Ha tudjuk, mi teszi igazán jóvá a tűzifát, akkor már nem választhatunk rosszul. Egy kulcsszó van: a fűtőérték.
Az energiaválság rászoktatta a magyar lakosságot is arra, hogy részben visszatérjen a hagyományos fűtőanyagokhoz, a szénhez, tűzifához. Ezt 2022/2023-ban kormányzati program is segítette a hatósági áras tűzifa képében, és ilyenkor, ősz táján – a gázzal való spórolás okán – újra sokakban felmerül a kérdés, hogy milyen tüzelőanyagot válasszon a télre.
Az egyes fafajtáknak eltérő a fűtőértékük, ezért valóban nem mindegy, melyik mellett határozzuk el magunkat. Érdemes olyan „trükkökre” is odafigyelni, hogy lehetőleg ne mázsára vegyük, mert akkor rengeteg „vizet” is kaphatunk a gyakran nagy nedvességtartalommal árusított tűzifával együtt. Tanácsosabb inkább kalodában vagy erdei köbméterben mért fát vásárolni.
Tűzifának a nagyobb sűrűségű, keménylombos fajták a legalkalmasabbak, a bükk, a kőris, az akác vagy a tölgy. A puhafákat (fenyő, hárs, nyár) lehetőség szerint kerüljük, mert gyengébb a fűtőértékük. Ebben van némi látszólagos ellentmondás, hiszen a fűtőértéket elsősorban a gyanta- és lignintartalom határozza meg, ám hiába erős ezen a téren a fenyő, ha a sűrűsége kicsi.
A toplista élén a cser található, amely 2400 kWh/űrméter fűtőértékkel büszkélkedhet, de jól teljesít ezen a téren a gyertyán (2200), a bükk, a tölgy, a kőris és az akác is (mind 2100). Kevesen tudják, de a fahasáb méretétől is függ a fűtőérték, minél vastagabb, annál magasabb, ezért nem érdemes túl vékony darabokra vágni a tűzifánkat.
És – mint fentebb is említettük – ügyeljünk a nedvességtartalomra is, mert egy fa csak akkor tud elégni, ha előtte elpárologtatjuk belőle a nedvességet. Ne erre pazaroljuk az értékes energiát, inkább szerezzünk be úgynevezett légszáraz fát, amely 15–20 százalékos nedvességtartalmú. Ezt akkor éri el a fa, ha időben felhasogatták és megfelelő, fedett, szellős helyen tárolták, akár egy vagy két évig is.
Így tároljuk, kezeljük helyesen a tűzifát:
