről egy amerikai oldalon olvastam. Azt írták, ez a legtutibb szer a hangyamegszállás ellen. A hangyák utálták, de a gyerekek is. Azt mondták, olyan büdös a házunk, hogy nem hívják el a barátaikat, annyira égő ez a bűz. Igaz, idővel elillan az ecetszag, de hogy hatékony legyen, újra meg újra ki kell locsolni és akkor úgy újra beteríti a helyiségeket a szaga…. így ezt elvetettem.
Menta – Egy blogban azt írták, a menta nem csak szépséges, de hatékony módja a hangyák távoltartásának. Volt egy halom mentánk a kertben, így könnyedén az ablakokba telepítettünk belőle és a bejárati lépcső elé. A hangyákat nem érdekelte, más útvonalakat kerestek és ugyanúgy bejöttek a házba – korábban sosem látott helyeken. Nem tudom azóta sem, hogy gondolták ezt a mentás hangyariasztást…
Teafaolaj – ezt a szomszédasszony javasolta. Azt mondta, utálják a hangyák és még fertőtlenít is, az sem baj, ha belelépünk és széthordjuk. Vettem egy kis üveggel (szauna olaj néven, amúgy), belocsoltam az ismert vándorlási útvonalakat. Megjelent az első hangya, majd elszelelt. A többiek nem jöttek – teljes volt a siker! No, de azért tovább kutakodtam.
Citrus és narancshéj: a kutyák orrát csavarja a citrusfélék illata. Azt írták valahol, a hangyák sem szeretik. Kellemes az illata, van is mindig itthon, hát kipróbáltam. Nem jöttek hangyák, de a héjak gyorsan megszáradtak és csöves módon néztek ki – mintha mindig rendetlenség lett volna a házban. Úgy döntöttem, nem ez lesz megoldás.
Szegfűszeg: Finom az illata és a hangyák utálják. A kutya és a macska tálja mellé tettem – erre ők sem mentek oda enni. Az ablakpárkányról lesodorta a huzat, az előszobában széttaposták-széthordták a gyerekek. Elvetettem ezt az ötletet is.
Kávézacc: ugyanúgy jártam vele, mint a fahéjjal. Hasznosnak bizonyult, de mivel sok a hangyajárta terület a házban, a fehér járólapokon meg a fapadlón szétszórva úgy festett, mint a sár, a gyerekek pedig jól széthordták.
Összegzés: Arra jutottam, hogy az illóolajok a leghatékonyabb természetes hangyaűző szerek. Ma már nem csak teafaolajat használok, hanem citrusfélék olaját is és mentát: kicsurgatom ezeket a földre és az ablakpárkányra, lépcsőre, majd ecsettel elkenem a problémás területeken, padló- és falrepedéseken. Nem látszik, finom az illata és a hangyák utálják, mert azóta nem jönnek.
Nyilván, az is segített, hogy a gyerekek mostanra rájöttek, igenis, ki kell pakolni a táskákból a megmaradt ételeket. Az almacsutkát nem szabad az asztalon hagyni, a gyümölcsleveses tányért vagy kakaós poharakat-bögréket a mosogatóba kell tenni és vízzel felönteni, a csokipapíroknak és egyéb szemeteknek a kukában a helye.
De azért nem árt mindig figyelni, mert a hangyák is figyelnek, és pontosan tudják, egy családi házban mindig akadnak leesett morzsák, a kuka mellé pottyanó szemetek, a kutya-macska által elvonszolt ételmaradékok, így a „háború” legfeljebb szünetel, de sosem ér véget.
