Szakemberek tanácsa szerint a tűzifát 2 évig érdemes száradni hagyni, hogy a nedvességtartalma 20 százalék alá csökkenjen.
Közeledik a fűtési időszak, ami Magyarország fagyzugos részein már szeptemberben elkezdődik és egészen májusig tarthat. Az előrejelzések szerint idén nem várható olyan havas és hideg tél, mint tavaly, elsősorban a folyékony halmazállapotú csapadék és az enyhe idő fog dominálni a szuper El Niño nevű időjárási jelenségnek (is) köszönhetően. Mindig akadnak olyanok, akik az utolsó percben kapnak észbe, hogy tűzifát kellene vásárolniuk a hideg hónapokra, és olyankor általában már le is késnek a jobb minőségű tüzelőről.
Az általános tapasztalat szerint a tűzifának 2 évig kell száradnia ahhoz, hogy leadja nedvességtartalma jelentős részét és kiváló fűtőanyag váljon belőle. Ez az időtartam azonban bizonyos módszerekkel jelentősen csökkenthető, igaz, a végeredmény sem lesz minden szempontból kielégítő. Az időre azért van szükség, mert a tűzifa nedvességtartalma ideális körülmények között 6 hónap alatt esik 20 százalék alá, 9 hónap elteltével pedig már 15 százalék környékére kerül.
6–9 hónap elég lehet
Nagyjából ez a 6–9 hónapos intervallum tehát az, amikor a tűzifa közel ideális állapotba jut, vagyis szükség esetén nem kell kivárni az említett 2 évet. Mesterséges szárítással a kereskedők képesek akár 2-3 hét alatt tűzifát varázsolni a nedves hasábokból, bár a jelenlegi energiaárak mellett ez pazarló megoldásnak minősül. Márpedig a frissen kivágott fa nagyjából 50 százalék nedvességtartalmú, ezt kellene tehát körülbelül a harmadára csökkenteni a fűtési szezon kezdetéig. Ha túl magas marad, akkor az égés tökéletlen lesz, a keletkező füstök és gázok pedig egyaránt károsak a környezetre és a fűtőberendezésre is.
A tűzifa szárításának leggyakoribb módja a szabadban (de fedett, jól légátjárt helyen) tárolás. Ilyenkor a nedvesség a természetes párolgás útján távozik a hasábokból, de azt fontos észben tartani, hogy a keményfák (tölgy, bükk, kőris) lassabban száradnak ki a puhafáknál. Ha a fákat nem vágjuk fel hasábokra, a száradási idő szintén meghosszabbodik. Amennyiben a nedvesebb évszakokban (ősszel és télen) nem takarjuk le a tűzifát, akkor a nedvességtartalma ismét elérheti a 30 százalékot, érdemes tehát megvédeni. A mesterséges szárítás valóban elképesztően gyors, már akár 2 hét alatt használható tűzifát kaphatunk általa, de az eljárás nem gazdaságos. Ha a biogázüzemek hulladékhőjét hasznosítják erre a célra, akkor megtérülhet a befektetés.
Tűzifa hatékony szárítása:
Szereti az Agrofórum cikkeit?
Állítsa be, hogy gyakrabban jelenjenek meg a Google keresőben! KATTINTSON!
