Gondolta volna, hogy a régi világban a hagymát afféle húspótló ételként is használták? Mert bizony, ahogy gombából is lehet kolbászt készíteni, úgy vöröshagymából is lehet „húspástétomot” főzni.
A két világháború között az embereknek nemigen volt mit enniük, főként a hús és a vaj számított hiánycikknek. A háziasszonyok azonban leleményesek voltak. Megfelelő fűszerezéssel ugyanis akár egy kevés hagymából és néhány más összetevőből is képesek voltak olyan pástétomot készíteni, ami nem csak olyan volt, mint a legfinomabb húskrém, de mellette elérhető volt, finom és egészséges is.
A recept a dédnagymamám ős-öreg szakácskönyvéből származik, tőle szállt át a nagymamámra, az édesanyámra, majd rám. Amikor először hallottam a nevét („háborús pástétom”), bevallom, nem tetszett. Anyukám azt mondta, akkoriban „élesztőpástétomnak” is nevezték – nos, ez még annyira sem tetszett.
Aztán anyukám elkészítette, 5-10 perc volt talán, és kitöltötte a kész pástétomot egy jénai tálba. Na, akkor már kíváncsian néztem, mert addigra HÚSKRÉMnek nézett ki! Sőt, az illata is olyan volt. Mondta, kóstoljam meg – bár hűtve az igazi. Emlékszem, rákentem egy ropogós kenyérvégre. Óvatosan beleharaptam – és lehunytam a szemem. Mert ISTENI FINOM VOLT!
Hogy lehet ez? – kérdeztem anyukámat. – Hiszen nincs is benne hús!
Ő meg csak mosolygott: – Hát, ez benne a varázslat.
A régi asszonyok tudták, mivel kell az éhező szájakat betömni a háborút követő szűkös évek alatt…
Ezen felbátorodva huszonévesen egyszer én is elkészítettem ezt a pástétomot. Mivel az „ősi receptet használtam”, ugyanolyan lett, mint anyukámé. Bevittem a munkahelyemre, egy céges bulira, afféle reggeli „brunch” részeként. Friss kenyeret is sütöttem hozzá, és vittem egy nagy üveg uborkát – a tökéletes ízharmónia végett.
A kollégáim először gyanakodva járták körbe a tálat. Mi ez, kérdezték (a férfiak). 🙂
Kolbászkrém? Tepertőkrém? Húskrém?
Nem árultam el.
Belekanalaztak, rákenték a frissen felkent kenyérre. Beleharaptak. Jött a szembecsukás és a húezdejó….- sóhajok.
Egyre többen gyűltek a tál köré. Púposan kanalazták a krémet a kenyérre, hatalmasakat haraptak, úgy tele volt a szájuk, mint a mohó gyerekeknek, akik izgatottan tömik magukat, attól félve, hogy nem marad nekik.
Fogyott az uborka, tömeg alakult ki a szerény pástétom körül, pedig volt ott egy halom sonkás-tojásos és lazacos szendvics, sütik és amerikai palacsinták – mind nevesebb és gazdagabb étel volt, de senkit nem érdekeltek.
Még a szomszéd szobákból is kirajzottak az ott dolgozók: mi az, amit így falnak az emberek??
Mondtam, ha elfogyott, elmondom.
Aztán koppant a kanál a tál alján. A kollégáim kivoltak teljesen. Nincs több? Miért nincs több? Mi volt ez? Hozzak már máskor is, mert ilyen jót még nem ettek.
Mondtam: élesztőpástétom.
Hogy mi? Miért, mi volt benne?
Mondtam, vöröshagyma, tojás, tej, egy kis prézli…
Ennyi?
Ennyi.
Ők azonban teljesen el voltak ájulva. Szerintem, ha azt mondtam volna, salakból van, akkor is ájuldoztak volna, mert ez friss kenyérrel, uborkával tényleg annyira szenzációs!
De ekkor már nem számított a név, az elnevezés, mindenki akarta a receptet.
Azért persze jól megnézték, tényleg nincs-e benne kolbász meg hús, de mindenki küldözgetni kezdte a feleségének, az anyukáknak, a nagymamáknak.
És eztán, ha bulit szerveztünk, sosem osztottak rám semmit, csak egyet:
A HÁBORÚS PÁSTÉTOMOT.
Élesztőpástétom
Hozzávalók:
- kevés zsír
- 1 vöröshagyma
- 2-3 evőkanál őrölt pirospaprika
- só
- őrölt bors
- majoránna
- bazsalikom
- 1 kocka (sárga papíros) élesztő
- 3 tojás
- 6 evőkanál zsemlemorzsa
- 6 dl tej
Elkészítés:
- A hagymát lehéjazzuk, megmossuk, felkockázzuk, és egy teflonban kevés zsíron üvegesre pirítjuk. Lehúzzuk a tűzről és megszórjuk pirospaprikával.
- Egy mélyebb edénybe morzsoljuk az élesztőt, és hozzáadjuk a 3 tojást. Habverővel elkeverjük, hozzáadjuk a zsemlemorzsát, a 3 dl tejet, és simára keverjük.
- Ha kész, a tojásos masszát ráöntjük a hagymára, és lassú tűzön főzni kezdjük. Elsőre nagyon hígnak tűnik, de fokozatosan besűrűsödik. Sózzuk, borsozzuk, megszórjuk kurkumával, majoránnával, bazsalikommal, és hozzáadjuk a maradék 3 dl tejet.
- Addig főzzük, amíg „buborékokat vetve” puffogni kezd (mint a puding, amikor besűrűsödik).
- Forrón üveg- vagy kerámiatálba kanalazzuk a kész masszát, és ha szobahőmérsékletre hűlt, a hűtőbe tesszük.
- Tálalás előtt friss bazsalikom levelekkel, paradicsommal, paprikával, uborkával díszíthetjük. Kenyérre kenve nagyon finom szendvicskrém, és remekül illik hozzá a savanyú uborka!
